Fülöp és a kvantumfizika

 - Ismeri Fülöpöt?

- Nem. Milyen Fülöpöt?

- Biztos hallott már róla. Vagy olvasott róla.

- Én?

- A Bibliában van.

- Biztos?

- Biztos, tegnap délelőtt volt a rádióban. Este pedig a kvantumfizikáról beszéltek. Éjjel pedig rájöttem, hogy összefügg a Fülöp és a kvantumfizika.

- Ugye most viccel velem? Ha a Bibliában van, az minimum 2000 éves történet. A kvantumfizika meg egy új, mostani tudomány. Nem?

- De. De keresse csak ki a Bibliában, és ha figyel, rájön maga is! Apostolok cselekedetei 8.

Tudta, hogy a Fülöp név akkoriban nagyon divatos volt? Uralkodóknak is adták. Görögül Filippos, és azt jelenti ez a név, hogy „lovakat szerető”. Na de most keresse ki!

Apostolok cselekedetei 8.25-40

²⁶Az Úr angyala pedig így szólt Fülöphöz: Kelj fel, és menj Dél felé a Jeruzsálemből Gázába vezető útra, amely néptelen. ²⁷Ő felkelt, és elindult. És íme, egy etióp férfi, a kandakénak, az etiópok királynőjének udvari főembere, aki egész kincstára fölé volt rendelve, és Jeruzsálemben járt az Istent imádni, ²⁸visszatérőben hintóján ülve Ézsaiás prófétát olvasta. ²⁹Ezt mondta a Lélek Fülöpnek: Menj oda, és csatlakozz ahhoz a hintóhoz! ³⁰Amikor Fülöp odafutott, hallotta, hogy Ézsaiás prófétát olvassa, és megkérdezte tőle: Érted is, amit olvasol? ³¹Erre az így válaszolt: Hogyan érthetném, ha valaki meg nem magyarázza? És megkérte Fülöpöt, hogy szálljon fel, és üljön mellé. ³²Az Írásnak az a szakasza, amelyet olvasott, ez volt: „Amint a juhot levágni viszik, és amint a bárány néma a nyírója előtt, úgy nem nyitja meg a száját. ³³Megaláztatásában elvétetett róla az ítélet, nemzetségét ki sorolhatná fel? Mert élete felvitetik a földről.” ³⁴A főember megkérdezte Fülöptől: Kérlek, kiről mondja ezt a próféta? Önmagáról vagy valaki másról? ³⁵Fülöp beszélni kezdett, és az Írásnak ebből a helyéből kiindulva hirdette neki Jézust. ³⁶Amint tovább haladtak az úton, valami vízhez értek, és így szólt a főember: Íme, itt a víz! Mi akadálya annak, hogy megkeresztelkedjem? ³⁷Ezt mondta neki Fülöp: Ha teljes szívedből hiszel, akkor lehet. Ő pedig így válaszolt: Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia. ³⁸Megparancsolta, hogy álljon meg a hintó, és leszálltak a vízbe mind a ketten, Fülöp és a főember, és megkeresztelte őt. ³⁹Amikor kijöttek a vízből, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt, és nem látta őt többé a főember, de örvendezve haladt tovább az útján. ⁴⁰Fülöp pedig Azótoszba került, és végigjárva valamennyi várost, hirdette az evangéliumot, míg Cézáreába nem ért. (UF)

 - Mégiscsak ismerem Fülöpöt, ezt már olvastam!

- Hogyan olvasta, ha nem jegyezte meg? Nem figyelt oda, másra figyelt, vagy nem is érdekelte?

- Hát… Ez volt a soron következő és elolvastam… Aztán jött a soron következő és azt is elolvastam.

- Na jó, akkor beszélgessünk úgy, mintha először hallana Fülöpről. Volt magának ebben valami rendkívüli, valami csodálatos?

- Csodálatos, hogy engedelmes volt, tudott vele együtt munkálkodni az Úr!

- Hogyan?

- Figyelt a SzentSzellemre, és nem szégyenlősködött, hanem megtett fura dolgokat is.

- Mint például?

- Elment egy lakatlan útra, odafutott egy nagyon gazdag emberhez, felült a nagyon gazdag kocsijába, és még ő, Fülöp tanította azt a kincstárnokot.

- És még?

