A rózsa medál

 - Mek?

- Mek. Megjöttem. Elintéztem, amit kért. Rakattam elemet az órájába. Bent voltam a városban, a Ferencesek utcájában, mert azt az órást ismerem. Tudja milyen gyönyörűt láttam? Az órás mellett van egy régiség bolt, és a kirakatban volt, és komolyan szerelembe estem vele! Egy gyönyörű medál! Egy rózsa medál. Olyan, mint egy igazi rózsa, kinyílt rózsa, kb. négy cm, és igazi mestermű! Meg fogom venni, képzelje csak el, ha megyek valahová és fölveszem, mennyire szép lenne!!

- Akkor mesélek magának valamit, és lehet, hogy mégsem fogja megvenni.

- ?

- Volt egy öreg házaspár Olaszországban, és született nagy sokára egy kislányuk. Szerették nagyon, az Urat is és a kislányt is, ennél fogva a kislány is nagyon szerette az Urat. Megszorultak az öreg szülők, és férjhez adták a lánykájukat elég fiatalon egy durva, goromba emberhez. A kis fiatalasszony szelíd volt és békességesen tűrő, egy feltétellel tűrő: ha eljárhat templomba. Ezt megengedte neki a férje, akitől maga a falu is rettegett, mert viszálykodó, hírhedt, verekedő ember volt. Az asszonya szelíd maradt mindennek ellenére, és ez a szelídség az évek alatt legyőzte ezt a vadembert, és Istenhez tudta vezetni a férjét. Igen ám, de a sok régi ellensége közül az egyik megölte ezt a már megjavult férfit. Két fiuk volt, és abban a faluban a vérbosszú volt szokásban, és a két gyerek vérbosszút esküdött apjuk gyilkosára. Az történt, hogy pár évre rá ez a két fiú is meghalt, az öreg szülők sem éltek már, és ott maradt teljesen egyedül ez az asszony, a hatalmas szeretettel a szívében az Úr iránt. Elhatározta, hogy megvalósítja nagy álmát, és kolostorba vonul. Persze ezt nem engedélyezték neki, mivel asszony volt már, de végül mégis csak sikerült, megvalósult az álma. Még harminc éves sem volt. Ott bent is a szelídségével, a türelmével tűnt ki a többiek közül Rita, mert ez volt a neve. Határtalan bizalom volt benne az Úr felé. Egyszer, már idősebb korában ő vezette a rendtársait egy zarándoklatra Rómába, és be akarta bizonyítani, hogy az Úr gondoskodó, és sajátságos módon, hogy ezt bebizonyítsa, a folyóba dobta az útiköltségre kapott pénzt. Rendtársai szerették őt, betegségében is szeretettel ápolták. Már alig volt benne élet, amikor rózsa nyílott neki a havas télben: az Úr ajándéka volt ez Ritának a halála előtt.

- Mennyire szép történet!

- És mit gondol Mónika, ez az asszony akarta volna hordani a maga rózsa medálját? Neki a szíve volt az ékes. Ő az Úrnak akart tetszeni. Én azt javaslom magának, ne vásároljon maga semmiféle rózsa medált. Ékesítse maga is a szívét, hogy az Úrnak tetszedjen… Ez a fontos, higgye el…

 ¹Ugyanígy az asszonyok is engedelmeskedjenek férjüknek, hogy ha némelyek közülük nem is hisznek Isten szavának, a feleségük magaviselete szavak nélkül is megnyerje őket, ²amikor látják tiszteletet érdemlő, tiszta életeteket. ³Ékességüket ne külsőségekben keressék, abban, hogy hullámos a hajuk, arany ékszereket aggatnak magukra vagy drága ruhákat viselnek. ⁴Isten szemében a rejtett ember az értékes, romolhatatlan szelídségével és nyugodt lelkével. 1 Péter 3.1-4 (SZITB)

Kő a vödörben II.

