Derekatok felövezve

 - Olvasom, olvasom a Bibliát, és annyi furcsaság van benne. Olyan fura például: hogy vegyenek egy bárányt, és így egyék meg:

2Mózes 12.11

¹¹Így fogyasszátok: a derekatok felövezve, saru a lábatokon, bot a kezetekben. Sietve egyétek, mert ez az Úr átvonulása.  (SZITB)

 - Na most azt mondja meg nekem, hogy ami előtte van azt nem olvasta?

- De olvastam, egy-két hete, annyira már nem emlékszem. Egyiptomban történik, Mózes, a fáraó, azok a bizonyos csapások, mert a fáraó nem akarja elengedni ezt a rabszolga népet. Mármint az izraelieket. Erre emlékszem. És akkor jön ez a derekatok felövezve. Mi ez?

- Na figyeljen, először kibogozzuk ezt, aztán megnézzük amúgy is, mert maga most kiragadott valamit, de visszahelyezzük a helyére, persze csak ha ráér.

- Jó. Hát legyen így, most nem sietek.

- Mondok egy példát, tán úgy érti meg legjobban, mi ez a „derekatok felövezve”. A nagyapámnak volt egy szokása: sosem hordott övet. Valamiért nem volt hajlandó. A nadrágja, amit hordott, nem mindig az ő mérete szerint való volt, de akkor sem tett fel övet, hanem a bal kezével fogta a nadrágját, hogy ne essen le róla. Ezt fiatal korától mindig így csinálta, és megtanult így harcolni. Volt rá eset, hogy más cigányok megtámadták nagyapámat, akár otthon, váratlan, vagy ha elment más faluba, városba. Meg tudta védeni magát, a családját így is. Így harcolt baltával, vasvillával, ami éppen a kezébe akadt. Na de azért képzelje el, ha ő ezt nem tanulja meg, hogy bal kezével kizárólag a nadrágját fogja, és nincs öv a nadrágjában, mi történne? Fölpattan – és leesik a nadrágja, vagy amíg csúszik le róla, lépni sem tud, nem tudja megvédeni se magát, se a családját. Akkor ezt az öv dolgot most érti, ugye? Az izraeli nép amolyan hosszú ruhát hordott, hát abban se lehet nagyon se futni, se munkát végezni, ahhoz föl kell kötni a ruhájukat, rövidebbre, felövezni, hogy szabadon tudjanak mozogni. Így készültek fel a gyors cselekvésre. Érti?

- Na igen, így már ezt értem. Tényleg értem… De képzelje, a bárány vérével be kellett, hogy kenjék az ajtójukat! Ja, és nem volt mindegy, milyen bárány, hanem csak hibátlan lehetett! De miért?

- Miért, miért, ha hosszabb részeket olvasna egyszerre, mindjárt tudná, hogy miért!

 2Mózes 12.12,13

 ¹²Én végigvonulok azon az éjszakán Egyiptomon, és megölök minden elsőszülöttet Egyiptomban: embert és állatot, s ítéletet tartok Egyiptom minden istene fölött, én, az Úr. ¹³A vért használjátok annak a háznak a megjelölésére, amelyben laktok. Ha látom a vért, kihagylak benneteket. Titeket nem ér a megsemmisítő csapás, amellyel Egyiptomot megverem.  (SZITB)

 Emlékszik most már, mit olvasott? Izrael népe az Úrhoz kiáltott nyomorúságában, a rabszolgaság miatt. Az Úr Mózest kiválasztotta, hogy a népét vezesse ki Egyiptomból. A fáraó azonban megmakacsolta magát, nem engedte távozni Izrael népét, hiába rendelt el az Úr az egyiptomiak számára egyre elviselhetetlenebb jeleket, csapásokat. Isten az őt követő emberekért megmutatja hatalmát, erejét. Másrészt, ha fölmagasztalnak hamis isteneket, hivalkodnak velük, Isten egy idő után bizonyságot tesz önmagáról. Egyiptomban akkoriban nagyon erős volt a mágia, és magát a fáraót is istennek tekintették, és a dolgoknak voltak isteneik, sok istent tiszteltek, nem egy istenhit volt, nem az élő Istent imádták. Rengeteg lehetőséget kaptak, hogy elengedjék békés úton Izraelt, de ez nem történt meg. Ez volt az utolsó csapás, aminek a hatására végbement Isten akarata: a fáraó ennek hatására döntött úgy, hogy azonnal, még azon az éjjel elengedi Izrael népét az országából, férfiakat, nőket, a teljes családokat. Ezért kellett az ajtójukat bekenni a bárány vérével, mert a bárány vére volt a jel, hogy ők Istenhez tartoznak, ez a vér-jel mentette meg őket, amikor azon az éjszakán minden elsőszülött meghalt. Emberé, állaté egyaránt, az elsőszülött. Izrael fiai a vér védelme alatt tökéletes biztonságban voltak, mert Isten ezt jelentette ki számukra. Izraelnek a bárány vérét ok-ként adta Isten a megmenekülésre. A tökéletes és hibátlan bárány vérét.

