A barackfa és a jegenyenyár

 Mi voltunk az aprónép még akkor. Nem ismertük egymást. Még távol voltunk térben is, meg az Úrtól is. Gyerekek voltunk. Egy tanyán és egy kastélykert túloldalán. Mindketten szerettünk egyedül lenni. És hát… megoldottuk. Testvéremék udvarában volt egy hatalmas barackfa. Több is volt, de ez valami mesésen nagyra nőtt. Egészen a tetején a fának volt egy hármas elágazás, ahol remekül el lehetett lenni, sőt, aludni is lehetett ott! Az ember jól kitámasztotta magát és elindult a képzelet! Ott minden elkezdett élni, meséltek a felhők, átváltozott a világ. Az én világom ott volt - emlékszik vissza testvérem. Reggel hét felé én már másztam föl, nem kellett nekem semmi étel, csak ott lehessek. Ott szabad voltam, kitágult a tér, az idő, ott éltem igazán. Nem jöttem le akkor sem, amikor kiabáltak: Gyere le, kész az ebéd! Gyere enni! Volt a fán barack, minek jöttem volna le? Csak kinyújtottam a kezem, letéptem egyet, míg csak tele nem lett a hasam és egy tökéletes, szép világban éltem ott. Hát én nem jöttem le, csak este nyolc, fél kilenc felé, és ez így ment napról napra, hétről hétre, mígnem megunták az értem való aggódást az apám, és a nagyapám. Ők is megoldották a problémát a felnőttek nagyos módján: kivágták a barackfámat! Egyik reggel jövök ki, irány a fám… és a barackfa nincs sehol!

 Az én jegenyefám meg a kastélykertben ért az égig. De én is megoldottam, lány létemre átmásztam a kastély kertjébe, mert ez a sudármagas, keskeny jegenyenyár ott susogott nekem. Addig másztam följebb és följebb, míg hajladozott már a széltől, de tudtam jó kilengéseket gyártani magam is, amikor enyhe volt a széljárás. Félelmetes volt ez a hajladozás, a veszély érzése valahogy jólesett. Meg a madarak, a fészkek, és minden… Iskola után leginkább ott voltam. Addig, amíg megjöttek anyámék a munkából. Emlékszem akkoriban szinte sosem kaptam új ruhát, azok olyan idők voltak, de egyszer anyám vett nekem egy nadrágot. Annyira büszke lettem, gyorsan föl is akartam avatni, átmásztam a szomszédba a szögesdrótos kerítésen, föl a jegenyefa legtetejére, még akkor sem volt semmi baj, csak hát a lefelé út mindig bajos volt. Igen.  Szégyen ide, szégyen oda, szétrepedt az új nadrágom, teljesen pontosan. Én jobban bántam, mint anyám…

8. Zsoltár 2,3a,4

²Uram, mi Urunk, milyen csodálatos széles e világon a te neved!

Dicsőséged az egekig magasztalja ³a gyermekek és a kicsinyek ajka.

⁴Bámulom az eget, kezed művét, a holdat és a csillagokat, amelyeket te alkottál. (SZITB)

Márk 10.15

¹⁵Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba. (PB)

Egy gyermek még önfeledt, teljes lényével érdeklődik, teljes lényével figyel, teljes lényével cselekszik. A felnőttek világa más. Mondhatjuk, felőrlik őket a gondok, teljes lényüket betölti a mindennapi megélhetés valós problémája. Ha valami érdekli is őket, az nem tud mélyre hatolni bennük. Jézus tudja ezt. Beszél Jézus egy példázatban arról, mi történik a felnőttek világában:

Lukács 8. 11-14

¹¹A példázat pedig ezt jelenti: A mag az Isten igéje. ¹²Akiknél az útfélre esett, azok meghallották az igét, de azután jön az ördög, és kiragadja szívükből, hogy ne higgyenek, és ne üdvözüljenek. ¹³Akiknél a sziklás földre esett, azok amikor hallják, örömmel fogadják az igét, de nem gyökerezik meg bennük: ezek hisznek egy ideig, de a megpróbáltatás idején elpártolnak. ¹⁴Akiknél a tövisek közé esett, azok hallották az igét, de mikor elmennek, az élet gondjai, gazdagsága és élvezetei megfojtják azt, és nem érlelnek termést. (PB)