- Az Etióp királyságban is ismerték Izrael Istenét, és elismerte uralmát ez az ember, az etióp kincstárnok, azért utazott oda, Jeruzsálembe, a Templomba.

- És még?

- Annyira akarta tudni a szent iratok valódi jelentését, hogy szóba állt „pórnéppel.” Meg tiszta és nyitott volt a szíve Isten ismeretére, meg tudta hallani az Úr üzenetét, Jézus királyságát megértette az etióp kincstárnok. Ez önmagában csoda a mai világunkban is. Csoda hogy ezt nyilvánosan be is vállalta, és meg akart keresztelkedni.

- Igaza van, ez mind-mind csoda, Isten, a Lélek csodái. De van még valami.

- Micsoda?

- A végén mit olvasott? Nem tudja? Olvassa csak fel a 39. verset!

 ³⁹Amikor kijöttek a vízből, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt, az udvari tiszt nem is látta többé, de azért boldogan folytatta útját. ⁴⁰Fülöp egyszerre Asdódban találta magát… (SZITB)

 - Ezt nem vette észre? Maga tudja úgy olvasni a Bibliát, hogy el is hiszi, ami oda van írva?

- Igen. Bele is van írva a Bibliámba: a Biblia mondja, én hiszem, és ez elvégzett dolog a számomra.

- Akkor el tudja képzelni, a természeti törvények felülírását az Úr részéről?

- Mire gondol?

- Arra, ami ott le van írva: Fülöp egyik pillanatról a másikra egy másik városban volt.

- Igen. A betegségek gyógyítása, illetve gyógyulása is úgymond természetellenes, a halottak feltámasztása, a vihar lecsendesítése is. Meg ezt is igaznak tartom, hogy ez a Fülöp egyszer csak eltűnt onnan és egy másik városba került hirtelen.

- Akkor maga megkapta a hit ajándékát. Tudta, hogy az is az Úrtól van? A hit ajándék. Isten ajándéka. De most gyorsan elmondom még a kvantumfizikát, mert magának mindjárt mennie kell a buszra. Azt mondták este a rádióban, hogy az anyag legeslegkisebb része, az nem is anyag, hanem egyik pillanatban anyag, a másikban hullám, kettős természetű, és ez így lüktet a mindenségben. És éjjel rájöttem, hogy lehet így került az a Fülöp egyszerre a másik városba, minden sejtje egyszerre lehetett a hullám fázisban, és odakerülhetett, oda vagy bárhova. Mint a fény. Tudja milyen érdekes ez? Mi semmik vagyunk. Az agyunk is korlátozott, behatárolt dolgokat képes fölfogni. Amit mi változatlannak tapasztalunk, csupán kellőképpen lassú folyamat. Pl. egy rövid éltű lénynek a villámlás állandó, stabil képződmény.

 ⁶Sokat cselekedtél te, Uram Istenem, a te csodáiddal és terveiddel mi érettünk; semmi sem hasonlítható hozzád; hirdetném és elbeszélném, de többek, semhogy elszámlálhatnám.

40. Zsoltár 6. (Károli)

Beton vagy spagetti?

 Avagy amikor az Úr tanít…

Tudja tegnap főztem. Reggel főztem, megcsináltam reggel, mert napközben már túl meleg van fönt a kisházban. Túl voltam a reggeli kávémon, elmúlt fél nyolc. Pontosan ¾ 8-kor támadnak a legjobb gondolataim. Az egy olyan idősávom, amikor előre tör a filozofikus énem. Na és ekkor főtt ki a spagetti. Fogtam a tésztaszűrőt, amit magától kaptam, tudja az a fémtál szerű, azokkal a nagy lyukakkal. Tehát beleraktam a nagy zöld műanyag tálba a tésztaszűrőt, és elkezdtem beleönteni a tésztát a lábosból. Szép lassan, nem sietünk, amúgy is túl forró. De ami belement pár szál spagetti, az ki is ment azokon a nagy lyukakon! Nahát. Akkor zuttyintsuk. Zuttyintottam, szinte egyszerre mindet. Na és képzelje Mónika, akkor egy szál spagetti sem csusszant ki a lyukakon! Nem gondolja, hogy ez rendkívül érdekes?

- Mivel most délután fél öt van, és én most nem vagyok abban a „filozofikus hangulatban”, hát… Mi ebben az érdekes?