 - Jó napot Mónika! Nocsak, be tudott jönni? Igaz, az utcai kaput már ismeri, itt fönt a kisháznál pedig mindig csak ez a vasvödör van az ajtó előtt, hogy a huzat ne csapkodja itt nekem. Azt nem szeretem. Azért raktam a vödörbe ezeket a köveket is, nehezéknek. Igen, ha elmegyek itthonról, akkor is csak ezt a vödröt rakom az ajtó elé, tulajdonképpen bárki bemehet, így van.  Furcsálkodik megint, látom.

- Igen, mert ha jön a rabló?

- De hát mit tudnának innen elvinni? A kormos kávéfőzőmet? TV nincs, a ruhám rajtam van, vagy még ami a mosásban, meg a szerszámaim vannak itt. De azzal dolgozni kell. Azokat gondolom, itt hagynák azok a rossz emberek. Menjünk le, megmutatom mit kértek az Ágoston téri boltban! Ott voltam most is, és nézze csak! Vettem magának meggyes-fahéjas kalácsot!

- Ilyet is tud csinálni! Gyönyörű hármas polc! Illetve állvány! Nahát! Majd lelakkozhatom, ha készen lesz?

- Jó, lelakkozhatja Mónika. Olyan maga, mint egy kisgyerek! Látja, azért is hoztam magának kalácsot!

- Akkor jó. De én is hoztam valamit! Ma kaptam kölcsön ezt a könyvet! Jó kis tanítások vannak benne.  Nem keresztény. Azt írja, hogy ez egy híres perzsa szúfi misztikus, filozófus és költő. Mármint annak az írásai vannak benne. Olvassak magának belőle?

- Olvasson! Én iszom a kávémat, maga meg olvasson fel nekem!

 „Mi a méreg” – kérdezte a tanítvány.

„Minden, ami több, mint amire szükségünk van.” – felelte Rumi.

„Ez lehet hatalom, gazdagság, éhség, ego, kapzsiság, lustaság, szeretet, ambíció, gyűlölet, vagy bármi más. Ami túl sok, az méreg.”

 - Milyen igaz. Tudja, amikor a vasútnál dolgoztam, még fiatalon, akkor rengeteget olvastam. Főleg ilyeneket. Akkoriban jött be a „keleti misztika” Magyarországra, nagyon sok jó könyv lett hirtelen hozzáférhető. Nagyon szerettem olvasni, minden lehetséges időmben olvastam. Rózsinak, a nővéremnek is sokat beszéltem a „tanokról”, izgalmas volt maga a spiritualitás. Megfertőztem vele. Hogy jobbak lettünk-e ezektől a könyvektől? Hát tudja ezek olyan írások, amik kicsit nemesebbé teszik az embert, és megtanítanak elvontabban gondolkodni. De valójában az életünket, a sorsunkat, a cselekedeteinket nem sikerült megváltoztatni, megjavítani, mert mindig az tört elő és irányított minket, ami a legmélyebben bennünk volt, ami eredendően bennünk volt. Hiába értettem egyet ezekkel az írásokkal, hiába akartam a változást, nem sikerült önmagamat a saját hajamnál fogva felhúzni, megmenteni. El akartam hinni, hogy igen, ha eleget olvasok ezekről, megjavítom a dolgokat. ÉN. De nem sikerült.

 Azt gondolom, illetve most már tudom, hogy a személyiségünket, az egónkat kibillentő változást Isten tud bennünk létrehozni, mégpedig Isten ereje, Isten Szelleme által, amikor is újjászüli az embert. Akkor a középpontunkból ered a gyökeres változás, belülről kezd kifelé hatni, és láthatóvá válni.