Zsolt 94.11

¹¹Az ÚR tudja, milyen hiábavalók az ember gondolatai. (PB)

 Máté 16.26

²⁶Mi haszna van az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de lelke kárát vallja? (SZITB)

 127.Zsolt.2

²Hiába keltek korán, és feküsztök későn: fáradsággal szerzett kenyeret esztek. De akit az ÚR szeret, annak álmában is ad eleget. (PB)

 2Királyok 17.15

¹⁵Megvetették rendelkezéseit és szövetségét, amelyet őseikkel kötött, és intelmeit, amelyekkel intette őket. Mivel a hiábavalóságot követték, maguk is hiábavalók lettek, és követték a körülöttük levő népeket; pedig megparancsolta az ÚR, hogy ne tegyenek úgy, mint azok. (PB)

 119.Zsolt.36,37

³⁶Add, hogy szívem intelmeidre hajoljon, ne a haszonlesésre! 
³⁷Fordítsd el tekintetemet, hogy ne nézzek hiábavalóságra, a te utadon éltess engem! (PB)

A vajda lánya

 Tudja mennyire más ez a világ, mint mondjuk 3 generációval ezelőtt? Amikor szüleim voltak úgy 16 évesek, ez akkor történt. A vajdának minden gyereke már családot alapított, férjhez ment, csak a legkisebb, egy lány maradt még a vajdánál. Elmesélem a történetét, ő hogyan ment férjhez. Ő volt a kicsi, a kedves, 15 éves. Tulajdonképpen a lány választott. Fölsétált néha a dombra álmodozni, és nézni, ahogyan az ejtőernyősök gyakoroltak. A domb mögött volt egy katonai terület, mások is odajártak nézni ezeket a lebegő óriási gombákat. Mindig egy repülőgépből jöttek ki, aztán le is szálltak nagy sokára abból a nagy magasságból, és akkor azok a gyufás skatulya nagyságú lebegő tartozékok hús vér emberekké váltak. Ez érdekes volt, jó játéknak tűnt nézni és előre kitalálni, vajon milyen lehet az az ember, aki közelebb ér majd földet? És hát ezek férfiak voltak, vajon milyenek?

Volt az ejtőernyősök között egy nagyon fiatal, egy szinte gyerek. Ő volt az, aki majdnem a dombtetőn landolt egyszer, valahogy arra fújt a szél, vitte a légáramlat. Annyira közel ért földet a lányhoz, hogy lehetett látni az arcát. A lány annyira meglepődött, de még azon is, hogy ezek a távoli repülő valamik hát ilyenek közelről! Tulajdonképpen egy selyem anyagdarab repül? De miért repül? Aztán kibogozta magát a fiú a kötelek közül, és a lányra nevetett. Ez még furcsább volt. Fiatal és nagyon szép és nagyon hős ez a fiú! Aztán ki érti, de ez a déli szél valahogy gyakrabban kezdett fújni arrafelé. Aztán kiderült, hogy a fiúnak kellemes, mondhatni kedves hangja van. Aztán kiderült, hogy a repülő gomba  alatt egy érző szív van . És ez a szív…

Aztán ez az egész kiderült. A vajda mondta a lányának: Hozd hát el lányom, mutasd be nekünk! Ki ez az ember, aki a vajda lányával társalogni mer!  Hozd hát el, lássuk őt, tudnunk kell, mik a szándékai!

Mondtam magának, akkoriban minden más volt. A vajda lánya nagy becsben volt tartva, ügyeltek mindenre vele kapcsolatban, tanították, amire kellett, és a tisztaságára különösen ügyeltek. Tudja akkoriban nagyon fontos volt a lányok tisztasága, jó hírneve. Általában egy férfit ismertek, a legelső emberükkel élték le az életüket. Kérdezze csak meg, akiket ismer idősebb roma asszonyokat. Még találni ilyeneket elvétve a nagyon öregek között.