- Az, hogyha egyedül van: nincs megtartó erő. Ha a spagettik sokan vannak, még ők is tartják egymást. Hát még az emberek! Aki egyedül van, ha bajba kerül, ki segíti, ki tartja, ki tanácsolja, kibe kapaszkodhat?

- Na igen, így már értem! Ha kihagyjuk a tálból a spagettit’, így már értelmet nyer a család, a barátok, a gyülekezet.

- Igen. Összegabalyodva egységben vannak, meg tudják tartani egymást, a gyöngét. Ez olyan pontosan, mint a gyülekezet. Változik, mikor ki gyöngül el, de akkor a többiek ereje, bizonysága, a többiek lángocskája újra gyújtja őt is. Nem kell, hogy egyre rosszabb állapotba kerüljön, és végül kipotyogjon azon a nagy lyukon. Nem kell erőtlenül kipotyogni, tanulni kell. Még a spagetti is tanít, ha az ember nem alszik. Az Úr tanít szüntelen, nem akarja, hogy elaludjunk, és nem akarja, hogy magányosan kóvályogjunk. Elhiszi?

- Igen, elhiszem. És tudja mit? Megtámogatom, amit mondott, hogy mi is egységben legyünk, csakhogy én nem a konyhából, hanem tágítsuk: a fiam építkezéséből mondok tanítást.

- Nocsak. Nő létére?

- Nő létemre, mert figyeltem. A betonozásról beszéltek, és figyeljen csak! Ha betonoznak, 5 cm vastag mindenképp kell, hogy legyen, mert ha kevesebb, télen fölfagy az a valami. Nna? Ez olyan, mint a maga spagettije. Ha kevés a beton vastagsága, baj van. De ha már egy bizonyos tömeg, akkor a tömege miatt ellenáll a bajnak. Illetve a fagynak!

- Megértette, jól van. De akkor beszéljünk a gyülekezetről. Maga szerint mi a gyülekezet?

- Hát… Istentől egybehívott emberek. Olyan csoport, akiket házukból, illetve a hétköznapiságukból kihívtak, hogy összejöjjenek és Istennel találkozzanak. Hogy emeljék fel a szemüket, a lelküket, hogy messzebbre lássanak!

- Igen. Tudta, hogy Isten szólítja meg, érinti meg őket? Ezért tudnak válaszolni a hívásra. Eljönnek, meghallják a szívükben és próbálnak a szerint élni a továbbiakban. Na de ez egy harc. Egyedül lehet, még a kihívást is elfelejtené az ember, ha annyi más irányú befolyásolás érné. A problémák, a gondok, elfedik ám Istent. Ilyenkor kell a másik testvér friss öröme, a bizonysága, ereje. A gyülekezet olyan emberek közössége, akik a szívüket Istennek adták.

 ⁹Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép vagytok, hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből meghívott benneteket csodálatos világosságára. ¹⁰Ti valamikor nem voltatok nép, most pedig Isten népe vagytok; régen nem nyertetek kegyelmet, most pedig irgalomra találtatok. 1Péter 2. 9,10 (SZIT

Párválasztás

 - Mónika, itt vagyok fönt! Nézzen csak ide, mit mutatok magának! Nézze milyen érdekes ez a gomb!

- Ó, tényleg!

Valóban, egy igazi régiség volt az, kuriózum gomb! Mint valami ékszer! Igazából egy réges-régi kabát gombja, és szoros összeköttetésben volt még a réges-régi kabáttal, meglepő módon rá volt varrva. He-he. Na de az már nem volt „he-he”, hogy amikor úgy igazán rácsodálkoztam a kivételes gomb szépségére, Zoli kezéből kicsúszott a kabát és rám esett, ráadásul nagyon, de nagyon nehéz volt, úgy éreztem, agyonnyom, ha nem segít gyorsan valaki.

- Ne féljen, jövök és megmentem! He-he. Tudja, mit mondok magának? Pont ilyen a párválasztás, mint ahogy most maga járt ezzel a kabáttal, hát pontosan ilyen! Rácsodálkozik egy icipici szépségre, érdekességre, és magára zuhan a másik ember teljes lénye, gondolkodása, neveltetése, baráti köre, és maga próbál lélegezni, de nem biztos, hogy sikerül!

- Igen, ez a szerelem, amikor „józanság nélkül gyönyörködünk”!

