A barackfa és a jegenyenyár
Mi voltunk az aprónép még akkor. Nem ismertük egymást. Még távol voltunk térben is, meg az Úrtól is. Gyerekek voltunk. Egy tanyán és egy kastélykert túloldalán. Mindketten szerettünk egyedül lenni. És hát… megoldottuk. Testvéremék udvarában volt egy hatalmas barackfa. Több is volt, de ez valami mesésen nagyra nőtt. Egészen a tetején a fának volt egy hármas elágazás, ahol remekül el lehetett lenni, sőt, aludni is lehetett ott! Az ember jól kitámasztotta magát és elindult a képzelet! Ott minden elkezdett élni, meséltek a felhők, átváltozott a világ. Az én világom ott volt - emlékszik vissza testvérem. Reggel hét felé én már másztam föl, nem kellett nekem semmi étel, csak ott lehessek. Ott szabad voltam, kitágult a tér, az idő, ott éltem igazán. Nem jöttem le akkor sem, amikor kiabáltak: Gyere le, kész az ebéd! Gyere enni! Volt a fán barack, minek jöttem volna le? Csak kinyújtottam a kezem, letéptem egyet, míg csak tele nem lett a hasam és egy tökéletes, szép világban éltem ott. Hát én nem jöttem le, csak este nyolc, fél kilenc felé, és ez így ment napról napra, hétről hétre, mígnem megunták az értem való aggódást az apám, és a nagyapám. Ők is megoldották a problémát a felnőttek nagyos módján: kivágták a barackfámat! Egyik reggel jövök ki, irány a fám… és a barackfa nincs sehol!
Az én jegenyefám meg a kastélykertben ért az égig. De én is megoldottam, lány létemre átmásztam a kastély kertjébe, mert ez a sudármagas, keskeny jegenyenyár ott susogott nekem. Addig másztam följebb és följebb, míg hajladozott már a széltől, de tudtam jó kilengéseket gyártani magam is, amikor enyhe volt a széljárás. Félelmetes volt ez a hajladozás, a veszély érzése valahogy jólesett. Meg a madarak, a fészkek, és minden… Iskola után leginkább ott voltam. Addig, amíg megjöttek anyámék a munkából. Emlékszem akkoriban szinte sosem kaptam új ruhát, azok olyan idők voltak, de egyszer anyám vett nekem egy nadrágot. Annyira büszke lettem, gyorsan föl is akartam avatni, átmásztam a szomszédba a szögesdrótos kerítésen, föl a jegenyefa legtetejére, még akkor sem volt semmi baj, csak hát a lefelé út mindig bajos volt. Igen. Szégyen ide, szégyen oda, szétrepedt az új nadrágom, teljesen pontosan. Én jobban bántam, mint anyám…
- Zsoltár 2,3a,4
2Uram, mi Urunk, milyen csodálatos széles e világon a te neved!
Dicsőséged az egekig magasztalja 3a gyermekek és a kicsinyek ajka.
4Bámulom az eget, kezed művét, a holdat és a csillagokat, amelyeket te alkottál. (SZITB)
Márk 10.15
15Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba. (PB)
Egy gyermek még önfeledt, teljes lényével érdeklődik, teljes lényével figyel, teljes lényével cselekszik. A felnőttek világa más. Mondhatjuk, felőrlik őket a gondok, teljes lényüket betölti a mindennapi megélhetés valós problémája. Ha valami érdekli is őket, az nem tud mélyre hatolni bennük. Jézus tudja ezt. Beszél Jézus egy példázatban arról, mi történik a felnőttek világában:
Lukács 8. 11-14
11A példázat pedig ezt jelenti: A mag az Isten igéje. 12Akiknél az útfélre esett, azok meghallották az igét, de azután jön az ördög, és kiragadja szívükből, hogy ne higgyenek, és ne üdvözüljenek. 13Akiknél a sziklás földre esett, azok amikor hallják, örömmel fogadják az igét, de nem gyökerezik meg bennük: ezek hisznek egy ideig, de a megpróbáltatás idején elpártolnak. 14Akiknél a tövisek közé esett, azok hallották az igét, de mikor elmennek, az élet gondjai, gazdagsága és élvezetei megfojtják azt, és nem érlelnek termést. (PB)
Zsolt 94.11
11Az ÚR tudja, milyen hiábavalók az ember gondolatai. (PB)
Máté 16.26
26Mi haszna van az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de lelke kárát vallja? (SZITB)
127.Zsolt.2
2Hiába keltek korán, és feküsztök későn: fáradsággal szerzett kenyeret esztek. De akit az ÚR szeret, annak álmában is ad eleget. (PB)
2Királyok 17.15
15Megvetették rendelkezéseit és szövetségét, amelyet őseikkel kötött, és intelmeit, amelyekkel intette őket. Mivel a hiábavalóságot követték, maguk is hiábavalók lettek, és követték a körülöttük levő népeket; pedig megparancsolta az ÚR, hogy ne tegyenek úgy, mint azok. (PB)
119.Zsolt.36,37
36Add, hogy szívem intelmeidre hajoljon, ne a haszonlesésre!
37Fordítsd el tekintetemet, hogy ne nézzek hiábavalóságra, a te utadon éltess engem! (PB)