A fiú bemutatásából szabályos lánykérés lett. Szerelem született, a lány is beleegyezett. Megkapod fiam a lányt, de ide le kell tenned 10.000 Ft-t. Igen. És itt lett vége a levegőben való röpködésnek. A fiú elment Pécsre, a bányába dolgozni. Rengeteget dolgozott, de nagyon lassan gyűlt a pénze. Akkoriban egy átlagos szakmunkás keresete 400 Ft körül volt. A bányászok jól kerestek, de 600 Ft-nál nemigen kerestek többet ők sem havonta. Nagyon ritkán jött el a lányhoz, így telt el egy év. Mit lehetne tenni? Az idő csak telt, és 6000 Ft gyűlt csak össze.

Miért néz ilyen furcsán? Akkoriban mondtam, minden más volt. A vajdának nem a fiú pénze kellett, le akarta mérni legfőképp, milyen ember, ki ez, akinek odaadja a lányát? Van benne kitartás? Mennyire igaz ez a szerelem? Föllángolás, ami hamar kialszik? Tehát a vajda megmérte a fiút, és elégedett volt.

A fiú rokonai már nem bírták nézni a fiú kínlódását a bányában, összegyűjtöttek a rokonok még kettőezer ötszáz Ft-t. De így is csak nyolcezer ötszáz gyűlt össze. És ekkor megenyhült a vajda, kimondta: elég fiam ennyi, megismertelek, neked adom a lányomat, megüljük a lakodalmat! Igen. Az a pénz mind ráment a lakodalomra. Négy napon át tartott. Az emberek pedig csak jöttek, és jöttek. Közelből, távolból, szegények, gazdagok, nagyon sokan eljöttek. És csak hozták és hozták az ajándékokat. A szegények tán csak egy malackát, egy két tyúkot, de mindenki hozott valamit. Hogy hogyan fogyott el az a rengeteg pénz? A vajda közvetlen háza körül olyan hatvan ember élt, és tisztességből nagyon sokan eljöttek messziről is. Négy napon keresztül jöttek a vendégek.

 Tudja, hogy a Bibliában is van egy olyan történet, ahol a fiúnak dolgoznia kellett az asszonyáért? Hét évet. Aztán újabb hét évet, hogy megkaphassa azt, akit ő szeret. Mert ő is a legkisebbet szerette. Az apósa becsapta, és az első hét év után a sötétben a lány nővérét vezette be hozzá. Igen. A szokások. Először az idősebbnek kellett férjhez mennie, csak aztán mehetett férjhez a kicsi. Érdekes, ugye?

 Mózes 29. 16-30

¹⁶Volt pedig Lábánnak két leánya: a nagyobbiknak a neve Lea, a kisebbiknek a neve Ráhel. ¹⁷Lea gyenge szemű volt, Ráhel pedig szép termetű és szép arcú volt. ¹⁸Ezért Ráhelt szerette meg Jákób, és ezt mondta: Szolgálok neked hét esztendeig a kisebbik leányodért, Ráhelért. ¹⁹Lábán azt felelte: Jobb, ha hozzád adom, mintha más emberhez adnám. Maradj nálam! ²⁰Így szolgált Jákób Ráhelért hét esztendeig, de ez csak néhány napnak tűnt neki, annyira szerette őt. ²¹Utána Jákób ezt mondta Lábánnak: Add hozzám a feleségemet, mert letelt az időm. Hadd menjek be hozzá! ²²Lábán össze is gyűjtötte annak a helynek valamennyi lakóját, és lakodalmat rendezett. ²³De amikor este lett, fogta a leányát, Leát, és őt vitte be hozzá. Jákób be is ment hozzá. ²⁴Lábán a szolgálóját, Zilpát, leányának, Leának adta szolgálóul. ²⁵Jákób csak reggel látta, hogy Lea van vele. Akkor ezt mondta Lábánnak: Mit tettél velem? Hát nem Ráhelért szolgáltam nálad? Miért csaptál be engem? ²⁶Lábán így felelt: Nem szokás nálunk, hogy a kisebbiket az elsőszülött előtt adják férjhez. ²⁷Töltsd el ezt a lakodalmi hetet, aztán neked adjuk amazt is a szolgálatodért, ha másik hét esztendeig szolgálsz nálam. ²⁸Jákób úgy is tett, eltöltötte azt a hetet. Azután Lábán hozzáadta Ráhelt, a leányát, feleségül. ²⁹Lábán a szolgálóját, Bilhát, leányának, Ráhelnek adta szolgálóul. ³⁰Jákób bement Ráhelhoz is, és Ráhelt jobban szerette, mint Leát. Így szolgált Lábánnál még másik hét esztendeig. (PB)