- Na de nem mindegy, hogy miben! A másik lelkében, vagy csak a „rózsaszín fürtjeiben”!

- A mélységekről beszél, igaz? Hogy a hormonok, vagy a szív, a lélek keresi a párját, ugye erről beszél?

- Igen. Okos lány maga, megérti, amire gondolok. Tudja, hogy a Bibliában is érintve van ez a téma?

- Micsoda? A szerelem, vagy a párválasztás?

- Hát az életben ezt mindig külön lehet szedni? Mesélek magának, ugyanannak az embernek a két választásáról. A Bibliában van. Akarja hallani?

- Hát persze hogy akarom hallani!

 Dávidot, amikor még nem ő volt Izrael királya, üldözte Saul, a saját királya őrült féltékenységében, és már odáig jutott, hogy meg akarta ölni Dávidot.

1Sámuel 18.5a,6-8a,9 (SZITB)

 ⁵Amikor Dávid kivonult, bárhova küldte is Saul, mindig győzedelmeskedett. ⁶A bevonuláskor, amikor Dávid a filiszteusok legyőzése után visszatért, Izrael városaiból az asszonyok Saul király elé mentek, énekeltek és táncoltak, dobszóra, örömujjongás közepette és cintányért ütögetve. ⁷És a táncoló asszonyok így énekeltek: „Saul legyőzte ezreit, Dávid meg tízezreit.” ⁸Emiatt Saul nagy haragra gerjedt, mert nagyon nem tetszett neki ez a dolog.  ⁹Ezért ettől a naptól kezdve Saul irigy szemmel nézte Dávidot. 

 600 katonájával bujdosott Dávid. Egyszer elküldte Dávid 10 emberét Nábálhoz:

„ez igen tehetős ember volt: háromezer juha és ezer kecskéje volt néki. És Kármelben épen juhait nyírta. ³feleségét Abigailnak hívták, a ki igen eszes és szép termetű asszony volt; a férfi azonban durva és rossz erkölcsű vala,” (1Sám. 25.2b,3 Károli)

 ¹⁴Abigailt pedig, a Nábál feleségét értesíté a szolgák közül egy ifjú, mondván: Ímé Dávid követeket küldött a pusztából, hogy köszöntsék a mi urunkat, de ő elűzé őket. ¹⁵Azok az emberek pedig igen jók voltak mi hozzánk; és nem volt bántódásunk, és semmink nem hibázott az alatt az egész idő alatt, míg velök jártunk, mikor a mezőn voltunk. ¹⁶Olyanok voltak reánk nézve, mint a kőfal, mind éjjel, mind nappal, az alatt az egész idő alatt, míg velök valánk, mikor a juhokat őriztük. (1Sám. 25.14-16 Károli)

 ¹⁸Akkor Abigail sietve vőn kétszáz kenyeret, két tömlő bort, öt juhot elkészítve, öt mérték pergelt búzát, száz kötés aszúszőlőt és kétszáz kötés száraz fügét, és a szamarakra rakta. (1Sám. 25.18 Károli)

 ²³Mikor pedig meglátta Abigail Dávidot, (aki már elindult 400 emberével elégtételt venni Nábálon,) sietve leszállott a szamárról, és arczczal leborula Dávid előtt, és meghajtá magát a földig. (1Sám. 25.23 Károli)

 1Sám 25.25a,26a (Károli)

²⁵Kérlek, ne törődjék az én uram Nábállal, ezzel a kegyetlen emberrel, mert a milyen a neve, olyan ő maga is; bolond az ő neve és bolondság van benne. ²⁶Most pedig, óh uram! él az Úr és él a te lelked, hogy az Úr akadályozott meg téged, hogy gyilkosságba ne essél, és ne saját kezeddel szerezz magadnak elégtételt

1Sám 25.32,33 (Károli)

³²És monda Dávid Abigailnak: Áldott legyen az Úr, Izráelnek Istene, a ki téged ma előmbe küldött! ³³És áldott legyen a te tanácsod, és áldott légy te magad is, hogy a mai napon megakadályoztál engem, hogy gyilkosságba ne essem, és ne saját kezemmel szerezzek magamnak elégtételt! 