Mondhatja, ez az Ószövetség, mi közünk ehhez a régi történethez. Az Újszövetségben is van egy szeplőtlen, hibátlan bárány. Ha az ő vérét jelként magunkra vesszük, akkor mi is védelem alá kerülünk. Tudta? Ezt nagyon fontos tudnia!

 1Péter1

¹⁸Hisz tudjátok, hogy nem veszendő ezüstön vagy aranyon szabadultatok ki az atyáitoktól rátok hagyományozott értéktelen életmódból, ¹⁹hanem Krisztusnak, a hibátlan és egészen tiszta báránynak drága vére árán. ²⁰Őt (Isten) előre, már a világ teremtése előtt kiválasztotta, de csak az utolsó időkben jelent meg, miattatok. ²¹Általa hisztek Istenben, aki feltámasztotta őt a halottak közül, és megdicsőítette, hogy hitetek és reményetek Istenben legyen. (SZITB)

 Zsid.10.14-17

 ¹⁴Egyetlen áldozattal örökre tökéletessé tette a megszentelteket. ¹⁵Ezt bizonyítja a Szentlélek is, amikor így szól: ¹⁶Ez lesz a szövetség, amelyet ama napok után kötök velük – mondja az Úr. – Törvényemet szívükbe adom és elméjükbe írom, ¹⁷bűneikre és törvényszegésükre többé nem emlékezem. (SZITB)

 Tudja ez nagyon érdekes. Mert hinni kell abban, amit Isten kijelentett. Akkor, ott Egyiptomban, el kellett hinni, hogy aki bekeni az ajtaját annak a báránynak a vérével, az védelmet élvez Istentől. Ez az „elhiszem” indította el a cselekvést - az ajtó vérrel való bekenését. (Aki nem hitte el, az nem cselekedett, és meg is halt azon az éjjelen Egyiptomban az ő elsőszülöttje is.)

Jézus értem, magáért, értünk kiontott vére is csak úgy működik, hogy én ezt elhiszem. Maga ezt elhiszi. Hogy elrejt, befedez, megvéd. Engem. A bűnökért nem kell nekem fizetnem, és a sátánnak sincs hatalma felettem, amikor megvallom, hogy felöltözöm Jézus vérét, bemegyek a vér védelme alá. Önmagam akaratából. Önnön, saját akaratomból. Ez a drága, értünk kiontott vér elrejt, befedez, megvéd. Engem. Én ezt teljes szívemből, teljes lelkemből, teljes elmémből, és teljes erőmből hiszem.

 És maga? Maga hogy van ezzel?

