Beton vagy spagetti?
Avagy amikor az Úr tanít…
Tudja tegnap főztem. Reggel főztem, megcsináltam reggel, mert napközben már túl meleg van fönt a kisházban. Túl voltam a reggeli kávémon, elmúlt fél nyolc. Pontosan ¾ 8-kor támadnak a legjobb gondolataim. Az egy olyan idősávom, amikor előre tör a filozofikus énem. Na és ekkor főtt ki a spagetti. Fogtam a tésztaszűrőt, amit magától kaptam, tudja az a fémtál szerű, azokkal a nagy lyukakkal. Tehát beleraktam a nagy zöld műanyag tálba a tésztaszűrőt, és elkezdtem beleönteni a tésztát a lábosból. Szép lassan, nem sietünk, amúgy is túl forró. De ami belement pár szál spagetti, az ki is ment azokon a nagy lyukakon! Nahát. Akkor zuttyintsuk. Zuttyintottam, szinte egyszerre mindet. Na és képzelje Mónika, akkor egy szál spagetti sem csusszant ki a lyukakon! Nem gondolja, hogy ez rendkívül érdekes?
- Mivel most délután fél öt van, és én most nem vagyok abban a „filozofikus hangulatban”, hát… Mi ebben az érdekes?
- Az, hogyha egyedül van: nincs megtartó erő. Ha a spagettik sokan vannak, még ők is tartják egymást. Hát még az emberek! Aki egyedül van, ha bajba kerül, ki segíti, ki tartja, ki tanácsolja, kibe kapaszkodhat?
- Na igen, így már értem! Ha kihagyjuk a tálból a spagettit’, így már értelmet nyer a család, a barátok, a gyülekezet.
- Igen. Összegabalyodva egységben vannak, meg tudják tartani egymást, a gyöngét. Ez olyan pontosan, mint a gyülekezet. Változik, mikor ki gyöngül el, de akkor a többiek ereje, bizonysága, a többiek lángocskája újra gyújtja őt is. Nem kell, hogy egyre rosszabb állapotba kerüljön, és végül kipotyogjon azon a nagy lyukon. Nem kell erőtlenül kipotyogni, tanulni kell. Még a spagetti is tanít, ha az ember nem alszik. Az Úr tanít szüntelen, nem akarja, hogy elaludjunk, és nem akarja, hogy magányosan kóvályogjunk. Elhiszi?
- Igen, elhiszem. És tudja mit? Megtámogatom, amit mondott, hogy mi is egységben legyünk, csakhogy én nem a konyhából, hanem tágítsuk: a fiam építkezéséből mondok tanítást.
- Nocsak. Nő létére?
- Nő létemre, mert figyeltem. A betonozásról beszéltek, és figyeljen csak! Ha betonoznak, 5 cm vastag mindenképp kell, hogy legyen, mert ha kevesebb, télen fölfagy az a valami. Nna? Ez olyan, mint a maga spagettije. Ha kevés a beton vastagsága, baj van. De ha már egy bizonyos tömeg, akkor a tömege miatt ellenáll a bajnak. Illetve a fagynak!
- Megértette, jól van. De akkor beszéljünk a gyülekezetről. Maga szerint mi a gyülekezet?
- Hát… Istentől egybehívott emberek. Olyan csoport, akiket házukból, illetve a hétköznapiságukból kihívtak, hogy összejöjjenek és Istennel találkozzanak. Hogy emeljék fel a szemüket, a lelküket, hogy messzebbre lássanak!
- Igen. Tudta, hogy Isten szólítja meg, érinti meg őket? Ezért tudnak válaszolni a hívásra. Eljönnek, meghallják a szívükben és próbálnak a szerint élni a továbbiakban. Na de ez egy harc. Egyedül lehet, még a kihívást is elfelejtené az ember, ha annyi más irányú befolyásolás érné. A problémák, a gondok, elfedik ám Istent. Ilyenkor kell a másik testvér friss öröme, a bizonysága, ereje. A gyülekezet olyan emberek közössége, akik a szívüket Istennek adták.
9Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép vagytok, hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből meghívott benneteket csodálatos világosságára. 10Ti valamikor nem voltatok nép, most pedig Isten népe vagytok; régen nem nyertetek kegyelmet, most pedig irgalomra találtatok. 1Péter 2. 9,10 (SZIT