 Ebben a történetben, ami megfogja az embert, - Dávidot is megfogta: ennek az asszonynak az ügyessége, okossága, a cselekedete, ahogy jól rendezte el a dolgokat, és ebben a részben 3x van leírva, hogy jöttével és a szavaival Abigail megakadályozta Dávidot abban, hogy maga szolgáltasson igazságot magának, megóvta a vérontástól, ami Isten előtt nem kedves. Mindezek után Abigail hazament Nábálhoz, aki annyira részeg volt, hogy csak másnap tudta neki elmondani a történteket a felesége. Akkor Nábált gutaütés érte és 10 nap múlva meg is halt. Miután Dávid értesült erről:

Elmenének azért Dávid szolgái Abigailhoz Kármelbe, és beszélének vele, mondván: Dávid küldött minket hozzád, hogy téged elvegyen feleségéül. 1Sám 25.40 (Károli)

 Hát látja ebben a történetben nem a hormonok voltak a döntőek, hanem az asszony bölcsessége volt itt az ékesség, és az, hogy segített Dávidnak az Úr törvényét betartani:

 ¹⁹Ne szolgáltassatok magatoknak igazságot, szeretteim, hanem hagyjatok teret az Isten haragjának, hiszen írva van: „Enyém a bosszú, én majd megfizetek” – mondja az Úr.

Róma 12.19 (SZITB)

 Érdekes volt, igaz?

A másik történet nem valami dicsőséges, de nagyon tanulságos, több okból is. Ebben is Dávid a főszereplő, de már, mint Izrael királya. Éppen háború volt, de Dávid nem ment el a háborúba. Vajon miért? Hiszen a város férfiai a háborúban voltak.

 ²Az egyik nap estefelé történt, hogy Dávid fölkelt fekvőhelyéről és fölment királyi palotája tetőteraszára. A tetőről meglátott egy asszonyt, amint épp fürdött. Nagyon szép asszony volt. ³Dávid elküldött és értesüléseket szerzett az asszony felől. Így tájékoztatták: „Batseba az, Eliam lánya, a hettita Urijának a felesége.” ⁴Erre Dávid elküldte embereit és elhívatta. El is ment hozzá, és ő együtt hált vele, (…) az asszony teherbe esett. (…) ⁶Ekkor Dávid üzenetet küldött Joábnak: „Küldd nekem haza a hettita Uriját!” 2Sám11.2-6a (SZITB)

 Urija meg érkezett, de nem akart az asszonyához menni:

 ¹¹Urija így válaszolt Dávidnak: „A láda, valamint Izrael és Júda sátorban laknak, parancsnokom, Joáb és parancsnokom szolgái a puszta földön táboroztak. Hát akkor én hogy menjek le házamba enni, inni és asszonnyal hálni? Amint igaz, hogy az Úr él és te élsz: ilyet nem teszek!” 2Sám 11.11 (SZITB)

¹⁴Másnap reggel Dávid levelet írt Joábnak, és Urijával vitette el. ¹⁵A levélben ezeket írta: „Állítsátok Uriját előre, ahol leginkább tombol a harc. Aztán húzódjatok mögüle vissza, hogy eltalálják és halálát lelje.”  2Sám11.14,15 (SZITB)

²⁶Amikor Urija felesége hírét vette, hogy férje meghalt, elsiratta férjét. ²⁷Amikor azonban letelt a gyász ideje, Dávid elküldött, és magához vette a házába. Így felesége lett, és fiút szült neki. De az a tett, amit Dávid elkövetett, nem tetszett az Úrnak. 2Sám 11.26,27 (SZITB)

¹Akkor az Úr elküldte Nátán prófétát Dávidhoz. El is ment hozzá, és így beszélt: „Egy városban élt két ember. Az egyik gazdag volt, a másik szegény. ²A gazdagnak rengeteg juha, kecskéje és barma volt.³A szegénynek azonban nem volt egyebe, csak egy kis báránya, vette magának. Etette, úgyhogy megnőtt, vele magával és gyermekeivel. Evett a kenyeréből és ivott a poharából. Az ölében aludt, s olyan volt, mintha a lánya lett volna. ⁴Egyszer vendég érkezett a gazdag emberhez. De nem tudta rászánni magát, hogy a juhai vagy barmai közül egyet is elvegyen, és a vendégnek, aki érkezett, elkészítse. Ezért elvette a szegény ember báránykáját, és azt készítette el vendégének.” ⁵Dávid nagyon megharagudott az emberre, és azt mondta Nátánnak: „Amint igaz, hogy az Úr él: az az ember, aki ilyet tesz, az a halál fia. (…)  ⁷Erre Nátán így szólt Dávidhoz: „Magad vagy ez az ember! Ezt mondta hát az Úr, Izrael Istene: Fölkentelek Izrael királyává és kiszabadítottalak Saul kezéből. ⁸Neked adtam urad házát, (…) rád bíztam Izrael házát és Júda házát. S ha ez kevés lett volna, még megtetéztem volna ezzel meg azzal. ⁹Miért vetetted hát meg az Urat, s tettél olyat, ami gonosznak számít az Úr szemében? Kard által elveszítetted a hettita Uriját, hogy feleségül vedd a feleségét. 2Sám.12.1-9a (SZITB)