Nagyanyám kígyója

 Nagyanyám egy sváb lány volt. Igazi, fehér bőrű sváb lány. Jól állt neki a roma népviselet, mert nagyapám asszonyaként már abban járt. Szép asszony volt és okos.  Azzal együtt, valami furcsaság mindig is volt benne, hogy csak egyet mondjak: a városi rendőrfőnök jó barátja volt, aki mindig tiszteletét tette, ha a romák miatt a nyomozók arra szimatoltak. Na, ezt nem szívelte a családban senki sem. Azt mondták nagyanyámra, hogy afféle besúgó, pedig nem az volt. A falubelije, az osztálytársa volt egykor a rendőrfőnök, még gyerekkorukban, és „rajta tartotta a szemét” nagyanyámon. Nem is verte el őt nagyapa sosem. Ezért-e, vagy amúgy sem tette volna, nem tudom. Viszont sokat megtréfálta. Az egyik ilyen tréfájáért nagyapát be is vitték a városi fogdába pár napra. Az történt az egyik nyáron, illetve nyár végén, hogy nagyanyám szilvalekvárt főzött kint az udvaron, a nagy üstben. Már vagy fél napja főtt a lekvár, csodás illata volt. De azon a napon hiába mentünk oda hozzá, hogy mama, mama, mama így, mama úgy, mindig csak elzavart bennünket. Nem értettük, hogy miért nem akar velünk foglalkozni nagyanyánk, miért csak a lekvárt kavargatja azzal a nagy fakanállal? Nagyapa is így volt vele, hogy a szilvalekvár elrabolta nagyanyánkat! Nagyapa igazság szerint még azt sem állhatta, ha nagyanyám mosott, mert ő azt igényelte, hogy állandóan ráfigyeljen, hogy mindig teljes egységben, kontaktban legyenek nagyanyámmal. De ez a nap a szilvalekvárról szólt. Jól van. Ott ült nagyanyám az árnyékban, az üsthöz közel, izzadtan, füstösen, kigombolkozva, ölében a Sanyika. Nagyapa pedig jött föl a hátsó kertből, a rét felöl, valami furcsa vigyorral az arcán, de azt csak mi láttuk, nagyanyám háttal ült neki. Nagyapa megállt a háta mögött, és csak annyit mondott: „Maris, te, hallod?”, utána csak a fene nagy sikoltozás, rohangálás, mert ahogy kimondta ezt nagyapa, egy rézkígyót dobott nagyanyám tekintélyes mellei közé. Hát ez nekünk nagyon jó mókának tűnt, akkorát ugrott a mama, mi meg csak nevettünk rajtuk! Hát őszintén, mi gyerekek, ezen nagyon jól szórakoztunk! De nagyon nehezen nyugodott meg nagyanyám. Az a nap ugyan végig a szilvalekvárról szólt, elrakta üvegekbe, köcsögökbe, amit csak talált a padláson, mindenbe szilvalekvár került, de másnap reggel nagyanyám begyalogolt a faluba. Telefonálni. Igen.

 Lehet, hogy én genetikusan utálom a kígyókat.  Mert nem bírom őket én sem. Itt Gyükésben pedig sok van belőlük. Rézkígyó… Na jó, kér egy kávét? Most mit néz? Nem látott még ilyet? Téglákon főzöm a kávémat, igen, nyáron is így, tűzön. Hogy nem tudta, miért ilyen fekete, miért ilyen kormos ez a kávéfőző? Hát most már tudja. Van valami, amit még nem mondtam el magának: volt egy látásom, látomásom. Nem is tudom, minek nevezzem. Valóságként éltem át. Mély nyomot hagyott bennem. Úgy volt, hogy kávét akartam akkor is főzni, följöttem ide, ehhez a téglás nyári „tűzhelyemhez”, összeraktam a kis gallyakat, hogy lefőzzem a kávémat, és mielőtt meggyújtottam, akkor történt:

A helyszín ugyanitt volt, itt álltam, jó érzésekkel tele, és láttam, hogy onnan a domb felől jön egy kis kígyó, olyan, mint amik itt élnek. De ahogy jött, egyre nagyobb, vastagabb és hosszabb lett. Ez mind gyorsan történt, már csak kb. négy méter volt vissza, és aztán elkezdett rám tekeredni, de akkor már olyan nagy volt, mint egy óriáskígyó. Azok az érzések viszont lassan, pontról-pontra érezhetők voltak: hogy felém jön, engem nézett ki magának, hogy tudja, mit akar, és tudja a gyöngeségemet. Éreztem, hogy már nem siet, mert teljesen biztosan tudja, hogy van ereje és hatalma engem elnyelni. Ekkor már annyira lassú volt ez a történés, hogy egyszerre - amikor rájöttem a kígyó önhitt biztos érzésére, egyszerre belém hasított a tudás: ez a sátán és el akar engem nyelni, tehetetlenné tenni az „ölelésével”, és ahogy már a fejemre kezdett tekeredni, mintha a látásom, a hallásom is el akarná venni, hogy ő uralja azokat is. Tisztán láttam mindezt, és a nagy tehetetlenségemet is. Nem kívánom ezt az érzést senkinek. Megdermedtem. És akkor bennem valahol mélyen, egy rezdülés volt. Ez a rezdülés a bűvöletet megzavarta. Nem az eszemből jött, sokkal mélyebbről jött. Jézus. Jézus neve. Tudtam, ha kimondom, megtörik a kígyó ereje! Biztosan tudtam. Kimondtam! Ennek a tudásnak az erejével! Mert biztosan tudom, hogy Jézus nevében erő van. Hatalmas erő! És képzelje, ahogy ezzel a tudás-hittel, ahogy kimondtam Jézus nevét, azt nem állhatta a kígyó, és elkezdett lassan, nagyon lassan letekeredni rólam! És elkezdett kisebbedni, és visszamenni oda, ahonnan jött. Amikor elérte a domb alját, már kicsike volt, mint a kígyók, akik itt élnek.

