Koldusbácsi

 Hónap vége felé jártunk. Pénzünk már nem nagyon volt. Főzni azért tudtam, mert falun laktunk, volt a kamrában még ez meg az. Bablevest főztem aznap, jó kis füstöltcsonttal, szalonnabőrkével jól megbolondítottam! Kenyérre már nem futotta, sütöttem hát kalácsot. Hozzá, vagy utána, mindegy az. Éppen kisült a kalácsom, amikor megjött a férjem.

- Menj ki és gyorsan zárd be a kaput! Megint ide evett a fene valami csavargót. Koszos, büdös kisöreg, eszedbe ne jusson megetetni!

Tudta a férjem a szokásaimat, de azt is tudhatta, úgysem hagyom majd elmenni ezt az embert sem.   De hát ott a faluban nem is volt szokás úgy tenni, mintha nem látnánk, mintha nem lenne közünk a dolgokhoz. Szóval kíváncsian kiindultam az utcára, milyen csavargót látott az én emberem? Pont egyszerre értünk a kapuhoz, a bácsika meg én. Hát mit mondjak, tényleg nagyon büdös volt szegényke, őt aztán tényleg nem vihetem be a konyhába. Megvan mit csinálok! Kihoztam a hokedlit, a lépcső aljához tettem, ráülhetett a lépcsőre a bácsika, és a hokedlire tálaltam neki. Hoztam a gőzölgő bablevest, és a kalácsot. A bácsikám kenyeret kért először is, de az nem volt, hiába kért. Mondtam is neki: bácsikám, tudja, hónap vége van. Akartam én kenyeret venni, de híja van, hiányzik az árához még pár forint. –Jól van lányom, jól van ez így is. Megevett mindent. Látszott rajta, hogy egy ideje már nem evett. Leültem és néztem, ahogy jóízűen ette a levesemet, a szalonna bőrkét, a kalácsot, mindent, mindent. Ott ült jó teli hassal, teli jó érzésekkel. Ez látszott rajta, a megelégedettség. Aztán megkérdezte tőlem: mond csak lányom, mennyi híja van a te kenyerednek? Hogy tudjál boltba menni, hány forint kell még? Kiszámoltam, és a bácsika ideadta hiányzó pénzt a kenyérhez! Nagyon megörültem, mert hát a bableveshez kenyér kell, nem a kalács való ahhoz! Bácsikának csomagoltam kalácsot, közben a férjem megjegyezte: „na, ez aztán a valami, egy koldust leszedni pénzzel, erre születni kell!” Már majdnem 3 óra volt, 3kor bezár az egyetlen bolt, pénzem már van, gyorsan nekiindultam. Lekaptam a szárítókötélről a frissen mosott mackófelsőmet, és futás. Bácsikát otthagytam, de elindult ő is, ahogy csapódott a kiskapu, visszanéztem rá. Összemosolyogtunk. Zsebre vágtam a kezem és mentem tovább a boltba. Na de. Valami papírféle volt a zsebemben. Mi lehet? Most mostam ki a mackómat, mindig átnézem a zsebeit mindennek mosás előtt. Üres volt. Kiveszem, mi lehet?  Hát egy ezerforintos! De az nem lehet! Visszanéztem a bácsikámra, tán ő tette bele? De a bácsika nem volt sehol. Pedig hát ott jött egész eddig énutánam.

Különös történet. Különös az is, hogy a boltos váltig állította, hogy aznap senki idegen nem járt a faluban, ő pontosan tudja és számon tartja az idegeneket. Viszont az asztmás barátnőm, a faluvégén, akkor már fekvő beteg volt és őnála meg volt a bácsika. A barátnőm azt mondta, tisztán látta, emlékszik az arcára is, mert kétszer is benézett az ablakon.

Zsidókhoz írt levél 13.2

²A vendégszeretetről el ne felejtkezzetek, mert ez által némelyek, tudtokon kívül, angyalokat vendégeltek meg. (Károli)

Nekem eszembe jutott erről egy bibliai történet. Illés prófétáról, akit egy éhínség idején furcsa módon táplált egy özvegyasszony. Az Úr küldte oda Illést azzal az ígérettel, hogy az asszony maréknyi lisztje nem fog elfogyni..