 ⁶Ami a testből születik, az test, ami a Lélekből születik, az lélek. ⁷Ne csodálkozz azon, hogy azt mondtam: újjá kell születnetek.  János 3.6,7 (SZITB)

 ²⁶Új szívet adok nektek és új lelket oltok belétek, kiveszem testetekből a kőszívet és hússzívet adok nektek. ²⁷Az én lelkemet oltom belétek és gondoskodom róla, hogy parancsaim szerint éljetek és szemetek előtt tartsátok törvényeimet és hozzájuk igazodjatok.  Ezékiel 36.26,27 (SZITB)

 ~~~

 ⁸A hiábavalóságot és a hazugságot messze távoztasd tőlem; szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem; táplálj engem hozzám illendő eledellel. ⁹Hogy megelégedvén, meg ne tagadjalak, és azt ne mondjam: kicsoda az Úr? Se pedig megszegényedvén, ne lopjak, és gonoszul ne éljek az én Istenem nevével! Péld.30.8,9 (Károli)

Kő a vödörben I.

 Volt egyszer egy kék színű csavarhúzó. Mármint a műanyag része volt kék, ahol megfogjuk. A fém része kb. 20 cm hosszú, és vissza lett hajlítva a vége egy kunkorba, amivel is átlényegült. Ez a bizonyos csavarhúzó a változás után már „zárszerkezetként” működött: egy azonos színű, világoskék nagy vaskaput, és a mellette lévő kiskaput fogta össze. Világoskéken illeszkedtek a csupa zöld Mecsek oldalba, Gyükésben. Ide jöttem vendégségbe, itt lakott a Kosárkötő. Hatalmasakat szoktunk beszélgetni. Szerettem ide járni, mert ő olyan nyugodt, békés, és ez a táj maga is! Szinte érintetlen. Hihetetlen az atmoszféra a kis faházikóban. Egy igazi „remetelak”. Nem! Inkább egy western-hős időszakos lakhelye, ahol éppen „fennforog” egy ideig. Semmi fölösleges tárgy ott nem volt. A színek, a megtűrt tárgyak, minden nagyon férfias. Semmi „rózsaszín mütyürke”, mindennek oka és célja van, ami ott maradhatott. Ilyet én tényleg csak a western filmekben láttam. Nagyon egyszerű, nagyon puritán itt minden.  Szóval ide jöttem vendégségbe. Az időtlenségbe. Mert kosárkötők mindig is voltak. A barátom ezt el is szokta mondani:

- Tudta, hogy nekem ősi mesterségem van?  Mózes idejében, Jézus idejében is voltak kosárkötők, Jézus is használhatta azt a tárgyat, amit egy kosárkötő csinált akkoriban. Gondolt már erre?

Mintha titkokat őrizne, titkokat hordozna…

Én azt látom, ahogy ebben a végtelen egyszerűségben ott ül, köti a kosarat, a valami-tartót, és a testtartása, a beszéde méltóságot tükröz, olyan, mint egy ősi fejedelem. Ez olyan irracionális. Kell a megoldó képlet. A képlet pedig egyszerű: egy ember, aki a helyén van. Megtalált valamit, ami biztosan az övé. Belé van épülve, nem tudja elveszíteni. Hogy ez micsoda? A kegyelem.

Sokat szenvedett, gyerekként bántották, felnőttként ő bántott. Zavaros életének minden történését újra és újra átrágta, átélte mindkét oldalról. Súlyokká váltak a saját cselekedeti. Isten volt az, aki ezeket elvette tőle. Átélte, megtapasztalta a teljes bűnbocsánatot. Megszabadult, a belső vádlások nem jöttek többé, rátalált és beköltözött hozzá a Kegyelem. Így tudott másokhoz is, és önmagához is „kegyelmes” lenni. Meg tudott bocsátani önmagának is. Mert kegyetlen érzés, amikor az ember már változik, és más szemszögből látja a saját dolgait, és a bűnei szünet nélkül előtte forognak.

 ⁴Egészen moss ki engemet az én álnokságomból, és az én vétkeimből tisztíts ki engemet; 
