Tükröm, tükröm… avagy tükör, mint mérőeszköz

 A romáknak a hiedelemrendszerük miatt problémáik vannak a tükörrel. Nem tartják normális dolognak és nem is történik meg, hogy a lakószobában tükröt tartanának. Babonás félelem lengi körül ilyen formán a tükröt. Viszont változnia kell ennek is, ha igazán az Úr gyermekeivé válunk, nem pedig egy külcsínt, a felszínen új szokásokat veszünk fel. Lemérhető, melyik van a mélyebb rétegünkben. Ha beengedjük a szívünk legmélyébe Őt, a Szentháromság Istent:

a Teremtőt, az Élet forrását,

a szinte folyékony Szeretetként belénk folyó Jézusunkat,

a Szentlelket, a megelevenítő, újjászülő Szent Szellemet,

akkor a dolgoknak változnia kell! Nos… Kemény munkája volt az Úrnak, de elvégezte! Dicsőség Istennek! Testvérem alvószobájában 2db tükör van éjjel-nappal! Fia szobájában is ott van, éjjel-nappal! Teljes szabadság van az Úrban!! Halleluja!

2 Kor 3.17

¹⁷Az Úr ugyanis a Lélek: ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.  (SZITB)

Galata 5.1

¹A szabadságot Krisztus szerezte meg nekünk. Álljatok tehát szilárdan, és ne hagyjátok, hogy újra a szolgaság igájába hajtsanak benneteket.  (SZITB)

Ézsaiás 61.1

¹Az Úr lelke nyugszik rajtam, mert az Úr kent föl engem. Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, és meggyógyítsam a megtört szívűeket. Hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadságot a börtönök lakóinak.  (SZITB)

Zsolt 68.7

⁷Isten otthont ad a hontalannak, a fogolynak visszaadja szabadságát. Csak a lázadók maradnak a kietlen pusztán.  (SZITB)

Ki a fogoly? Ki van börtönben? Mi a börtön? Mi a kietlen puszta? Ki van megkötözve? Ki által van megkötözve? Miféle fogságban van tartva? A babonaság, a hiedelemvilágok, a szokásrendszerek, az életnélküli dogmák, sok olyan dolog van, ami az élő Istent eltakarja, ami mesévé, misztikummá degradálja az Életet. Fogságban van, meg van kötözve a sötétség által, nem szabad az ilyen ember. Pedig személyes, élő szeretetközösségben létezhetünk az Úrral, válaszolhatunk, mert van Hívás, személyre szóló!!

Apcsel. 2.39

³⁹Mert az ígéret nektek és fiaitoknak szól, meg azoknak, akiket – bár távol vannak – meghívott a mi Urunk, Istenünk. (SZITB)

23 és 29

 Meghalt az anyánk. Én nem tudtam ez mit jelent. Azt láttam, hogy ott fekszik, szépen, a szép ruhája volt rajta, aztán betették egy ládába. Még ezzel sem volt bajom, gondoltam, majd fölkel és kijön belőle. Csak néztem őt és nem értettem miért sírnak a többiek. Szóltam nagyanyámnak, adják rá a cipőjét, mert ha majd fölkel, nem tud visszajönni. Akkor még jobban elkezdett nagyanyám sírni. Miért? Aztán megjöttek a lovaskocsik. Anyámat is fölrakták egyre, minket, gyerekeket pedig egy speniter vitt ki a temetőbe. Messze volt a temető, mi egy tanyán laktunk. Valamiért sietni kellett, nagyon gyorsan hajtottak. Élveztük, a hajunk lobogott a szélben, egymásra nevettünk. Nagyon ritka volt, amikor szekerezhettünk. Odaértünk. Sokan voltak, még a kórházból is volt, aki eljött, mert anyám túl fiatal volt, 29 éves. Az emberek nagyon sírtak. Miért? Aztán vége lett. Anyámat otthagytuk. Miért? Hazavittek bennünket. Megkerestem a szomszéd Rozikát, hogy gyalogoljon vissza velem a temetőbe, nézzük meg, kijött-e már anyám? Kiértünk, én lepakoltam a rengeteg koszorút a sírról, átöleltem a keresztet… és elaludtam. Rozika egy darabig őrizett engem, aztán visszament a tanyára. Még nem volt késő, hiszen a temetés 2-kor volt. De a gyaloglástól, a meg nem értett dolgoktól én elfáradtam, testemben-lelkemben. Anyám fejfáját átölelve reggelig aludtam. Arra ébredtem, hogy süt rám a nap, simogat, melegít és én a legédesebbet alszom, most is emlékszem rá. Mintha anyám ölében, ölelésében lettem volna végig. Még az illatát is éreztem, érzem most is. Boldog voltam akkor, nagyon éreztem anyám szeretetét, jelenlétét. Nagyon lassan eszméltem a valóságra, hol is vagyok, miért vagyok itt. Lassan fölálltam, elengedtem őt. Akkor lépett be a temetőkapun két rendőr. Engem kerestek.