 Jézusról ezt írja a Biblia:

 Filippi 2.8-11

⁸Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. ⁹Ezért Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, ¹⁰hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, ¹¹s minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr. (SZITB)

 1János 3.23a

²³Az az ő parancsa, hogy higgyünk Fiának, Jézus Krisztusnak nevében, (SZITB)

 János 20.29b-31

Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.” ³⁰Jézus még sok más csodajelet is mutatott tanítványai előtt, amelyeket nem jegyeztek föl ebben a könyvben. ³¹Ezeket azonban följegyezték, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, s hogy a hit által életetek legyen az ő nevében. (SZITB)

Médejja

 - Van mára egy jó témám! Ma beszélgessünk Médejjáról.

- Ó, az jó lesz!

- Miért lesz jó? Nem is tudja, mi az a Médejja.

- De tudom, tanultuk.

- Hát hogy ezt nem tanulták, az teljesen biztos! A rokonaim a tévézést hívják Médejjának!

- Hogyan? A TV maga a média, meg az újságok, meg a rádió. Hát, amiken át az emberekhez szólnak, vagyis ez olyan tömegtájékoztatás. Nem? Mármint az adások.

- Na látja, csak odajutott maga is, hogy a tévézés, az a Médejja.

- Jó, de azt csak nem mondhatja senki sem, hogy: „na, nézzük, mi lesz ma a Médejjában!”

- Ki szabja meg, hogy egy család milyen szlenget használ?

- Hát azt senki.

- Na látja. Mit akart mondani, milyen tudomány van a fejében a Médejjáról?

- Na igen. Mi tanultuk, történelem órán, vagy irodalom órán? Az ókornál, és az Médea, akiről tanultunk. Tudja miért jegyeztem meg? Mert sosem bírtam a gyilkosságos filmeket, az erőszakosat, meg a horrorfilmeket.

- És ezekről a filmekről tanultak az ókori görögöknél?

- Nem. Hanem figyelje csak, van egybeesés!

Médea varázslónő, papnő volt, mégpedig Hekaté papnője. Aki:  a görög mitológia egyik alvilági istensége. A varázslás, a sötétség és az éjszaka istennője, a boszorkányok úrnője. Ő uralkodik a kísértetek és az éjszakai jelenések fölött. Mármint Hekaté. Amilyen szellemiség felé elköteleződik valaki, annak a gyümölcsét termi meg. Médea is nyilván egy negatív befolyásoltság alá került, mert ha nézzük a magánéletét (persze a mitológia szerint): Médea az egyik sziget királyának a lánya, és megszökik azzal az emberrel, aki ellopja a szigetükről az aranygyapjút, ami hitük szerint az otthonát, a szigetet védte a támadásoktól. A hajóúton Médea megöli saját testvérét. Ahová megérkeztek, ott pedig a király lányait rávette, hogy öljék meg öreg édesapjukat. Aztán Médea megölte szerelmi vetélytársnőjét, végül, hogy fájdalmat okozzon a hűtlen párjának, saját két gyerekét is megölte.

- És ebben mi az egybeesés? Mi mivel esik egybe?

- Nem veszi észre? Egyrészt egy jó kis szappanopera sztori, ilyenek mennek a TV-ben, szinte minden csatornán. Másrészt meg ez egy szellemiség, aki ad az embereknek: érdekeset, izgalmasat, és tanít.

- Na ne vicceljen, mit tanít? Hogy hogyan lehet alantasan viselkedni, élni?

