A szöcskő

 Az úgy volt, hogy telefonon kihívtam az áramszolgáltatótól a katasztrófa elhárítást. Bejelentettem egy felsővezeték leszakadását, mert mi más lehetne ez a szűnni nem akaró erős zúgás? A gyerekeim akkor még kicsik voltak, sokat lent játszottak egyedül is a játszótéren. Egy lakótelepen laktunk, közel a temetőhöz, és rengeteg fa volt ott is, itt is. Egy úttest választotta el a temetőt a lakóteleptől, a mi oldalunkon az úttest mellett egy hatalmas rét, focipálya, aztán a játszótér következett, utána a sok fa a járdák mellett, az ablakok előtt. Szóval nyár volt, lementünk sétálni, amikor kezdett végre hűvösödni. És akkor én meghallottam ezt a folyamatos erős zúgást. Idegen hang volt, erős és ijesztő, oda nem illő. Inkább föl is mentünk, és telefonáltam, jöjjenek ki, de azonnal, mert ez a vezeték biztosan veszélyes. Ki is jöttek. Még aznap este visszahívtak, hogy minden rendben, nyugodjak meg. Nyugodjak meg? Hogy nyugodjak meg, amikor ez a vezeték, vagy mi, egyre hangosabban zúg. Nem is engedtem le pár napig a gyerekeket. Az egyik „szobafogságos” unalmas délutánba betoppant a barátnőm nagy lelkesen, pedig volt vagy 34 fok még a lakásban is. Nem szokott ilyen lelkes lenni, de rögtön rá is tért a lényegre:

- Hallottátok, ti is halljátok esténként? Megérkezett Görögországból! 

- Ki érkezett meg? És mi honnan tudnánk róla?

- Ó, hát lehetséges, hogy ti nem halljátok? Amikor voltunk tavaly Görögországban, minden este ezt hallgattuk!

- De hát most mi van, mond már el értelmesen!

- Hát ideköltözött, és már itt is hallgatom minden este!

- De hát kit?

- Hát a kabócát!

Hála Istennek legalább arctalanul égettem be magam az áramszolgáltatónál! Ha van olyan füzetük, aminek a címe: „furaságok tárháza”, na hát én abba biztosan belekerültem, mert a kabóca megjelenése miatt kihívtam őket, mint lelkiismeretes anyuka. Huu. De addig a nyárig tényleg nem lakott a közelünkben, és hihetetlen, hogy ekkora hangot, zúgást tudjon kiadni egy aprócska állat. A legviccesebb az, hogy ennek a berregő, hangos, se nem bogár valaminek énekes kabóca a neve. Mindenesetre „anyaságból” ötösre vizsgáztam.

És vasárnap elmentem a gyülekezetbe, próbálva elfelejteni a kabócás sztorit, erre ott mit hallok? Hogy a szöcskő így meg úgy! Hát ez nekem már sok volt! Merthogy a Biblia egy szent könyv, hogy lehet benne szöcske, még ha szöcskőnek hívják, akkor is?

Elkezdtem kutakodni, találomra, és találtam benne, mármint a Bibliában hörcsögöt, vadkecskét, sőt vízilovat is!

 ¹⁸A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.  Zsolt 104.8 (Károli)

 ¹⁵Nézd csak a vízilovat! Én teremtettem, mint téged. Füvet eszik, mint a szarvasmarha.  Jób 40.15 (PB)

 ¹³Össze lehet mérni a tojó strucc szárnyát a gólya vagy a sólyom tollazatával? ¹⁴Ez a tojásait rábízza a földre, és a föld porában kelti ki őket. ¹⁵Elfelejti, hogy egy láb széttaposhatja, vagy egy vadállat összeroppanthatja. Jób 39.13-15 (SZITB)

 ¹Tudod-e, mikor ellik a kőszáli kecske? Megfigyelted, mikor vajúdnak az őzek, ²tudod-e hány hónapig tart a vemhességük? Ismered az időt, hogy mikor ellenek? ³Csak összegörnyednek és már megellenek, s kicsinyeiket a szabadba dobják. ⁴A kisgidák aztán erősödnek, nőnek, elszélednek, s többé nem is térnek haza. ⁵Szabadságát kitől kapta a vadszamár, ki oldotta el a puszta szamarának kötelét? Jób 39.1-5 (SZITB)

  ⁴A mit a sáska meghagyott, megette a szöcskő; és a mit a szöcskő meghagyott, megette a cserebogár; és a mit a cserebogár meghagyott, megette a hernyó. ⁵Serkenjetek fel részegek és sírjatok, és jajgassatok mind, ti borivók a mustért, mert elvétetett az a ti szátoktól! Joel 1.4-5 (Károli)

 ¹²Elszáradt a szőlőtő; a fügefa elhervadt; a gránátfa, a datolyafa és az almafa, a mezőnek minden gyümölcsfája kiaszott. Bizony kiszáradott az öröm az emberek közül. Joel 1.12 (Károli)

 ¹⁶Gyűjtsétek össze a népet, szenteljétek meg a gyülekezetet; hívjátok egybe a véneket, gyűjtsétek össze a kisdedeket és a csecsszopókat; menjen ki a vőlegény az ő ágyasházából és a menyasszony is az ő szobájából. Joel 2.16 (Károli)

 ¹³És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülő és irgalmas ő; késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, és bánkódik a gonosz miatt. Joel 2.13 (Károli)

 ²⁴És megtelnek a csűrök gabonával, és bőven öntik a sajtók a mustot és az olajat. ²⁵És kipótolom néktek az esztendőket, a melyeket tönkre tett a szöcskő, a cserebogár és a hernyó és a sáska; az én nagy seregem, a melyet reátok küldöttem. ²⁶És esztek bőven és megelégesztek, és magasztaljátok az Úrnak, a ti Isteneteknek nevét, a ki csodálatosan cselekedett veletek, és soha többé nem pironkodik az én népem. Joel 2.24-26 (Károli)

 ²⁶Ehettek majd jóllakásig, és dicséritek az ÚRnak, Isteneteknek a nevét, mert csodát tett veletek. Nem kell szégyenkeznie népemnek soha többé.  Joel 2.26 (PB)

 Szeretem az Urat. Szeretem az Igét. Szeretem a Bibliát, a furcsa, izgalmas történeteket, és az ígéreteket is. Azt mondják, csak az került bele a Bibliába, amit ha elolvas az ember, az változást hoz létre az életében. Ez csodálatos. Kilépni a meghatározottságunkból, növekedni, és valahogy létrejön az a másfajta fókuszálás, hiszen megváltozik az is, hogy mire figyel az ember, mit tart fontosnak. Az Ige ezt létrehozza, ha kapcsolatban vagyunk vele. (Olvassuk.)

 ¹²Mert az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait. ¹³És nincsen oly teremtmény, a mely nyilvánvaló nem volna előtte, sőt mindenek meztelenek és leplezetlenek annak szemei előtt, a kiről mi beszélünk.  Zsid.4.12,13 (Károli)