 ¹Dávid zsoltára. Az ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm.  ²Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. ³Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért. ⁴Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem. ⁵Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam. ⁶Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az ÚR házában lakom egész életemben. 23. Zsoltár (PB)

Máté 18.2,3

²Odahívott egy gyereket, közéjük állította, ³s azt mondta: „Bizony mondom nektek, ha nem változtok meg, s nem lesztek olyanok, mint a gyerekek, nem mentek be a mennyek országába.  (SZITB)

 Egyszerűség, tisztaság. Mentesség a felnőttekbe beleívódott dolgoktól, mint például a babonaság, az ősi hiedelemvilág, és a vallásosság sokmindent eltakaró köntöse, ami adhat egy hamis megnyugvást, mélyebb értelmek és élő hit nélkül. Egy felnőtt képtelen lett volna ezt az éjszakát így eltölteni, hiszen a babonás, és vallásos képzelgései igen nagy akadályt jelentenek kisebb dolgokban is. Egyszerűség, tisztaság. Ez az Úr, és ezt várja tőlünk is. Ha képesek vagyunk rá, füves legelőkre visz el, lelkünket felüdíti:

Az ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm.  ²Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. ³Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért. ⁴Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy… 23. Zsoltár (PB)

A csigák szekere

 Van két nemzetsége a csigáknak. Látta-e? Vannak, akik házban laknak, és vannak, akik inkább este járnak. Nekik nincs házuk. 

De régen ez nem így volt. Minden csiga teljesen egyforma volt, ugyanazt tették, ugyanazt ették és ugyanúgy néztek ki. Egyszer aztán az történt, hogy annyira jó életük volt a csigáknak, hogy lett nekik felesleges mindenféléjük. Olyan bőségben éltek, hogy volt felesleges ennivaló, ennél fogva lett felesleges idő. Kezdték máshogy nézni a világot, észrevették az itt-ott heverő limet és lomot, pontosabban az itt-ott heverő lim-lomot. Volt a fényes, volt, ami édes, volt, amiről beszélni lehetett, hogy: „vajon ez mi lehet?”. Minden csigának lett saját holmija, magántulajdonú lim-lomja. Igen ám, de arra vigyázni kellett, hogy ne vigye el egy másik csiga, mert az már bizony az ő tulajdona! Ebből lett a nagy-nagy baj, az igazi galiba!

