A római jog és a hó
A római jogban sok száz éven át, Jézus idejében is, a világhatalmi Római Birodalomban a családfő szerepe és jogai:
A pater familias latin nyelvű kifejezés, szó szerinti fordításban: a család apja. Nem ismert korlátokat a családtagjai felett őt megillető hatalom, ezt nem korlátozta az emberi jog sem. A felesége, gyermekei, rabszolgái és életkortól függetlenül minden további családtag esetében élet és halál fölött dönthetett. Élhetett a gyermekkitétel lehetőségével is, ha a gyerek betegen, vagy házasságon kívül született. A törvény szerint a pater familias szava teljhatalmú és végérvényes volt minden esetben. A házasság leginkább a férj megszerzett hatalmi jogát jelentette a feleség fölött. Eredetileg szinte korlátlan volt az apai és a férji hatalom a nő és a gyerekek fölött, helyzetük nem sokban különbözött a rabszolgákétól.
És most vissza a mi évszázadunkba. Érdekes összehasonlítani, hogy a vajda milyen hatalommal bírt, kik felett. Érdekes összevetni a római kori állapotokkal ahogyan ma, városunkban, a még tiszta tizenéves lánygyermeket eladják egy gazdag család fiának, (akár külföldre), vagy a már nem tiszta tizenéves lányt eladják egy idősebb férfinak. 600.000 ft-ért. Az árra büszkék. A család. A romák körében a mai napig megjelenik, illetve él az ősök törvénye, mely igen emlékeztet a „római jog” idevonatkozó részeire. Egy gyermek születésekor sem biztos, hogy az apa elfogadja a kicsit sajátjának. Két példa a szűk ismeretségi körömben: az egyikben intézetbe adták az el nem fogadott gyermeket, a másikban bár fölnevelték, de végig hangoztatva volt, hogy ő nem az apa gyermeke.
Akkor most elmondom, hogy kerül a hó és a római jog egy irományba.
Ez egy régi történet. Az ősök története. Egy vízió. Elmondták nekem, talán azért, hogy szabaduljanak a borzalomtól. Tél volt, és aznap igen nagy hó esett. A tanyát befedte az a fajta csend, ami havazás után szinte tapintható… És akkor valami furcsa zaj, valami nesz hallatszott, ami nem illett oda. Valami halk nyöszörgés féle. A gyerekek kíváncsiak lettek, valami kisállatot reméltek. Éjszaka volt már, de holdvilág, látni lehetett mindent. Az udvaron a frissen esett, mindent vastagon beborító hó, fehér és tiszta, nyoma sem volt a piszoknak és a rendetlenségnek. Kilestek a gyerekek lassan, csöndesen, őzikét, kutyakölyköt remélve… És akkor meglátták: a hóban ott térdel egy asszony, meztelen. Körülötte már mindenütt piros a hó a vértől. Az ura pedig folyamatosan veri egy vasrúddal. A mellét, a fejét, mindenét, és már mindenhol tele volt az asszony teste csordogáló vérpatakokkal. Nyöszörgött. Kiabálnia, segítséget kérnie nem volt szabad. A romák furcsa törvénye, hogy abba nem szólnak bele, ki mit művel az asszonyával.
A párom szavaival: ez a birtoklás törvénye, nem a szeretet törvénye.
Mi az, hogy a szeretet törvénye?
Van törvénye a szeretetnek?
Igen van. Egy forradalmi törvény, és pontosan a római korban született, le is lett írva.
Hát akkor a Bibliából idézve az isteni kinyilatkoztatott reform a római joggal szemben:
SzentSzellem és Pál apostol leveléből:
(ami konkrétan a római korban, konkrétan a Római Birodalomban, még konkrétabban, Róma egyik börtönében íródott)
19Férfiak, szeressétek feleségeteket, s ne bánjatok durván velük. (SZITB)
bővebben:
Efézus 5. 8b-12
Éljetek úgy, mint a világosság fiai. 9A világosság gyümölcse csupa jóság, igazságosság és egyenesség. 10Azt keressétek, ami kedves az Úr szemében. 11Ne legyen részetek a sötétség meddő tetteiben, inkább ítéljétek el őket. 12Amit ugyanis titokban tesznek, azt még kimondani is szégyen. (SZITB)
Efézus 5. 28,29
28Így a férj is köteles szeretni feleségét, mint saját testét. Aki feleségét szereti, önmagát szereti. 29A saját testét senki sem gyűlöli, hanem táplálja, gondozza, akárcsak Krisztus az Egyházat. (SZITB)
Efézus 5.33
33Szeresse hát mindegyiktek a feleségét, mint önmagát, az asszonyok meg tiszteljék férjüket. (SZITB)
Efézus 5. 25-28
25Férfiak, szeressétek feleségeteket, ahogy Krisztus is szerette az Egyházat, és feláldozta magát érte, 26hogy a keresztségben szavával megtisztítva megszentelje. 27Ragyogóvá akarta tenni az Egyházat, amelyen sem szeplő, sem ránc, sem egyéb efféle nincsen, hanem szent és szeplőtelen. 28Így a férj is köteles szeretni feleségét, mint saját testét.. (SZITB)
Aki a birtoklás törvénye szerint szeret, az is szeretné a nő teljes lényét birtokolni. Nem csupán a testet, a lelket is. Igen ám, de akivel hol így, hol úgy bánnak, annak az egyetlen szabadsága, hogy a lelkét visszatartja a kapcsolatban. Így képes túlélni a megaláztatásokat, mindent. Így a lelkét a nő nem adja. A lélek a léleknek válaszol. A gondolatai, az érzelmei, a bántalmazott nő belső élete lehet egy külön kis világ, aminek a megléte segíti a nőt, hogy kibírja a kapcsolatot, az életet.
És a férfi, amikor ezzel szembesül, szinte az őrület határára kerül. (Mi más magyarázata lehet az ilyen tébolyodott cselekedeteknek?)
De ez már egy önmagát gerjesztő ördögi kör, egy kétszemélyes „ördögi játék”, melyet két emberszereplő játszik. Meggyőződésem, hogy mindkettő szereplő igen szenved benne. Mindketten szeretnének szeretni, ez a vágy és a szeretethiány ég bennük. De hosszantartóan, tisztán, őszinte bizalommal, odaadással Isten nélkül nem működik a szeretet adása. Isten nélkül az sem működik, hogy valaki adni akarja a szeretetet, nem pedig elvárni és kapni, kapni, kapni. A lélek a léleknek válaszol. Aki megízleli, fölfogja Isten feléje állandóan, folyamatosan áradó bizalmát és szeretetét, az képes arra, hogy ilyen módon, tisztán szeressen.
A Biblia fenti kijelentési forradalmiak voltak az akkori korban. Ma a vallásról, Jézusról sokaknak valami bekövesedett, „élettelen izé” jut eszükbe. Pedig… Jézus a maga korában pontosan ez ellen emelte fel a szavát: az élettelenné vált, bekövesedett szokások ellen, amikben nem volt szív, nem voltak saját gondolatok, akaratok, csupán automatikussá vált szokások, melyeket végre „kellett” hajtani. Jó lenne, ha ma Jézusról megint a forradalom szó jutna az emberek eszébe.
Mondjuk így: a szeretet forradalma.