⁵Mert ismerem az én bűneimet, és az én vétkem szüntelen előttem forog.  Zsolt. 51.4,5 (Károli)

 ²⁵Én, én vagyok az, aki eltörlöm álnokságodat önmagamért, és vétkeidre többé nem emlékezem. Ézsaiás 43.25 (PB)

 ¹⁶Uram, érted él a szívem, és a lelkem is csak érted él. Meggyógyítottál és hagyod, hogy éljek, ¹⁷még szenvedésem is áldássá vált. Megszabadítottad lelkemet a pusztulás verméből. Hátad mögé vetetted minden vétkemet. Ézsaiás 38.16,17 (SZITB)

A szöcskő

 Az úgy volt, hogy telefonon kihívtam az áramszolgáltatótól a katasztrófa elhárítást. Bejelentettem egy felsővezeték leszakadását, mert mi más lehetne ez a szűnni nem akaró erős zúgás? A gyerekeim akkor még kicsik voltak, sokat lent játszottak egyedül is a játszótéren. Egy lakótelepen laktunk, közel a temetőhöz, és rengeteg fa volt ott is, itt is. Egy úttest választotta el a temetőt a lakóteleptől, a mi oldalunkon az úttest mellett egy hatalmas rét, focipálya, aztán a játszótér következett, utána a sok fa a járdák mellett, az ablakok előtt. Szóval nyár volt, lementünk sétálni, amikor kezdett végre hűvösödni. És akkor én meghallottam ezt a folyamatos erős zúgást. Idegen hang volt, erős és ijesztő, oda nem illő. Inkább föl is mentünk, és telefonáltam, jöjjenek ki, de azonnal, mert ez a vezeték biztosan veszélyes. Ki is jöttek. Még aznap este visszahívtak, hogy minden rendben, nyugodjak meg. Nyugodjak meg? Hogy nyugodjak meg, amikor ez a vezeték, vagy mi, egyre hangosabban zúg. Nem is engedtem le pár napig a gyerekeket. Az egyik „szobafogságos” unalmas délutánba betoppant a barátnőm nagy lelkesen, pedig volt vagy 34 fok még a lakásban is. Nem szokott ilyen lelkes lenni, de rögtön rá is tért a lényegre:

- Hallottátok, ti is halljátok esténként? Megérkezett Görögországból! 

- Ki érkezett meg? És mi honnan tudnánk róla?

- Ó, hát lehetséges, hogy ti nem halljátok? Amikor voltunk tavaly Görögországban, minden este ezt hallgattuk!

- De hát most mi van, mond már el értelmesen!

- Hát ideköltözött, és már itt is hallgatom minden este!

- De hát kit?

- Hát a kabócát!

Hála Istennek legalább arctalanul égettem be magam az áramszolgáltatónál! Ha van olyan füzetük, aminek a címe: „furaságok tárháza”, na hát én abba biztosan belekerültem, mert a kabóca megjelenése miatt kihívtam őket, mint lelkiismeretes anyuka. Huu. De addig a nyárig tényleg nem lakott a közelünkben, és hihetetlen, hogy ekkora hangot, zúgást tudjon kiadni egy aprócska állat. A legviccesebb az, hogy ennek a berregő, hangos, se nem bogár valaminek énekes kabóca a neve. Mindenesetre „anyaságból” ötösre vizsgáztam.

És vasárnap elmentem a gyülekezetbe, próbálva elfelejteni a kabócás sztorit, erre ott mit hallok? Hogy a szöcskő így meg úgy! Hát ez nekem már sok volt! Merthogy a Biblia egy szent könyv, hogy lehet benne szöcske, még ha szöcskőnek hívják, akkor is?

Elkezdtem kutakodni, találomra, és találtam benne, mármint a Bibliában hörcsögöt, vadkecskét, sőt vízilovat is!

 ¹⁸A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.  Zsolt 104.8 (Károli)

 ¹⁵Nézd csak a vízilovat! Én teremtettem, mint téged. Füvet eszik, mint a szarvasmarha.  Jób 40.15 (PB)

 ¹³Össze lehet mérni a tojó strucc szárnyát a gólya vagy a sólyom tollazatával? ¹⁴Ez a tojásait rábízza a földre, és a föld porában kelti ki őket. ¹⁵Elfelejti, hogy egy láb széttaposhatja, vagy egy vadállat összeroppanthatja. Jób 39.13-15 (SZITB)