 Mónika tudja ki ez a Jákob? Ábrahám unokája, és József apukája. József és Benjámin születtek a szeretett Ráheltől, és Jákob olyan szinten kényeztette Józsefet, hogy a többi tíz testvér megutálta ezért őt. Józsefet eladták a testvérei egy Egyiptomba tartó karavánnak. De az Úr áldása Józsefen volt, bárhová is került. Amikor 7 esztendeig tartó nagy éhínség volt a földön, József által került a tizenegy testvér a házanépével együtt Egyiptomba. Ez a tizenkét testvér az Izrael tizenkét törzse. Azt tudta, hogy Jákob egyszer, amikor megáldotta az Úr, új nevet is kapott az Úrtól? Izrael lett Jákob új neve.

 2 Mózes 1. 1-7.

¹Név szerint ezek voltak Izráel fiai, akik Egyiptomba mentek Jákóbbal; mindegyik a maga háza népével ment: ²Rúben, Simeon, Lévi és Júda, ³Issakár, Zebulon és Benjámin, ⁴Dán, Naftáli, Gád és Ásér. ⁵Összesen hetvenen voltak, akik Jákóbtól származtak. József pedig már Egyiptomban volt. ⁶Azután meghalt József és valamennyi testvére, meg az az egész nemzedék. ⁷Izráel fiai pedig szaporodtak, gyarapodtak, megsokasodtak, nagyon megerősödtek, és megtelt velük az ország. (PB)

 2 Mózes 12. 40.

⁴⁰Izráel fiai négyszázharminc esztendeig laktak Egyiptomban. (PB)

 Aztán Mózes Isten szavára, utasítására kivezette a megsokasodott népet Egyiptomból.

 2 Mózes 12. 37.

³⁷Útnak indultak tehát Izráel fiai Ramszeszből Szukkót felé, mintegy hatszázezer gyalogos férfi a családtagokon kívül. (PB)

 Mónika mondja meg őszintén, ha azt tudta is, hogy Mózes kihozta a zsidó népet Egyiptomból, maga tudta azt, hogy hogyan kerültek oda? Mert én őszintén megmondva, ezt sokáig nem tudtam.

A császár kaptafája

 Volt egyszer egy kis falu, abban élt egy szegény ember. Volt egy fia, aki egyszercsak elindult, világgá ment, elment szerencsét próbálni…

Ez egy régi történet, de én újat mondok, mert ez már a XXI. század. Volt egy város. Abban a városban, a szegénynegyed szélén, a jobbik oldalon élt egy férfi. Volt egy fia, aki megunta a világát, a diplomáját, és valami teljesen mást akart csinálni. A próbákat kiállta (túl volt a serdülőkoron), és elment cipész tanulónak. Kitanulta a szakmát, és ezzel kereste a kenyerét. Mivel felnőttként, saját akaratából lett cipőkészítő mester, szerette a cipőkészítést, érdekelte annak minden titkos, eltanulható fogása, így hát bejárta a világot - esténként a neten, ebben a témában.

És láss csodát.

Élt Japánban egy fiatalember, aki nem autószerelést, nem műszaki dolgokat tanult, hanem egy ősi mesterséget: a cipőkészítést. A japán fiú is beleszeretett a szakmájába, ez járt a fejében, ezen gondolkodott, ha mást csinált, akkor is. Meg akarta tudni, más népek, más kultúrák milyen módon készítik a cipőket? Na és a kaptafákat. Mert az ő legkedvesebb munkája a kaptafakészítés volt. Szóval, hogy erről minél többet megtudjon, a japán fiú is világot akart látni, el is indult minden este - a neten.

És láss csodát!