A fő-fő csiga kimondta: „Legyen békesség már végre! Ezentúl mindenki köteles a saját lim-lomját magával vinni! Szűnjön meg hát a vita, hogy melyik lim-lom gyűjtemény melyik csiga becses tulajdona!” Jól van. A csiganép mindig hallgatott a fő-fő csigára, ezért: volt, aki a házába pakolt be mindent, és a hátára vette a házát, s így vitte magával a lim-lomját. De volt, aki ezután egy kis szekérben húzta maga után a saját összes holmiját. De ekkor már nem volt egységes nemzet a csigák népe, mert a szekeres csigákat kigúnyolták a házas csigák, ebből aztán perpatvar kerekedett. Már nem hallgattak a fő-fő csigára, mindenki a maga útját járta. A szekeres csigák már nem akartak jó időket eltölteni együtt a házas csigákkal, gondolták, akkor ők inkább éjjel mászkálnak!

Na ugye, így van ez még ma is. A házas csigák mászkálnak nappal. A szekeres csigák pedig éjjel mászkálnak és még manapság is kis szekérben húzzák maguk után a holmijukat. Látta-e már az esti csiga csigaszekerét?

Kabát és aranyalma

 Példabeszéd a kabát okán.

A főszereplő neve: Rozál. Egy tanult, úrihölgyről beszélünk. Éppen ez volt a baj. Rozál elhatározta, hogy vesz egy autót. Ahhoz pedig kell jogosítvány is, mert ő akarta vezetni. Igaz, hogy 54 éves volt, de sebaj, mert okos asszony, okos a gyereke is, biztosan minden menni fog. Tényleg ment is minden simán, csak az volt a baj, hogy Rozál elvárta másoktól is a jó modort. Na de térjünk vissza a jogosítványra: elsőre megvolt a kresszvizsga, jól ment a vezetés is, volt hozzá érzéke. Eljött a vizsga napja. Kitavaszodott addigra, kiskabátban indult el Rozál, de a kocsiban meleg volt, meg az izgalom, levette hát a kiskabátot. A retikül a hátsó ülésen, de a kabátka az első ülésre került. Megérkezett a Vizsgabiztos Úr, és egy nem túl elegáns mozdulattal hátradobta Rozál kabátját, hogy be tudjon szállni a kocsiba. Rozál a sajátságos modorában rendreutasította a vizsgabiztost, kikérte magának a kabátkájának az ilyetén való eltávolítását. Közölte, hogy ez a tett nagy modortalanságra vall, és egy úriember így nem viselkedik. A vizsgabiztos szemei kikerekedtek, és egyszerűen nem hitte el, amit hallania kellett. Mert ilyen nincs, ez nem lehetséges, hogy megtörténjen! Majdnem egy órahosszat tartott a vezetés vizsga, a létező minden lehetséges feladattal. A vizsga véget ért, Rozál mindent elég jól teljesített, az eredménye: megbukott.

Rozál reakciója az oktatóhoz fordulva: de hát mondja meg neki, hogy mindent megcsináltam, mindent jól csináltam! Az oktató széttárta a kezeit és ezt mondta: köszönje az illemtan órának, amit maga adott, kedves Rozál! Jelen esetben maga fizette meg az illemtanóra árát! Köszönje a kabátjának!

 Példabeszédek 15.31

³¹A mely fül hallgatja az életnek dorgálását, a bölcsek között lakik. (Károli)

 Péld.13.20

²⁰Tarts a bölcsekkel és magad is bölcs leszel, aki bolondokkal tárgyal, az rosszul jár. (SZITB)

 Péld.9.9,10

 ⁸Ne szidd a gúnyolódót, mert még meggyűlöl, csak a bölcset fedd meg, az majd szeret érte! ⁹Adj tanácsot a bölcsnek, és még bölcsebb lesz, tanítsd az igazat, s gyarapítja a tudását.  (SZITB)

 Péld.8.1,5,8-11

⁵Ó, ti együgyűek, legyetek okosak végre, és ti balgatagok, térjetek már észre!  ⁸Számnak minden szava színtiszta igazság, nincsen benne semmi kitekert vagy hamis. ⁹Az értelmes embernek mind megfelel, aki szert tett a tudásra, az helyesli őket. ¹⁰Intelmemet vegyétek szívesebben, mint az ezüstöt, legyen a tudás kívánatosabb az aranynál, ¹¹Mert a bölcsesség jobb a korallnál, nem érhet föl vele semmilyen drágaság. (SZITB)

