Kő a vödörben II.
- Jó napot Mónika! Nocsak, be tudott jönni? Igaz, az utcai kaput már ismeri, itt fönt a kisháznál pedig mindig csak ez a vasvödör van az ajtó előtt, hogy a huzat ne csapkodja itt nekem. Azt nem szeretem. Azért raktam a vödörbe ezeket a köveket is, nehezéknek. Igen, ha elmegyek itthonról, akkor is csak ezt a vödröt rakom az ajtó elé, tulajdonképpen bárki bemehet, így van. Furcsálkodik megint, látom.
- Igen, mert ha jön a rabló?
- De hát mit tudnának innen elvinni? A kormos kávéfőzőmet? TV nincs, a ruhám rajtam van, vagy még ami a mosásban, meg a szerszámaim vannak itt. De azzal dolgozni kell. Azokat gondolom, itt hagynák azok a rossz emberek. Menjünk le, megmutatom mit kértek az Ágoston téri boltban! Ott voltam most is, és nézze csak! Vettem magának meggyes-fahéjas kalácsot!
- Ilyet is tud csinálni! Gyönyörű hármas polc! Illetve állvány! Nahát! Majd lelakkozhatom, ha készen lesz?
- Jó, lelakkozhatja Mónika. Olyan maga, mint egy kisgyerek! Látja, azért is hoztam magának kalácsot!
- Akkor jó. De én is hoztam valamit! Ma kaptam kölcsön ezt a könyvet! Jó kis tanítások vannak benne. Nem keresztény. Azt írja, hogy ez egy híres perzsa szúfi misztikus, filozófus és költő. Mármint annak az írásai vannak benne. Olvassak magának belőle?
- Olvasson! Én iszom a kávémat, maga meg olvasson fel nekem!
„Mi a méreg” – kérdezte a tanítvány.
„Minden, ami több, mint amire szükségünk van.” – felelte Rumi.
„Ez lehet hatalom, gazdagság, éhség, ego, kapzsiság, lustaság, szeretet, ambíció, gyűlölet, vagy bármi más. Ami túl sok, az méreg.”
- Milyen igaz. Tudja, amikor a vasútnál dolgoztam, még fiatalon, akkor rengeteget olvastam. Főleg ilyeneket. Akkoriban jött be a „keleti misztika” Magyarországra, nagyon sok jó könyv lett hirtelen hozzáférhető. Nagyon szerettem olvasni, minden lehetséges időmben olvastam. Rózsinak, a nővéremnek is sokat beszéltem a „tanokról”, izgalmas volt maga a spiritualitás. Megfertőztem vele. Hogy jobbak lettünk-e ezektől a könyvektől? Hát tudja ezek olyan írások, amik kicsit nemesebbé teszik az embert, és megtanítanak elvontabban gondolkodni. De valójában az életünket, a sorsunkat, a cselekedeteinket nem sikerült megváltoztatni, megjavítani, mert mindig az tört elő és irányított minket, ami a legmélyebben bennünk volt, ami eredendően bennünk volt. Hiába értettem egyet ezekkel az írásokkal, hiába akartam a változást, nem sikerült önmagamat a saját hajamnál fogva felhúzni, megmenteni. El akartam hinni, hogy igen, ha eleget olvasok ezekről, megjavítom a dolgokat. ÉN. De nem sikerült.
Azt gondolom, illetve most már tudom, hogy a személyiségünket, az egónkat kibillentő változást Isten tud bennünk létrehozni, mégpedig Isten ereje, Isten Szelleme által, amikor is újjászüli az embert. Akkor a középpontunkból ered a gyökeres változás, belülről kezd kifelé hatni, és láthatóvá válni.
6Ami a testből születik, az test, ami a Lélekből születik, az lélek. 7Ne csodálkozz azon, hogy azt mondtam: újjá kell születnetek. János 3.6,7 (SZITB)
26Új szívet adok nektek és új lelket oltok belétek, kiveszem testetekből a kőszívet és hússzívet adok nektek. 27Az én lelkemet oltom belétek és gondoskodom róla, hogy parancsaim szerint éljetek és szemetek előtt tartsátok törvényeimet és hozzájuk igazodjatok. Ezékiel 36.26,27 (SZITB)
~~~
8A hiábavalóságot és a hazugságot messze távoztasd tőlem; szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem; táplálj engem hozzám illendő eledellel. 9Hogy megelégedvén, meg ne tagadjalak, és azt ne mondjam: kicsoda az Úr? Se pedig megszegényedvén, ne lopjak, és gonoszul ne éljek az én Istenem nevével! Péld.30.8,9 (Károli)
