Szívem tágra nyitom, befogadlak Téged,
Szükségem van rád, Uram.
Keskeny út, amelyet megnyitottál nékem,
Trónod elé vezet el, Uram.
Tudom azt, hogy megváltottál, örökké élni fogok.
Véreddel megtisztítottál, tudom, hogy szabad vagyok!
Megfizetted az árat, életed áldoztad!
Odaszánom magamat, életembe fogadlak örökké!
Az elválasztó
Ez az írás itt valóban egy elválasztó, kettéválasztja a legelső 40 írást, mondhatjuk az első kötetet a másodiktól, amibe szintén 40 írás került.
Az első kötet címe: A Kosárkötő és az Isten
A második kötet címe: Szívem tágra nyitom
Szeretnék egy Igét ideírni, mert a Biblia is ír egy valamiről, ami szétválasztó:
Zsidókhoz írt levél 4.12 (Károli)
12Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, mélyre hatol, az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait.
Tartalomjegyzék
Ajánlás
Ez a könyv nem tör irodalmi magaslatokra, hanem a lenyomata annak, ahogyan egy kemény férfiember 47 évesen az istentudaton túllépve élő hitre jutott. A barátom, a részem, hitben a testvérem lett Petrovics Zoltán, a kosárkötő. A beszélgetések a kosárkötés ritmusában, a mindennapok ütemében folynak az Ige körül. A bibliai Igék pontosan idézve, 3 különböző fordítást használva megjelennek a történetekben. (PB: Magyar Bibliatársulat újfordítású Bibliája, SZITB: Szent István Társulati Biblia, Károli: Károli Gáspár revideált fordítása) Hiszem, hogy az Ige valóban egy élő Mag, ami megszüli az embert. Az Igében lévő Élet miatt, a SzentSzellem késztetésére születtek ezek az írások. A novellák célja, hogy szabad módon lehessen Isten Igéjével találkozni, remélve, hogy érdeklődést, rácsodálkozást tud generálni az olvasóban. Ezek a történetek rámutatnak arra is, hogy Isten beszéde napjainkban, a mi életünkben is az a szikla, amire érdemes építeni.
Ézsaiás 55.10,11
10Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi; magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, 11ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem. (PB)
Drágakövek és virágok…
Éneklek az Úrnak, amíg élek, zsoltárt zengek Istenemnek, amíg csak leszek. Zsolt.104.33 (PB)
Te vagy az én erőm, rólad zeng énekem. Zsolt.59.18a (PB)
Nappal szeretetét rendeli mellém, éjjel éneket ad számba az ÚR; imádságot életem Istenéhez. Zsolt.42.9 (PB)
Látja, készen van ez a kosár is. Holnap jönnek majd érte. Tetszik magának?
Amikor elmegyek árusítani a boltokba, várnak már és fogadnak. Fogadnak egyfajta módon.
Tudja, ez azért van, mert amikor elindulok, az utamon összeszedem a virágokat, a drágaköveket…
Nem megyek üres kézzel, ezeket viszem. Viszem és odaadom, magammal együtt, a kosaraimmal együtt ezek a dolgok is belépnek a boltba, és érzékelik, akik a boltban vannak a virágokat, az Úr virágait. Nem kapni akarok már, elismerést, vagy jó szót. Adni akarok. Az Urat, az Úr érzelmeit, az Őáltala létrejövő fényt akarom nekik átadni, legyenek boldogok ők is. Ha pillanatokra, akkor is. Vágyakozzanak erre a fényre, akarják érzékelni, befogadni, és akarjanak mind többet már saját maguk is gyűjteni a virágokból, a drágakövekből.
Az Úr Országát lehet így is hirdetni. Nem erőszakkal, nem szavakkal.
Hogyan?
Az Úr jelenlétével. Az Úr kiáradásával.
Nem kell Holt-tengerként féltékenyen őrizni, amit már fölfogtunk belőle.
Hagyni kell szabadon áradni, átfolyni magunkon. Akkor mi magunk is megújulunk, frissekké válunk, képesek leszünk Új Éneket énekelni az Úrnak.
Számtalan helyen írja a Biblia, várja maga Isten a mi „újságunkat”, hogy legyünk élők, elevenek. A Vele való kapcsolatunk is legyen eleven, friss, megújuló, nap, mint nap.
Új éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét. Zsolt.40.4a (PB)
Új éneket éneklek neked, Istenem, tízhúrú lanton zengedezek neked. Zsolt.144.9(PB)
14Én pedig szüntelenül remélek, és folyton dicsérlek téged. 15Igazságodról beszél a szám és szabadító tetteidről mindennap, bár nem tudom felsorolni őket. 16Az Úrnak, az én Uramnak nagy tetteit hirdetem, egyedül a te igazságodat emlegetem. 17Istenem, te tanítottál ifjúkorom óta, mindmáig hirdetem csodáidat. 18Istenem, ne hagyj el késő vénségemben sem, míg csak hirdethetem hatalmadat, nagy tetteidet a jövő nemzedéknek. 19Istenem, igazságod a magas égig ér, mert hatalmas dolgokat vittél véghez. Van-e hozzád hasonló, Istenem? 20Sok nyomorúságot és bajt láttattál velem, de újra megelevenítesz, még a föld mélyéből is újra fölhozol engem. 21Igen naggyá teszel, hozzám fordulsz, és megvigasztalsz. 22Én is magasztallak hárfával, hűségedért, Istenem! Lantot pengetve éneklek neked, Izráel Szentje! 23Ujjong az ajkam, ha tenéked zenghet, lelkem is, amelyet megváltottál.
Zsolt.71.14-23 (PB)
A fényesség szétárad, látom benne arcod.
Drága Istenem, én megvívtam a harcot!