Fönnakadtak, illetve egymásra akadtak; a magyar cipőkészítő mester és a japán cipőkészítő mester a ”világhálón”. Mindent meg akartak tudni annak a másik országnak a mesterfogásairól, így sokat beszélgettek, és barátság lett belőle. Először a japán fiú jött Magyarországra, (ahol a kedvenc étele a rakott krumpli lett), aztán a magyar barátja utazott ki Japánba. Ott mutatta meg neki a japán cipőkészítő fiatalember a mását annak a kaptafának, melyet a császári udvarba, a császár gyermekének készített!

 Példabeszédek 22.29

²⁹Ha látsz ügyesen dolgozó embert, az a királyok szolgálatába fog állani, nem marad az alacsonyrangúak szolgálatában. (PB)

 Ez volt az igaz mesém a XXI. századból, a kaptafákról, a netről, a barátságról…

És mit mond a Biblia a barátságról?

 Péld.27.19
¹⁹Mint a vízben egyik orcza a másikat megmutatja, úgy egyik embernek szíve a másikat. (Károli)

Péld.27.17
¹⁷Miképen egyik vassal a másikat élesítik, a képen az ember élesíti az ő barátjának orczáját. (Károli)

¹⁷Vassal formálják a vasat, és egyik ember formálja a másikat. (PB)

Péld.27.9
⁹(Amint) az olaj és tömjénfüst öröm a szívnek, a gyengéd barátság vigasz a léleknek.  (SZITB)

Példabeszédek 18.24
²⁴Van ember, aki bajba juttatja embertársait, de van olyan barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél. (PB)

Koldusbácsi

 Hónap vége felé jártunk. Pénzünk már nem nagyon volt. Főzni azért tudtam, mert falun laktunk, volt a kamrában még ez meg az. Bablevest főztem aznap, jó kis füstöltcsonttal, szalonnabőrkével jól megbolondítottam! Kenyérre már nem futotta, sütöttem hát kalácsot. Hozzá, vagy utána, mindegy az. Éppen kisült a kalácsom, amikor megjött a férjem.

- Menj ki és gyorsan zárd be a kaput! Megint ide evett a fene valami csavargót. Koszos, büdös kisöreg, eszedbe ne jusson megetetni!

Tudta a férjem a szokásaimat, de azt is tudhatta, úgysem hagyom majd elmenni ezt az embert sem.   De hát ott a faluban nem is volt szokás úgy tenni, mintha nem látnánk, mintha nem lenne közünk a dolgokhoz. Szóval kíváncsian kiindultam az utcára, milyen csavargót látott az én emberem? Pont egyszerre értünk a kapuhoz, a bácsika meg én. Hát mit mondjak, tényleg nagyon büdös volt szegényke, őt aztán tényleg nem vihetem be a konyhába. Megvan mit csinálok! Kihoztam a hokedlit, a lépcső aljához tettem, ráülhetett a lépcsőre a bácsika, és a hokedlire tálaltam neki. Hoztam a gőzölgő bablevest, és a kalácsot. A bácsikám kenyeret kért először is, de az nem volt, hiába kért. Mondtam is neki: bácsikám, tudja, hónap vége van. Akartam én kenyeret venni, de híja van, hiányzik az árához még pár forint. –Jól van lányom, jól van ez így is. Megevett mindent. Látszott rajta, hogy egy ideje már nem evett. Leültem és néztem, ahogy jóízűen ette a levesemet, a szalonna bőrkét, a kalácsot, mindent, mindent. Ott ült jó teli hassal, teli jó érzésekkel. Ez látszott rajta, a megelégedettség. Aztán megkérdezte tőlem: mond csak lányom, mennyi híja van a te kenyerednek? Hogy tudjál boltba menni, hány forint kell még? Kiszámoltam, és a bácsika ideadta hiányzó pénzt a kenyérhez! Nagyon megörültem, mert hát a bableveshez kenyér kell, nem a kalács való ahhoz! Bácsikának csomagoltam kalácsot, közben a férjem megjegyezte: „na, ez aztán a valami, egy koldust leszedni pénzzel, erre születni kell!” Már majdnem 3 óra volt, 3kor bezár az egyetlen bolt, pénzem már van, gyorsan nekiindultam. Lekaptam a szárítókötélről a frissen mosott mackófelsőmet, és futás. Bácsikát otthagytam, de elindult ő is, ahogy csapódott a kiskapu, visszanéztem rá. Összemosolyogtunk. Zsebre vágtam a kezem és mentem tovább a boltba. Na de. Valami papírféle volt a zsebemben. Mi lehet? Most mostam ki a mackómat, mindig átnézem a zsebeit mindennek mosás előtt. Üres volt. Kiveszem, mi lehet?  Hát egy ezerforintos! De az nem lehet! Visszanéztem a bácsikámra, tán ő tette bele? De a bácsika nem volt sehol. Pedig hát ott jött egész eddig énutánam.

