A császár kaptafája

 Volt egyszer egy kis falu, abban élt egy szegény ember. Volt egy fia, aki egyszercsak elindult, világgá ment, elment szerencsét próbálni…

Ez egy régi történet, de én újat mondok, mert ez már a XXI. század. Volt egy város. Abban a városban, a szegénynegyed szélén, a jobbik oldalon élt egy férfi. Volt egy fia, aki megunta a világát, a diplomáját, és valami teljesen mást akart csinálni. A próbákat kiállta (túl volt a serdülőkoron), és elment cipész tanulónak. Kitanulta a szakmát, és ezzel kereste a kenyerét. Mivel felnőttként, saját akaratából lett cipőkészítő mester, szerette a cipőkészítést, érdekelte annak minden titkos, eltanulható fogása, így hát bejárta a világot - esténként a neten, ebben a témában.

És láss csodát.

Élt Japánban egy fiatalember, aki nem autószerelést, nem műszaki dolgokat tanult, hanem egy ősi mesterséget: a cipőkészítést. A japán fiú is beleszeretett a szakmájába, ez járt a fejében, ezen gondolkodott, ha mást csinált, akkor is. Meg akarta tudni, más népek, más kultúrák milyen módon készítik a cipőket? Na és a kaptafákat. Mert az ő legkedvesebb munkája a kaptafakészítés volt. Szóval, hogy erről minél többet megtudjon, a japán fiú is világot akart látni, el is indult minden este - a neten.

És láss csodát!

Fönnakadtak, illetve egymásra akadtak; a magyar cipőkészítő mester és a japán cipőkészítő mester a ”világhálón”. Mindent meg akartak tudni annak a másik országnak a mesterfogásairól, így sokat beszélgettek, és barátság lett belőle. Először a japán fiú jött Magyarországra, (ahol a kedvenc étele a rakott krumpli lett), aztán a magyar barátja utazott ki Japánba. Ott mutatta meg neki a japán cipőkészítő fiatalember a mását annak a kaptafának, melyet a császári udvarba, a császár gyermekének készített!

 Példabeszédek 22.29

²⁹Ha látsz ügyesen dolgozó embert, az a királyok szolgálatába fog állani, nem marad az alacsonyrangúak szolgálatában. (PB)

 Ez volt az igaz mesém a XXI. századból, a kaptafákról, a netről, a barátságról…

És mit mond a Biblia a barátságról?

 Péld.27.19
¹⁹Mint a vízben egyik orcza a másikat megmutatja, úgy egyik embernek szíve a másikat. (Károli)

Péld.27.17
¹⁷Miképen egyik vassal a másikat élesítik, a képen az ember élesíti az ő barátjának orczáját. (Károli)

¹⁷Vassal formálják a vasat, és egyik ember formálja a másikat. (PB)

Péld.27.9
⁹(Amint) az olaj és tömjénfüst öröm a szívnek, a gyengéd barátság vigasz a léleknek.  (SZITB)

Példabeszédek 18.24
²⁴Van ember, aki bajba juttatja embertársait, de van olyan barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél. (PB)