1 Királyok 17. 9-16

⁹Kelj föl, és menj el a Szidónhoz tartozó Sareptába, és lakj ott! Én megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék rólad. ¹⁰Fölkelt tehát, és elment Sareptába. Amikor a város bejáratához érkezett, éppen ott volt egy özvegyasszony, aki fát szedegetett. Odakiáltott neki, és ezt mondta: Hozz nekem egy kis vizet valamilyen edényben, hadd igyam! ¹¹Amikor az elment, hogy vizet hozzon, utána kiáltott, és ezt mondta: Hozz nekem egy falat kenyeret is magaddal! ¹²De az asszony így felelt: A te Istenedre, az élő ÚRra mondom, hogy nincs honnan vennem. Csak egy marék liszt van a fazekamban, és egy kevés olaj a korsómban. Éppen most szedegetek pár darab fát, hogy hazamenve ételt készítsek magamnak és a fiamnak. Ha azt megesszük, azután meghalunk. ¹³Illés azonban ezt mondta neki: Ne félj, csak menj, és tégy úgy, ahogyan mondtad; de előbb készíts belőle egy kis lepényt, és hozd ki nekem! Magadnak és a fiadnak csak azután készíts! ¹⁴Mert így szól az ÚR, Izráel Istene: A lisztesfazék nem ürül ki, és az olajoskorsó nem fogy ki, míg az ÚR esőt nem ad a földre. ¹⁵Az asszony elment, és Illés beszéde szerint járt el. És evett ő is, meg az asszony és a háza népe is minden nap. ¹⁶A lisztesfazék nem ürült ki, az olajoskorsó sem fogyott ki, az ÚR ígérete szerint, amit megmondott Illés által. (PB)

 Láttam már Isten embereit a valóságban is. Azokat, akik az Úrral járnak, akiknek fontos az Úr, és gyönyörködnek benne, szinte éjjel-nappal. És láttam, hogy ezek az emberek áldottak. És láttam, hogy ez az áldás rácsorog másokra is a környezetükben. Valahogy nem lehet megállítani. Ez Isten Országa?

119.Zsoltár (Károli)

¹⁴Inkább gyönyörködöm a te bizonyságaidnak útjában, mint minden gazdagságban.

¹⁵A te határozataidról gondolkodom, és a te ösvényeidre nézek.

¹⁶Gyönyörködöm a te rendeléseidben; a te beszédedről nem feledkezem el.

¹⁸Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát.

²⁴A te bizonyságaid én gyönyörűségem, és én tanácsadóim.

²⁷Add értenem a te határozataidnak útját, hogy gondolkodjam a te csodálatos dolgaidról!

³⁵Vezérelj a te parancsolataidnak útján, mert gyönyörködöm abban.

⁴⁷És gyönyörködöm a te parancsolataidban, a melyeket szeretek.

⁵⁹Meggondoltam az én útaimat, és lábaimat a te bizonyságaidhoz fordítom.

⁹²Ha nem a te törvényed lett volna az én gyönyörűségem, akkor elvesztem volna az én nyomorúságomban.

⁹⁹Minden tanítómnál értelmesebb lettem, mert a te bizonyságaid az én gondolataim.

¹⁰³Mily édes az én ínyemnek a te beszéded; méznél édesbb az az én számnak!

¹⁰⁴A te határozataidból leszek értelmes, gyűlölöm azért a hamisságnak minden ösvényét.

¹⁰⁵Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága.

¹⁶²Gyönyörködöm a te beszédedben, mint a ki nagy nyereséget talált.

¹⁶⁵A te törvényed kedvelőinek nagy békességök van, és nincs bántódásuk.

¹⁷⁴Uram! vágyódom a te szabadításod után, és a te törvényed nékem gyönyörűségem.