- Most kimondta. Szerintem sok műsor tényleg azt tanítja. Mert tanítja, példa az, amit minden áldott nap több órán át lát az ember. Átalakítja az értékrendjét, elhomályosodik az a gyönge „jóérzés” az emberben. „Mert hiszen már nem gyerek egy felnőtt ember, az ilyen erős dolgok, az az igazi szórakozás, az való neki!!”

- Ezt gondolja Mónika?

- Azt gondolom, hogy ami nem épít egy 2-4 éves gyereket, az nem építi a „felnőttet” sem.

- Ez radikális gondolkodás.

- Ki szabja meg, hogy hogyan gondolkodok?

- A Médejja.

 2Timoteus 4.3,4

 ³Mert jön idő, amikor az egészséges tanítást nem hallgatják szívesen, hanem saját ízlésük szerint szereznek maguknak tanítókat, hogy fülüket csiklandoztassák. ⁴Az igazságot nem hallgatják meg, de a meséket elfogadják.  (SZITB)

 Zakariás 7.11b-12a

Lázadó vállat mutattak nekem, befogták a fülüket, nehogy halljanak. ¹²Megkeményítették a szívüket, mint a gyémánt, nehogy megértsék a tanítást és a törvényeket, amelyeket a Seregek Ura Lelke által és a régi próféták által adott nekik. (SZITB)

 Efézus 5.15

 ¹⁵Gondosan ügyeljetek tehát arra, hogyan éltek: ne balgán, hanem bölcsen. (SZITB)

Luszcínia megarinhosz

- Luszcínia megarinhosz. Na fogadjunk, hogy nem tudja mi ez!

- Nem szoktam TV-t nézni, így hát nem tudhatom, kicsoda ez a Luszcsínia…

- Várjon, várjon! Itt él nálam, találja ki!

- Jó. Akkor… mondjuk befogadott egy macskát, és ezt a nevet adta neki?

- Nem, nem. De jó felé halad. Haladjon a kert felé, föl az ösvényen, egészen addig a hársfáig, innen az ajtónyílásból pont látni, látja?

- Akkor szerzett egy kiskutyát, és oda kötötte ki! Fölmehetek? Megnézhetem?

- Jaj, Mónika magával aztán jól lehet találós kérdést játszani! Na figyeljen, inkább elmondom. A rádióban mondták, hogy ez a neve a csalogánynak, annak, aki nálam szokott énekelni éjjelente, mégpedig azon a hársfán. Ez a latin neve az én madaramnak. Minden éjjel hallom így tavasszal. Májusban. Tudja már annyira meleg a kis faház, hogy muszáj nyitva hagynom az ajtómat éjjel. Az ágyamtól egy lépésre van az ajtó, pont föllátni a dombra, látni a holdat, a csillagokat, a hársfát… Az ajtóban a deszka a kígyók miatt, fejemnél a macséta, az emberek miatt. Minden illat, minden apró nesz körülvesz itt engem. Fekszem, de hallom, ahogy az erdő lélegzik, játszanak a rókakölykök és én élek. Ha nem így élnék, csak kosarakat kötnék, de én megálmodom őket, én késztetést kapok. Nem tudok iparos lenni, nem tudok két egyforma kosarat kötni. Az én kosaramban benne van az éjszaka hangja, a pacsirta hangja, minden, ami megérintett, a bokrok, a fák, ami hozzám ért, annak az „illata”, lenyomata, amit csinálok, amit kötök éppen. Amióta Istennel járok, amióta megtértem, másmilyen lett, ami kikerül a kezemből.  Addig is szépek voltak, mind-mind más, de azok olyan „nyersek” voltak, valami nyers erő volt bennük - az emberek szerint. Ezek pedig valahogy olyanok, mint a szerelem virágai. Némelyik vevőm mondja ezt. Ennyire szeretem Istent, ennyire betölt engem, hogy ami kikerül a kezemből, azon is látszik ez a mindent átható érzés Istentől - Isten felé.

Most kicsit Bibliázzunk, jó?

Tudja találtam a Bibliában érdekes dolgot, mégpedig a mesteremberekről!

Amikor Mózesnek megmutatta az Úr a Szent Hajlékot, és utasítást adott arra, hogy készítse el Izrael népe annak a földi mását, maga Isten hívott el név szerint embereket, és adott nekik tőle való képességeket, hogy el tudják végezni a munkát. Művészi képességeket! Ez csodálatos. Nem gondolja? Mert ezek a képességek az Úrtól vannak.

