23 és 29
Meghalt az anyánk. Én nem tudtam ez mit jelent. Azt láttam, hogy ott fekszik, szépen, a szép ruhája volt rajta, aztán betették egy ládába. Még ezzel sem volt bajom, gondoltam, majd fölkel és kijön belőle. Csak néztem őt és nem értettem miért sírnak a többiek. Szóltam nagyanyámnak, adják rá a cipőjét, mert ha majd fölkel, nem tud visszajönni. Akkor még jobban elkezdett nagyanyám sírni. Miért? Aztán megjöttek a lovaskocsik. Anyámat is fölrakták egyre, minket, gyerekeket pedig egy speniter vitt ki a temetőbe. Messze volt a temető, mi egy tanyán laktunk. Valamiért sietni kellett, nagyon gyorsan hajtottak. Élveztük, a hajunk lobogott a szélben, egymásra nevettünk. Nagyon ritka volt, amikor szekerezhettünk. Odaértünk. Sokan voltak, még a kórházból is volt, aki eljött, mert anyám túl fiatal volt, 29 éves. Az emberek nagyon sírtak. Miért? Aztán vége lett. Anyámat otthagytuk. Miért? Hazavittek bennünket. Megkerestem a szomszéd Rozikát, hogy gyalogoljon vissza velem a temetőbe, nézzük meg, kijött-e már anyám? Kiértünk, én lepakoltam a rengeteg koszorút a sírról, átöleltem a keresztet… és elaludtam. Rozika egy darabig őrizett engem, aztán visszament a tanyára. Még nem volt késő, hiszen a temetés 2-kor volt. De a gyaloglástól, a meg nem értett dolgoktól én elfáradtam, testemben-lelkemben. Anyám fejfáját átölelve reggelig aludtam. Arra ébredtem, hogy süt rám a nap, simogat, melegít és én a legédesebbet alszom, most is emlékszem rá. Mintha anyám ölében, ölelésében lettem volna végig. Még az illatát is éreztem, érzem most is. Boldog voltam akkor, nagyon éreztem anyám szeretetét, jelenlétét. Nagyon lassan eszméltem a valóságra, hol is vagyok, miért vagyok itt. Lassan fölálltam, elengedtem őt. Akkor lépett be a temetőkapun két rendőr. Engem kerestek.
1Dávid zsoltára. Az ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm. 2Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. 3Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért. 4Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem. 5Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam. 6Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az ÚR házában lakom egész életemben. 23. Zsoltár (PB)
Máté 18.2,3
2Odahívott egy gyereket, közéjük állította, 3s azt mondta: „Bizony mondom nektek, ha nem változtok meg, s nem lesztek olyanok, mint a gyerekek, nem mentek be a mennyek országába. (SZITB)
Egyszerűség, tisztaság. Mentesség a felnőttekbe beleívódott dolgoktól, mint például a babonaság, az ősi hiedelemvilág, és a vallásosság sokmindent eltakaró köntöse, ami adhat egy hamis megnyugvást, mélyebb értelmek és élő hit nélkül. Egy felnőtt képtelen lett volna ezt az éjszakát így eltölteni, hiszen a babonás, és vallásos képzelgései igen nagy akadályt jelentenek kisebb dolgokban is. Egyszerűség, tisztaság. Ez az Úr, és ezt várja tőlünk is. Ha képesek vagyunk rá, füves legelőkre visz el, lelkünket felüdíti:
Az ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm. 2Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. 3Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért. 4Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy… 23. Zsoltár (PB)