 ¹Tudod-e, mikor ellik a kőszáli kecske? Megfigyelted, mikor vajúdnak az őzek, ²tudod-e hány hónapig tart a vemhességük? Ismered az időt, hogy mikor ellenek? ³Csak összegörnyednek és már megellenek, s kicsinyeiket a szabadba dobják. ⁴A kisgidák aztán erősödnek, nőnek, elszélednek, s többé nem is térnek haza. ⁵Szabadságát kitől kapta a vadszamár, ki oldotta el a puszta szamarának kötelét? Jób 39.1-5 (SZITB)

  ⁴A mit a sáska meghagyott, megette a szöcskő; és a mit a szöcskő meghagyott, megette a cserebogár; és a mit a cserebogár meghagyott, megette a hernyó. ⁵Serkenjetek fel részegek és sírjatok, és jajgassatok mind, ti borivók a mustért, mert elvétetett az a ti szátoktól! Joel 1.4-5 (Károli)

 ¹²Elszáradt a szőlőtő; a fügefa elhervadt; a gránátfa, a datolyafa és az almafa, a mezőnek minden gyümölcsfája kiaszott. Bizony kiszáradott az öröm az emberek közül. Joel 1.12 (Károli)

 ¹⁶Gyűjtsétek össze a népet, szenteljétek meg a gyülekezetet; hívjátok egybe a véneket, gyűjtsétek össze a kisdedeket és a csecsszopókat; menjen ki a vőlegény az ő ágyasházából és a menyasszony is az ő szobájából. Joel 2.16 (Károli)

 ¹³És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülő és irgalmas ő; késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, és bánkódik a gonosz miatt. Joel 2.13 (Károli)

 ²⁴És megtelnek a csűrök gabonával, és bőven öntik a sajtók a mustot és az olajat. ²⁵És kipótolom néktek az esztendőket, a melyeket tönkre tett a szöcskő, a cserebogár és a hernyó és a sáska; az én nagy seregem, a melyet reátok küldöttem. ²⁶És esztek bőven és megelégesztek, és magasztaljátok az Úrnak, a ti Isteneteknek nevét, a ki csodálatosan cselekedett veletek, és soha többé nem pironkodik az én népem. Joel 2.24-26 (Károli)

 ²⁶Ehettek majd jóllakásig, és dicséritek az ÚRnak, Isteneteknek a nevét, mert csodát tett veletek. Nem kell szégyenkeznie népemnek soha többé.  Joel 2.26 (PB)

 Szeretem az Urat. Szeretem az Igét. Szeretem a Bibliát, a furcsa, izgalmas történeteket, és az ígéreteket is. Azt mondják, csak az került bele a Bibliába, amit ha elolvas az ember, az változást hoz létre az életében. Ez csodálatos. Kilépni a meghatározottságunkból, növekedni, és valahogy létrejön az a másfajta fókuszálás, hiszen megváltozik az is, hogy mire figyel az ember, mit tart fontosnak. Az Ige ezt létrehozza, ha kapcsolatban vagyunk vele. (Olvassuk.)

 ¹²Mert az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait. ¹³És nincsen oly teremtmény, a mely nyilvánvaló nem volna előtte, sőt mindenek meztelenek és leplezetlenek annak szemei előtt, a kiről mi beszélünk.  Zsid.4.12,13 (Károli)

Tükör által homályosan…

 Már egy órája tologatom a Lőrincet. Alszik. Annyi idő eltelt már, hogy minden kusza ez meg az, tedd meg ezt, és tedd meg azt, mindenféle lista átfutott már az agyamon, és még mindig sétálunk, illetve tologatom az alvó gyereket. Már másfél óránál tartunk. Észrevettem a szembejövő kutyák milyenségét, és arcuk lett a gazdáiknak. Úgy tűnik, távozott, eltűnt a fejemből az a kaotikus, felügyelhetetlen mindenféle.