¹³Erre Dávid így szólt Nátánhoz: „Vétkeztem az Úr ellen!” Nátán ezt válaszolta Dávidnak: „Így az Úr is megbocsátja bűnödet, s nem halsz meg. ¹⁴De mert ezzel a tetteddel káromoltad az Urat, a fiú, aki született neked, meghal.” 2Sám13.13,14 (SZITB)

 Látja Mónika ez telik ki az embertől. Csodálatos a szememben, ahogy Isten mégis szükségesnek tartotta ezt pontosan így leíratni az Ő Szent Könyvében. Tudja miért? Mert egy ilyen nyilvánvaló előre kigondolt gonosz tett, egy gyilkosság után is, ha az ember meg tudja látni önnön magát, és el tud borzadni saját cselekedetén, és Isten előtt képes összetörni önnönmagától elborzadva, az ilyen szív mégis az a szív, amivel Isten tud mit kezdeni. Fel tudja építeni, a magát megalázó ember Isten kezében egy értékké válik. Csodálatos az Úr, máshogy gondolkodik, mint ahogy mi tesszük. Mi képesek vagyunk megbocsátani? Isten képes rá.

Dávidnak ez a gyermeke Nátán próféta szavai szerint valóban meghalt, de utána megszületett Salamon. Dávid ekkora bűn után is kegyelmet talált az Úrnál. Istennek Dávid kedves. Dávid írta a Zsoltárokat a Bibliában. Dávid és Betsabé fia Salamon. Salamon az, aki felépítette a Templomot Jeruzsálemben. A Bibliában pedig máig ott van a Példabeszédek könyve, amit Salamon írt, híres volt a bölcsességéről. Csodálatos és kegyelmes az Úr.

 Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet oh Isten nem veted te meg! 51.Zsolt.19 (Károli)

 ¹A karmesternek: Dávid zsoltára, 
²abból az időből, mikor nála járt Nátán próféta, mert bement Dávid Betsabéhoz. 
³Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal! 
⁴Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem! 
⁵Mert tudom, hogy hűtlen voltam, és vétkem mindig előttem van. 
⁶Egyedül ellened vétkeztem, azt tettem, amit rossznak látsz. Ezért igazad van, ha szólsz, és jogos az ítéleted. 
⁷Lásd, én bűnben születtem, anyám vétekben fogant engem. 
⁸Te pedig a szívben levő igazságot kedveled, és a bölcsesség titkaira tanítasz engem. 
⁹Tisztíts meg izsóppal, és tiszta leszek, moss meg engem, és fehérebb leszek, mint a hó. 
¹⁰Engedd, hogy vidámságot és örömöt halljak, és megújuljanak tagjaim, amelyeket összetörtél. 
¹¹Rejtsd el orcádat vétkeim elől, töröld el minden bűnömet! 
¹²Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem! 
¹³Ne vess el orcád elől, szent lelkedet ne vedd el tőlem! 
¹⁴Vidámíts meg újra szabadításoddal, támogass, hogy lelkem készséges legyen, 
¹⁵hogy taníthassam utaidra a hűtleneket, és a vétkesek megtérjenek hozzád. 
¹⁶Ments meg, mert vért ontottam, ó, Isten, szabadító Istenem! És igazságodat ujjongva hirdeti nyelvem. 
¹⁷Nyisd meg ajkamat, Uram, és dicséretedet hirdeti szám. 
¹⁸Hiszen a véresáldozatot nem kedveled, és ha égőáldozatot adnék is, nem vennéd szívesen. 
¹⁹Isten előtt a töredelmes lélek a kedves áldozat. A töredelmes és megtört szívet nem veted meg, Istenem! 51.Zsolt.1-19 (PB)

Van-e súlya a legnehezebb dolognak?

