Derekatok felövezve
- Olvasom, olvasom a Bibliát, és annyi furcsaság van benne. Olyan fura például: hogy vegyenek egy bárányt, és így egyék meg:
2Mózes 12.11
11Így fogyasszátok: a derekatok felövezve, saru a lábatokon, bot a kezetekben. Sietve egyétek, mert ez az Úr átvonulása. (SZITB)
- Na most azt mondja meg nekem, hogy ami előtte van azt nem olvasta?
- De olvastam, egy-két hete, annyira már nem emlékszem. Egyiptomban történik, Mózes, a fáraó, azok a bizonyos csapások, mert a fáraó nem akarja elengedni ezt a rabszolga népet. Mármint az izraelieket. Erre emlékszem. És akkor jön ez a derekatok felövezve. Mi ez?
- Na figyeljen, először kibogozzuk ezt, aztán megnézzük amúgy is, mert maga most kiragadott valamit, de visszahelyezzük a helyére, persze csak ha ráér.
- Jó. Hát legyen így, most nem sietek.
- Mondok egy példát, tán úgy érti meg legjobban, mi ez a „derekatok felövezve”. A nagyapámnak volt egy szokása: sosem hordott övet. Valamiért nem volt hajlandó. A nadrágja, amit hordott, nem mindig az ő mérete szerint való volt, de akkor sem tett fel övet, hanem a bal kezével fogta a nadrágját, hogy ne essen le róla. Ezt fiatal korától mindig így csinálta, és megtanult így harcolni. Volt rá eset, hogy más cigányok megtámadták nagyapámat, akár otthon, váratlan, vagy ha elment más faluba, városba. Meg tudta védeni magát, a családját így is. Így harcolt baltával, vasvillával, ami éppen a kezébe akadt. Na de azért képzelje el, ha ő ezt nem tanulja meg, hogy bal kezével kizárólag a nadrágját fogja, és nincs öv a nadrágjában, mi történne? Fölpattan – és leesik a nadrágja, vagy amíg csúszik le róla, lépni sem tud, nem tudja megvédeni se magát, se a családját. Akkor ezt az öv dolgot most érti, ugye? Az izraeli nép amolyan hosszú ruhát hordott, hát abban se lehet nagyon se futni, se munkát végezni, ahhoz föl kell kötni a ruhájukat, rövidebbre, felövezni, hogy szabadon tudjanak mozogni. Így készültek fel a gyors cselekvésre. Érti?
- Na igen, így már ezt értem. Tényleg értem… De képzelje, a bárány vérével be kellett, hogy kenjék az ajtójukat! Ja, és nem volt mindegy, milyen bárány, hanem csak hibátlan lehetett! De miért?
- Miért, miért, ha hosszabb részeket olvasna egyszerre, mindjárt tudná, hogy miért!
2Mózes 12.12,13
12Én végigvonulok azon az éjszakán Egyiptomon, és megölök minden elsőszülöttet Egyiptomban: embert és állatot, s ítéletet tartok Egyiptom minden istene fölött, én, az Úr. 13A vért használjátok annak a háznak a megjelölésére, amelyben laktok. Ha látom a vért, kihagylak benneteket. Titeket nem ér a megsemmisítő csapás, amellyel Egyiptomot megverem. (SZITB)
Emlékszik most már, mit olvasott? Izrael népe az Úrhoz kiáltott nyomorúságában, a rabszolgaság miatt. Az Úr Mózest kiválasztotta, hogy a népét vezesse ki Egyiptomból. A fáraó azonban megmakacsolta magát, nem engedte távozni Izrael népét, hiába rendelt el az Úr az egyiptomiak számára egyre elviselhetetlenebb jeleket, csapásokat. Isten az őt követő emberekért megmutatja hatalmát, erejét. Másrészt, ha fölmagasztalnak hamis isteneket, hivalkodnak velük, Isten egy idő után bizonyságot tesz önmagáról. Egyiptomban akkoriban nagyon erős volt a mágia, és magát a fáraót is istennek tekintették, és a dolgoknak voltak isteneik, sok istent tiszteltek, nem egy istenhit volt, nem az élő Istent imádták. Rengeteg lehetőséget kaptak, hogy elengedjék békés úton Izraelt, de ez nem történt meg. Ez volt az utolsó csapás, aminek a hatására végbement Isten akarata: a fáraó ennek hatására döntött úgy, hogy azonnal, még azon az éjjel elengedi Izrael népét az országából, férfiakat, nőket, a teljes családokat. Ezért kellett az ajtójukat bekenni a bárány vérével, mert a bárány vére volt a jel, hogy ők Istenhez tartoznak, ez a vér-jel mentette meg őket, amikor azon az éjszakán minden elsőszülött meghalt. Emberé, állaté egyaránt, az elsőszülött. Izrael fiai a vér védelme alatt tökéletes biztonságban voltak, mert Isten ezt jelentette ki számukra. Izraelnek a bárány vérét ok-ként adta Isten a megmenekülésre. A tökéletes és hibátlan bárány vérét.
Mondhatja, ez az Ószövetség, mi közünk ehhez a régi történethez. Az Újszövetségben is van egy szeplőtlen, hibátlan bárány. Ha az ő vérét jelként magunkra vesszük, akkor mi is védelem alá kerülünk. Tudta? Ezt nagyon fontos tudnia!
1Péter1
18Hisz tudjátok, hogy nem veszendő ezüstön vagy aranyon szabadultatok ki az atyáitoktól rátok hagyományozott értéktelen életmódból, 19hanem Krisztusnak, a hibátlan és egészen tiszta báránynak drága vére árán. 20Őt (Isten) előre, már a világ teremtése előtt kiválasztotta, de csak az utolsó időkben jelent meg, miattatok. 21Általa hisztek Istenben, aki feltámasztotta őt a halottak közül, és megdicsőítette, hogy hitetek és reményetek Istenben legyen. (SZITB)
Zsid.10.14-17
14Egyetlen áldozattal örökre tökéletessé tette a megszentelteket. 15Ezt bizonyítja a Szentlélek is, amikor így szól: 16Ez lesz a szövetség, amelyet ama napok után kötök velük – mondja az Úr. – Törvényemet szívükbe adom és elméjükbe írom, 17bűneikre és törvényszegésükre többé nem emlékezem. (SZITB)
Tudja ez nagyon érdekes. Mert hinni kell abban, amit Isten kijelentett. Akkor, ott Egyiptomban, el kellett hinni, hogy aki bekeni az ajtaját annak a báránynak a vérével, az védelmet élvez Istentől. Ez az „elhiszem” indította el a cselekvést - az ajtó vérrel való bekenését. (Aki nem hitte el, az nem cselekedett, és meg is halt azon az éjjelen Egyiptomban az ő elsőszülöttje is.)
Jézus értem, magáért, értünk kiontott vére is csak úgy működik, hogy én ezt elhiszem. Maga ezt elhiszi. Hogy elrejt, befedez, megvéd. Engem. A bűnökért nem kell nekem fizetnem, és a sátánnak sincs hatalma felettem, amikor megvallom, hogy felöltözöm Jézus vérét, bemegyek a vér védelme alá. Önmagam akaratából. Önnön, saját akaratomból. Ez a drága, értünk kiontott vér elrejt, befedez, megvéd. Engem. Én ezt teljes szívemből, teljes lelkemből, teljes elmémből, és teljes erőmből hiszem.
És maga? Maga hogy van ezzel?