Különös történet. Különös az is, hogy a boltos váltig állította, hogy aznap senki idegen nem járt a faluban, ő pontosan tudja és számon tartja az idegeneket. Viszont az asztmás barátnőm, a faluvégén, akkor már fekvő beteg volt és őnála meg volt a bácsika. A barátnőm azt mondta, tisztán látta, emlékszik az arcára is, mert kétszer is benézett az ablakon.

Zsidókhoz írt levél 13.2

²A vendégszeretetről el ne felejtkezzetek, mert ez által némelyek, tudtokon kívül, angyalokat vendégeltek meg. (Károli)

Nekem eszembe jutott erről egy bibliai történet. Illés prófétáról, akit egy éhínség idején furcsa módon táplált egy özvegyasszony. Az Úr küldte oda Illést azzal az ígérettel, hogy az asszony maréknyi lisztje nem fog elfogyni..

1 Királyok 17. 9-16

⁹Kelj föl, és menj el a Szidónhoz tartozó Sareptába, és lakj ott! Én megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék rólad. ¹⁰Fölkelt tehát, és elment Sareptába. Amikor a város bejáratához érkezett, éppen ott volt egy özvegyasszony, aki fát szedegetett. Odakiáltott neki, és ezt mondta: Hozz nekem egy kis vizet valamilyen edényben, hadd igyam! ¹¹Amikor az elment, hogy vizet hozzon, utána kiáltott, és ezt mondta: Hozz nekem egy falat kenyeret is magaddal! ¹²De az asszony így felelt: A te Istenedre, az élő ÚRra mondom, hogy nincs honnan vennem. Csak egy marék liszt van a fazekamban, és egy kevés olaj a korsómban. Éppen most szedegetek pár darab fát, hogy hazamenve ételt készítsek magamnak és a fiamnak. Ha azt megesszük, azután meghalunk. ¹³Illés azonban ezt mondta neki: Ne félj, csak menj, és tégy úgy, ahogyan mondtad; de előbb készíts belőle egy kis lepényt, és hozd ki nekem! Magadnak és a fiadnak csak azután készíts! ¹⁴Mert így szól az ÚR, Izráel Istene: A lisztesfazék nem ürül ki, és az olajoskorsó nem fogy ki, míg az ÚR esőt nem ad a földre. ¹⁵Az asszony elment, és Illés beszéde szerint járt el. És evett ő is, meg az asszony és a háza népe is minden nap. ¹⁶A lisztesfazék nem ürült ki, az olajoskorsó sem fogyott ki, az ÚR ígérete szerint, amit megmondott Illés által. (PB)

 Láttam már Isten embereit a valóságban is. Azokat, akik az Úrral járnak, akiknek fontos az Úr, és gyönyörködnek benne, szinte éjjel-nappal. És láttam, hogy ezek az emberek áldottak. És láttam, hogy ez az áldás rácsorog másokra is a környezetükben. Valahogy nem lehet megállítani. Ez Isten Országa?

119.Zsoltár (Károli)

¹⁴Inkább gyönyörködöm a te bizonyságaidnak útjában, mint minden gazdagságban.

¹⁵A te határozataidról gondolkodom, és a te ösvényeidre nézek.

¹⁶Gyönyörködöm a te rendeléseidben; a te beszédedről nem feledkezem el.

¹⁸Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát.

²⁴A te bizonyságaid én gyönyörűségem, és én tanácsadóim.

²⁷Add értenem a te határozataidnak útját, hogy gondolkodjam a te csodálatos dolgaidról!

³⁵Vezérelj a te parancsolataidnak útján, mert gyönyörködöm abban.

⁴⁷És gyönyörködöm a te parancsolataidban, a melyeket szeretek.