 - Nézze csak! Voltam a MÉH- telepen és elhoztam egy árlistát. Rajta van, hogy pl. a vas kilójáért 44 Ft-t adnak, az alumínium nyúzott kábel 440 Ft, a vörösréz nyúzott kábel 1330 Ft, a sárgaréz 820 Ft.

- Ennyi pénzt adnak kilójáért?

- Igen.

- De miért van ekkora különbség pl. a vas és az alumínium ára között?

- Miért? Na jöjjön csak! Lemegyünk a pincébe, és megérti miért. Emelje csak meg ezt a szatyrot, utána meg azt a nagyot! Ne kényeskedjen, emelje csak meg!

- Jé, ennek a nagynak alig van súlya!

- Na látja. Ebben van az alumínium, a kisszatyorban van a vas. Hiába kevés, mégis nehéz. Igazam van?

- Igaza van. Furcsán él maga. Olyan „vadon”.

- Csak máshogy, mint maga. No. Tudja most már az árakat, a kilókat, akkor most levizsgáztatom. Kérdésem a következő:

Van-e súlya a legnehezebb dolognak?

- De hát mi a legnehezebb dolog? Az ólom? Az nincs is a papírjára írva. A neve se, az ára se, hogy tudnék így válaszolni rá?

- Na gondolkodjon csak. Másik papíron van az az írás. Gondolkodjon! Mi lehet a legnehezebb dolog a világon?

- A világon? Valami állat?

- Nem állat, ember. Mi lehet az, ami egy embernek a legnehezebb? Megtenni. Tudja, beismerni.

- Hát… ha hibázott, vagy valamit elrontott. Véletlen. Vagy akarattal. Valami rossz akarattal. Aztán meg máshogy gondolja. Másnap. Vagy évek múlva.

- Látja Mónika, ezért szeretek magával beszélgetni. Kitalálja a dolgokat és odavezet, ahová menni akarok. És most célhoz értünk, mert ez a legnehezebb dolog a világon, felismerni, hogy hibáztunk.

Igen.

Emlékszik még, hogy mit kérdeztem?

- Hogy van-e súlya a legnehezebb dolognak.

- Mit gondol erről? Számít az bármit is, hogy fölismerjük, hogy akkor, ott nagyot hibáztunk, mondhatni elvétettük a célt. Célt tévesztettünk. Mert nem az eredeti cél felé haladtunk szépen, hanem az önzés miatt valami más lett az irány, és a mozgató erő.

- Azt kérdezi, hogy van-e súlya annak, hogy felismerjük, BEISMERJÜK az elfuserált dolgainkat?

- Igen. Van ennek súlya?

- Hát az emberpszichológusok azt mondják, a gyógyulás feltétele, hogy egyáltalán a tudatában legyen az illető a problémájának. Az mehet pl. alkohol, vagy drog elvonóra, aki fölismeri, hogy egyáltalán van ilyen baja, és meg is akar válni ettől. Ő maga.

- Isten furcsa. Pedig nem is pszichológus. Ad teljes feloldozást, de ő is kéri, mintha mennénk a drogelvonóra, hogy ismerjük fel, lássuk be, hogy ekkor és ekkor, ami történt… Szóval, hogy a szomszéd felé, a főnök felé megtehetem, hogy kimagyarázom magam, de Isten felé nem vezet sehová, ha magam fehérre akarom magyarázni magam. Szóval, ha jót akarok magamnak, akkor őszintének kell lennem, és azt mondja az Írás, akkor Isten belép, és munkálkodni fog. Helyreállít engem. Helyreállítja az életemet. Ha képes vagyok őszinte lenni. Csakis akkor.