 2Mózes 25.8,9,40

⁸És készítsenek nékem szent hajlékot, hogy ő közöttök lakozzam. ⁹Mindenestől úgy csináljátok, a mint én megmutatom néked a hajléknak formáját, és annak minden edényeinek formáját. ⁴⁰Vigyázz, hogy arra a formára csináld, a mely a hegyen mutattatott néked. (Károli)

 2Mózes 35.30-35

³⁰Akkor ezt mondta Mózes Izráel fiainak: Nézzétek! Az ÚR név szerint elhívta Becalélt, Húr fiának, Úrínak a fiát Júda törzséből. ³¹Betöltötte isteni lélekkel, bölcsességgel, értelemmel és képességgel mindenféle munkára,³²hogy terveket készítsen az arany, az ezüst és a réz feldolgozására, ³³a foglalatba való kövek vésésére, fafaragásra és mindenféle tervezőmunka elvégzésére. ³⁴Azzal a képességgel is felruházta, hogy tanítson a Dán törzséből való Oholíábbal, Ahíszámák fiával együtt. ³⁵Nagy hozzáértéssel ajándékozta meg őket, hogy el tudjanak készíteni mindenféle faragó, szövő, hímző és takácsmunkát kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és lenfonálból, és elvégezzenek minden munkát és terveket készítsenek. (PB)

 2Mózes 36

¹Ekkor Becalél és Oholíáb mindazokkal a hozzáértő férfiakkal együtt, akiknek bölcsességet és értelmet adott az ÚR, hogy el tudják készíteni a szentély különböző istentiszteleti eszközeit, elkészíttette azokkal egészen úgy, ahogyan megparancsolta az ÚR.  (PB)

 2Móz 36.8

⁸A munka végzéséhez értő emberek elkészítették a hajlékot tíz sátorlapból: sodrott lenfonálból, kék és piros bíborból meg karmazsin fonálból, művészi módon beleszőtt kerúbokkal készítették azokat. (PB)

 Nagyon aprólékosan le van írva a Szent Hajlék elkészítése, és hogy hogyan néz ki: Mózes 2. könyve 36-tól egész a 40.rész végéig. Nagyon szép a szövetség ládája, annak a fedele a kerubokkal:

 2Mózes 37.6,7,9

⁶Készített két és fél könyök hosszú, másfél könyök széles fedelet is színaranyból.⁷Készített két kerúbot aranyból; ötvösmunkával készítette azokat a fedél két végére.  ⁹A kerúbok kiterjesztett szárnnyal voltak rajta, betakarva szárnyaikkal a födelet, egymás felé fordulva; a kerúbok arca a födélre hajolt.  (PB)

 Ez a szövetség láda megmaradt még Dávid király korában is, pedig több mint 400 év telt el! Dávid királyt nagyon megáldotta az Úr, és kőből való hajlékot akart az Úrnak építeni, össze is gyűjtött minden szükséges anyagot az építkezéshez, de az Úr azt mondta, hogy a fia, Salamon fogja ezt a templomot felépíteni.

 1Krónika 22.7-10a

 ⁷Ezt mondta Dávid Salamonnak: Fiam, én magam szándékoztam házat építeni Istenem, az ÚR nevének tiszteletére. ⁸De az ÚR igéje így szólt hozzám: Sok vért ontottál, nagy háborúkat viseltél. Nem építhetsz házat az én nevem tiszteletére, mert sok vért ontottál ki előttem a földre. ⁹De fiad fog születni, ő a nyugalom embere lesz, mert nyugalmat adok neki a körülötte levő összes ellenségtől. Salamon lesz a neve, mert békességet és nyugalmat adok Izráelnek az ő idejében. ¹⁰Ő épít majd házat nevem tiszteletére. (PB)

 Dávid rendelkezett még a dicsőítőkről is:

 1 Krónika 25.1a,7

¹Dávid és a hadsereg parancsnokai a szolgálatra különválasztották Ászáf, Hémán és Jedútún fiai közül azokat, akik prófétai ihlettel játszottak citerákon, lantokon és cintányérokon. ⁷Kétszáznyolcvannyolc volt a száma atyjukfiaival együtt azoknak, akiket megtanítottak az ÚR énekeire, és mindnyájan képzettek voltak.  (PB)

 Csodálatosak az Úr rendelései, és csodálatos lehet mindaz, ami nekünk még rejtve van, de mégis miránk vár!