⁵⁹Meggondoltam az én útaimat, és lábaimat a te bizonyságaidhoz fordítom.

⁹²Ha nem a te törvényed lett volna az én gyönyörűségem, akkor elvesztem volna az én nyomorúságomban.

⁹⁹Minden tanítómnál értelmesebb lettem, mert a te bizonyságaid az én gondolataim.

¹⁰³Mily édes az én ínyemnek a te beszéded; méznél édesbb az az én számnak!

¹⁰⁴A te határozataidból leszek értelmes, gyűlölöm azért a hamisságnak minden ösvényét.

¹⁰⁵Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága.

¹⁶²Gyönyörködöm a te beszédedben, mint a ki nagy nyereséget talált.

¹⁶⁵A te törvényed kedvelőinek nagy békességök van, és nincs bántódásuk.

¹⁷⁴Uram! vágyódom a te szabadításod után, és a te törvényed nékem gyönyörűségem.

A római jog és a hó

 A római jogban sok száz éven át, Jézus idejében is, a világhatalmi Római Birodalomban a családfő szerepe és jogai:

A pater familias latin nyelvű kifejezés, szó szerinti fordításban: a család apja. Nem ismert korlátokat a családtagjai felett őt megillető hatalom, ezt nem korlátozta az emberi jog sem. A felesége, gyermekei, rabszolgái és életkortól függetlenül minden további családtag esetében élet és halál fölött dönthetett. Élhetett a gyermekkitétel lehetőségével is, ha a gyerek betegen, vagy házasságon kívül született. A törvény szerint a pater familias szava teljhatalmú és végérvényes volt minden esetben. A házasság leginkább a férj megszerzett hatalmi jogát jelentette a feleség fölött. Eredetileg szinte korlátlan volt az apai és a férji hatalom a nő és a gyerekek fölött, helyzetük nem sokban különbözött a rabszolgákétól.

 És most vissza a mi évszázadunkba. Érdekes összehasonlítani, hogy a vajda milyen hatalommal bírt, kik felett. Érdekes összevetni a római kori állapotokkal ahogyan ma, városunkban, a még tiszta tizenéves lánygyermeket eladják egy gazdag család fiának, (akár külföldre), vagy a már nem tiszta tizenéves lányt eladják egy idősebb férfinak. 600.000 ft-ért. Az árra büszkék. A család. A romák körében a mai napig megjelenik, illetve él az ősök törvénye, mely igen emlékeztet a „római jog” idevonatkozó részeire. Egy gyermek születésekor sem biztos, hogy az apa elfogadja a kicsit sajátjának. Két példa a szűk ismeretségi körömben: az egyikben intézetbe adták az el nem fogadott gyermeket, a másikban bár fölnevelték, de végig hangoztatva volt, hogy ő nem az apa gyermeke.

Akkor most elmondom, hogy kerül a hó és a római jog egy irományba.

Ez egy régi történet. Az ősök története. Egy vízió. Elmondták nekem, talán azért, hogy szabaduljanak a borzalomtól. Tél volt, és aznap igen nagy hó esett. A tanyát befedte az a fajta csend, ami havazás után szinte tapintható…  És akkor valami furcsa zaj, valami nesz hallatszott, ami nem illett oda. Valami halk nyöszörgés féle. A gyerekek kíváncsiak lettek, valami kisállatot reméltek. Éjszaka volt már, de holdvilág, látni lehetett mindent. Az udvaron a frissen esett, mindent vastagon beborító hó, fehér és tiszta, nyoma sem volt a piszoknak és a rendetlenségnek. Kilestek a gyerekek lassan, csöndesen, őzikét, kutyakölyköt remélve… És akkor meglátták: a hóban ott térdel egy asszony, meztelen.  Körülötte már mindenütt piros a hó a vértől. Az ura pedig folyamatosan veri egy vasrúddal.  A mellét, a fejét, mindenét, és már mindenhol tele volt az asszony teste csordogáló vérpatakokkal. Nyöszörgött. Kiabálnia, segítséget kérnie nem volt szabad. A romák furcsa törvénye, hogy abba nem szólnak bele, ki mit művel az asszonyával.

A párom szavaival: ez a birtoklás törvénye, nem a szeretet törvénye.