 Péld.25.11

¹¹Mint az aranyalmák ezüsttányérokon, éppen olyan a szó, amit jókor mondanak. (SZITB)

Lánykérés 56-ban

- Mit csinál? Gyönyörködik a felhőkben? Nézze, ott egy repülő!! Tudja mit mesélt a fiam este? Hogy a barátnője már ugrott ki repülőből, ejtőernyőzött! Ez olyan izgalmas! És úgy irigylem! Ati este annyit mesélt, én meg reggel alig tudtam fölkelni…

- Na Mónika, akkor most mesélek magának valami érdekeset! Apámról. Akarja hallani?

 Apám jó kiállású volt mindig is, még öregkorában is szerették a nők, volt benne egy tartás. A háborúnak már vége lett, de még minden nehezen ment, és újra furcsa szelek kezdtek járni, apámat is elsodorta. 56-ban besorozták, az ejtőernyősökhöz került.

Anyámék tanyán laktak, anyám akkoriban volt 16 éves.

Egyik nap láss csodát! Az égből szálltak alá fiatal férfiak!

Anyámnak ez a dolog nagyon tetszett, különösen az egyik ilyen égi tünemény!

Anyám apja csak futkosott föl-alá, nem látod, bolondok ezek, az ördögtől vannak, hát ki az, aki az égből pottyant? (Mesék?) Tágas égen andalog? (angyalok?)

...Á, dehogy!

Na, lányom, felejtsd el őket, bolondok ezek, láthatod!

Apámat legyőzte, na, nem a forradalom, hanem anyám vizsgálódó nagy barna szeme, eldöntendő, vajon tényleg bolondok ezek?

Apám úgy döntött elviszi ezt a megtalált leánykát, hát szabályos lánykérést rendezett. Igen ám, de anyám apja úgy döntött, egy ilyen égből pottyant ördöngőshöz nem adhatja leendő anyámat!

Jól van. Apám elment.

Megkereste a szívbeli barátját, aki akkor éppen az ellenséges csapatban volt. Elmesélte a lányt, az apját, hogy neki márpedig kell ez a lány…

Igen. Így volt.

Szövetkeztek egy kis időre… Megszervezték, ugrottak, a zord atyára gépfegyvert fogtak:

- Adod a lányod vagy nem adod?

- Nem adom, zárkódjatok be asszonyok!

- Jól van… De egy sorozat ment a szemöldökfába!

- Gyere ki, gyere ki, ezek bolondok, megmondtam, hogy bolondok ezek!!

Szóval, ez volt a lánykérés 56-ban!

A Biblia és a szerelem?

Énekek éneke könyve (PB)

Mi van benne?      3x   Ne keltsétek, ne ébresszétek föl a szerelmet, amíg nem akarja!

                              5x   akit lelkemből szeretek

Énekek éneke 6.5a

⁵Vedd le rólam szemeidet, mert megzavartak engem!  (PB)

Énekek éneke 6.10

¹⁰Ki ez a lány?

Úgy ragyog, mint a hajnal,

szép, mint a holdsugár,

tiszta, mint a fénylő nap,

ámulatba ejtő, mint egy zászlóerdő.  (PB)

 Énekek éneke 1.5a

⁵…Én barna vagyok, de szép, (PB)

Énekek éneke 7.7a

⁷Mily szép vagy és mily kedves, (PB)

Énekek éneke 8.6a

⁶Tégy engem, mint pecsétet a szívedre, mint pecsétet a karodra!  (PB)

Utóirat: Anyám az ejtőernyő anyagából szép selyemszoknyát varrt magának, aki látta, mind elirigyelte, úgy a selyemszoknyát, úgy az ördöngőset.