Szentmargitfalva

²³Ügyelj arra, a mi ajkaidon kijön, és úgy teljesítsd, a mit száddal ígérsz, mint mikor szabad akaratból teszesz fogadást az Úrnak, a te Istenednek. 5Mózes 23.23 (Károli)

Még van az úgy, hogyha megígér az ember valamit, be is tartja? Régen volt az úgy. Volt az úgy, hogy örök hűséget ígért valaki. Házassága alkalmával. És volt az úgy, hogy az Istennek megígért valaki valamit szorult helyzetében. És a régi időkben volt az úgy, hogy az illető ezt be is tartotta.

- Mint például?

- Mint például a tatárjáráskor. Ez elég régen volt ahhoz, hogy az adott szó érjen is valamit. Amúgy tudta, hogy ezek a „tatárok” tulajdonképpen mongolok voltak? Nagyon érdekes, ahogy létrejött a Mongol Birodalom, Kínától egészen a Kárpát-medencéig. Dzsingisz kán, aki egyesítette az összes mongol törzset 1206-ban, ő egy Temüdzsin nevű helyi mongol törzsfő volt. Dzsingisz kán négy fia folytatta a hódításokat, az egyik fia neve Ögödej. Pár évtized alatt az akkori világ legnagyobb szárazföldi hatalmává építették ki a Mongol Birodalmat. Ez érdekes. Ahogy feltűnik és eltűnik egy-egy nemzet a történelemben. Na de akkor jöjjön a tatárjárás. Ez 350 évvel a honfoglalás után történt. Akkor a magyar király IV. Béla volt. 1241-ben a tatárok betörtek Magyarországra Batu kán vezetésével. IV. Béla borzalmas vereséget szenvedett, s Dalmáciába, Trogir várába menekült a várandós királynéval. A tatárok kézre akarták keríteni a királyt, hogy behódolásra kényszerítsék, de nem tudták elfogni. Egy fennmaradt német írás szerint: „Magyarország 350 évi fennállás után elpusztult.” A lakosság egyharmada a tatárdúlás áldozata lett. IV Béla és a várandós királyné úgy döntöttek, hogy Istennek felajánlják a születendő gyermeket, csak valami csoda folytán mentse meg az Isten az országot. És a lehetetlen megtörtént: messze Ázsiában meghalt Ögödej, a nagykán, s Batu kán a meghódított területeket hátrahagyva haza tért, kivonult a seregével együtt. IV. Béla és a királyné visszatérhetett, és később nem vonakodtak a fogadalmukat teljesíteni, nem feledkeztek el róla, és amikor Margit, a megszületett gyermekük hároméves lett, átadták a kislányt a domonkos nővéreknek Veszprémben.  Aztán IV. Béla király a leánya részére egy kolostort építtetett a Duna egyik szigetén, a Nyulak szigetén, Buda közelében. Itt tett fogadalmat a tizenkét éves királyleány, már a saját akaratából, tudván, hogy mit tesz, amikor letette fogadalmát. Azt mondják a királylányról, hogy gyorsan és erélyesen leszoktatta nővértársait arról, hogy benne bármi módon is a királylányt tiszteljék. Alázatosabb volt, mint a szolgálóleányok. Végezte a mindennapi munkákat, vízhordást, betegápolást, halpikkelyezést, mindent. Életének alapszabálya ez lett: Istent szeretni, magamat megvetni, senkit meg nem utálni, senkit meg nem ítélni. Huszonnyolc éves koráig élt ebben a földi világban Margit, IV. Béla király leánya.

Érdekes történet?

- Érdekes. Mert akkor azt is tudom, miért Margitsziget a Margit-sziget. A királylány miatt.

- Igen. És van egy falu is, amely viseli a királylány nevét. Azt mondják a falusiak, hogy onnan nem messze szállt meg a terhes királyasszony a menekülés közben. És lehetséges, hogy van benne valami, mert ez a falu a Szlovén és a Horvát határnál van. A falu neve pedig Szentmargitfalva. Érdekes történet.