Mi az, hogy a szeretet törvénye?

Van törvénye a szeretetnek?

Igen van. Egy forradalmi törvény, és pontosan a római korban született, le is lett írva.

Hát akkor a Bibliából idézve az isteni kinyilatkoztatott reform a római joggal szemben:

SzentSzellem és Pál apostol leveléből:

(ami konkrétan a római korban, konkrétan a Római Birodalomban, még konkrétabban, Róma egyik börtönében íródott)

 Kol 3,19

¹⁹Férfiak, szeressétek feleségeteket, s ne bánjatok durván velük. (SZITB)

bővebben:

Efézus 5. 8b-12

Éljetek úgy, mint a világosság fiai. ⁹A világosság gyümölcse csupa jóság, igazságosság és egyenesség. ¹⁰Azt keressétek, ami kedves az Úr szemében. ¹¹Ne legyen részetek a sötétség meddő tetteiben, inkább ítéljétek el őket. ¹²Amit ugyanis titokban tesznek, azt még kimondani is szégyen. (SZITB)

Efézus 5. 28,29

²⁸Így a férj is köteles szeretni feleségét, mint saját testét. Aki feleségét szereti, önmagát szereti. ²⁹A saját testét senki sem gyűlöli, hanem táplálja, gondozza, akárcsak Krisztus az Egyházat. (SZITB)

Efézus 5.33

³³Szeresse hát mindegyiktek a feleségét, mint önmagát, az asszonyok meg tiszteljék férjüket. (SZITB)

Efézus 5. 25-28

²⁵Férfiak, szeressétek feleségeteket, ahogy Krisztus is szerette az Egyházat, és feláldozta magát érte, ²⁶hogy a keresztségben szavával megtisztítva megszentelje. ²⁷Ragyogóvá akarta tenni az Egyházat, amelyen sem szeplő, sem ránc, sem egyéb efféle nincsen, hanem szent és szeplőtelen. ²⁸Így a férj is köteles szeretni feleségét, mint saját testét.. (SZITB)

Aki a birtoklás törvénye szerint szeret, az is szeretné a nő teljes lényét birtokolni. Nem csupán a testet, a lelket is. Igen ám, de akivel hol így, hol úgy bánnak, annak az egyetlen szabadsága, hogy a lelkét visszatartja a kapcsolatban. Így képes túlélni a megaláztatásokat, mindent. Így a lelkét a nő nem adja. A lélek a léleknek válaszol. A gondolatai, az érzelmei, a bántalmazott nő belső élete lehet egy külön kis világ, aminek a megléte segíti a nőt, hogy kibírja a kapcsolatot, az életet.

És a férfi, amikor ezzel szembesül, szinte az őrület határára kerül. (Mi más magyarázata lehet az ilyen tébolyodott cselekedeteknek?)

De ez már egy önmagát gerjesztő ördögi kör, egy kétszemélyes „ördögi játék”, melyet két emberszereplő játszik. Meggyőződésem, hogy mindkettő szereplő igen szenved benne. Mindketten szeretnének szeretni, ez a vágy és a szeretethiány ég bennük. De hosszantartóan, tisztán, őszinte bizalommal, odaadással Isten nélkül nem működik a szeretet adása. Isten nélkül az sem működik, hogy valaki adni akarja a szeretetet, nem pedig elvárni és kapni, kapni, kapni. A lélek a léleknek válaszol. Aki megízleli, fölfogja Isten feléje állandóan, folyamatosan áradó bizalmát és szeretetét, az képes arra, hogy ilyen módon, tisztán szeressen.

 A Biblia fenti kijelentési forradalmiak voltak az akkori korban. Ma a vallásról, Jézusról sokaknak valami bekövesedett, „élettelen izé” jut eszükbe. Pedig… Jézus a maga korában pontosan ez ellen emelte fel a szavát: az élettelenné vált, bekövesedett szokások ellen, amikben nem volt szív, nem voltak saját gondolatok, akaratok, csupán automatikussá vált szokások, melyeket végre „kellett” hajtani. Jó lenne, ha ma Jézusról megint a forradalom szó jutna az emberek eszébe.

Mondjuk így: a szeretet forradalma.