 ¹⁰Alázkodjatok meg az Úr előtt, és akkor megdicsőít benneteket.  Jakab 4.10 (SZITB)

 remény híján és Isten nélkül éltetek a világban. ¹³Most azonban ti, akik „távol” voltatok, Krisztus Jézusban „közel” kerültetek, Krisztus vére árán. Efézus 2.12b,13 (SZITB)

 ⁵Igen, a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze; a mi békességünkért érte utol a büntetés, az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást. ⁶Mi mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk, ki-ki a maga útjára tért, és az Úr mégis az ő vállára rakta mindnyájunk gonoszságát Ézsaiás 53.5,6 (SZITB)

 ¹⁶A kegyelemmel tehát másképpen van, mint az egy ember bűnével. Az ítélet ugyanis egynek bűnéért rótt ki büntetést, a kegyelem pedig sok vétekből megigazulásra vezet.  Róma 5.16 (SZITB)

 ¹⁰Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és ő felmagasztal titeket. Jakab 4.10 (PB)

Bújócska

 Van az úgy, hogy a dolgok egyszer csak eltűnnek…

Mint például? Mint például egy kulcs, egy irat, vagy egy fénykép. Az ember akkor viharosan keresni kezd. És nincs sehol. És akkor leül, és elkezd gondolkodni. Hová tűnhetett? És akkor odanyúl, valahogy akkor már tudja, hol is az a kulcs, vagy az a fiatalkori kép. Na már most. Mi van akkor, ha valami más tűnt el, és bújt el valahol? Mint például? Mint például az önfeledtség, a játékosság, az Élet, az Öröm. Nem is lehet észrevenni, mert van a helyén más: a kötelességtudat, a „teljesítés”, a „megfelelés”, a teherhordozás, na és a vegetálás. A középső lányom, bár 27 éves, még mindig „tündérorientált”, hisz a csodákban, a tündérmesékben, és egyáltalán a tündérekben. Ezt a történetet Nadának ajánlom:

 Hárman vigyáztunk a Lajosra, a másfél éves unokámra: a lányom barátnője, az ő hat éves kislánya, a Manna, és hát persze én. A legeslegjobb lemenni ilyenkor a játszótérre, oda, a szökőkút mellé. Homokoztunk, focizgattunk, már minden másznivalót megmásztak, minden játékot sokszor, sokszor kipróbáltak, de annyira szép volt az este, hogy nem akaródzott hazamenni. Másoknak se, tele volt szülőkkel, mindenféle korú gyerekekkel ez a bekerített játszótér. Kitalálta a Manna, hogy bújócskázzunk! Az lett belőle, hogy ő és az anyukája bújócskáztak, mi meg a Lajossal rohangáltunk utánuk. Hol a Manna számolt jó hangosan húszig, hol az anyukája, aztán kiabáltak, hogy „Aki bújt, aki nem megyek!” Nem diszkréten bújócskáztak, hanem úgy „elevenen”. Manna anyukája amúgy is akkorákat tud nevetni! Hát visszhangzott a játszótér tőlünk, valami nagyon jó hangulat kerekedett, és terjengett, na nem úgy, mint egy nagy fekete felhő, hanem pont az ellentetje!  Akit utolért ez a jókedv, öröm, játék felhő, az először is elkezdte figyelni, hogy ki bújik el és hová, azután azt nézték, hogy: na akkor most megtalálják-e? Észrevettem már akkor, amikor odaértünk, hogy volt ott egy idős kínai házaspár, két szép unokájukra vigyáztak, egy padon ültek, kellő méltósággal, komolyan. Később már azt láttam, hogy a néni, fel-felugrál, ide megy, oda lép, hogy lássa, megtalálja-e Manna az anyukáját, aztán velük nevetett! Mármint ez a méltóságteljes idős hölgy. Létrejött egy lelkes nézőközönség, szurkoltak, hogy a Lajos el ne árulja a rejtekhelyeket, ahogy mindig ment a Manna után. Hát nagyon élveztük mindnyájan ezt a jó kis bújócskázást! És most jön a tündérmese rész! Kb. fél óra elteltével azt a nagyon komoly apukát is rá tudták beszélni a már iskolás iker fiai, és ők is bújócskáztak, összesen 4-5 család kezdett önfeledten bújócskázni, játszani! Mi ez, ha nem tündérmese? Meglett, ami elveszett ebben a nagy, komoly felnőtt életben: egy kis önfeledtség, egy kis boldogság egy átlagos munkanapon, csak úgy, ajándékba. Hát nem csodálatos?

Van két Ige a Bibliában, ami hazafelé menet valahogy a szívembe jött:

¹⁹Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.

²²Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig. Róma 8.19,22 (PB)

 ²⁰Nektek pedig, akik félitek a nevemet, felragyog az igazság napja, sugarai üdvösséget fognak árasztani. Kimentek és ugrándoztok, mint a hizlalt borjak.  Malakiás 3.20 (SZITB)