 Tegnapra virradó éjjel esett a hó. De itt Pécsen nem túl sok a havas napok száma, így a statisztikára való tekintettel ma hajnalra el is olvadt az az 5-7cm vastag hótakaró. Igenis hótakaró, mert a parkokban is befedte a füvet teljesen, sőt a Lajos még az este szánkózott is! De ma reggel hiába akart „havazni” a 2 éves unokám, a hó eltűnt. Na nem nyomtalanul, mert minden járdán hatalmas víztócsák voltak, sok helyen összefüggő víztükrön kellett áttolni a babakocsit. Amikor már a csak úgy vagyok állapotban toltam Lőrincet, a picit, észrevettem, hogy benne vannak a fák és a felhők a hatalmas tócsákban. Csak a földre néztem a kocsi és a kerülgetés miatt, de ott volt előttem az egész „táj”, a fák koronái, az ilyen-olyan ágakkal, az égbolt, és élt az egész, hiszen minden lépésnél változott. Csodálkozva néztem föl a fákra, hogy ez hogy lehet. De hát egy  tó túlsó partját ha nézzük messziről, ott is ott van minden fa a vízben fejjel lefelé tükröződve. Na ez is pont ilyen volt, és meglepő, hogy egy lakótelepen ilyen élményt kapni a semmiből! Egyfolytában lenéztem és felnéztem, próbáltam beazonosítani, hogy melyik fának melyik részét látom tükröződni. Észrevettem, hogy a valóságos fenti világ élesebb, mint amit a vízben látok. Erről eszembe jutott, – és igen, túl azon, ami eszembe jutott, az is eszembe jutott, hogy a munkahelyemen pontosan reggel 7 óra 43 perckor szoktak filozofikus gondolataim támadni. Megesett, hogy a 8-ra járó munkatársaim úgy találtak, hogy éppen írnom kell valami nagyon fontosat, és hol gyorsan csak írom, írom, hol elmélázva állok kezemben egy tollal. De most nem ez a fontos.

Szóval a vízben tükröződő fákról jutott eszembe valami, amit sohasem értettem, mert nem azt tapasztaltam. „Tükör által homályosan látni.” Én azt tapasztaltam, hogy a tükör a fürdőszobában van, fölötte a lámpa, és túl világos, és sokkal élesebben látni benne mindent, mint a valóságban. Nem szerettem régen a tükröket. Falun laktunk, de rokonok laktak Budapesten. Néha elmentünk, és én kb. frászt kaptam, amikor egy-egy kirakatban megláttam teljesen váratlanul magamat. Inkább abban a magasságban már nem is néztem a kirakatokba. Én azt hittem magamról, hogy egy indián-lány vagyok, egy igazi vadóc a rétekről, az erdőből, és Budapesten egy jólfésült kis eminens idegen lány azt tettette, hogy az én vagyok. Na ez borzasztó volt. De most ez sem fontos. Az a fontos, hogy ez a mondat a Bibliában van, és biztosan igaz. Mármint a „Tükör által homályosan”. Kétezer évvel ezelőtt írták le. A római korban milyen lehetett egy tükör? Illetve a tükör? Egyszer olvastam egy regényt, abban az volt, hogy tulajdonképpen egy ezüsttálca kifényesítve volt akkoriban a tükör. Aztán egyszer utána is néztem: a tükör akkortájt fényesre csiszolt ezüst vagy bronzlemez volt, mely bizonyos idő elteltével az oxidálódás miatt még elmosódottabb képet mutatott, mint egyébként. Fontos ez a tudás ahhoz, hogy egy bizonyos bibliai mondatot meg tudjunk érteni:

1Korintus 13.12

¹²Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert Isten.  (PB)

 Jelenések könyve 21.3-5

³Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trón felől: Íme, Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga Isten lesz velük,⁴és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak. ⁵A trónon ülő ezt mondta: Íme, újjáteremtek mindent. És így szólt: Írd meg, mert ezek az igék megbízhatók és igazak! (PB)