Párválasztás

 - Mónika, itt vagyok fönt! Nézzen csak ide, mit mutatok magának! Nézze milyen érdekes ez a gomb!

- Ó, tényleg!

Valóban, egy igazi régiség volt az, kuriózum gomb! Mint valami ékszer! Igazából egy réges-régi kabát gombja, és szoros összeköttetésben volt még a réges-régi kabáttal, meglepő módon rá volt varrva. He-he. Na de az már nem volt „he-he”, hogy amikor úgy igazán rácsodálkoztam a kivételes gomb szépségére, Zoli kezéből kicsúszott a kabát és rám esett, ráadásul nagyon, de nagyon nehéz volt, úgy éreztem, agyonnyom, ha nem segít gyorsan valaki.

- Ne féljen, jövök és megmentem! He-he. Tudja, mit mondok magának? Pont ilyen a párválasztás, mint ahogy most maga járt ezzel a kabáttal, hát pontosan ilyen! Rácsodálkozik egy icipici szépségre, érdekességre, és magára zuhan a másik ember teljes lénye, gondolkodása, neveltetése, baráti köre, és maga próbál lélegezni, de nem biztos, hogy sikerül!

- Igen, ez a szerelem, amikor „józanság nélkül gyönyörködünk”!

- Na de nem mindegy, hogy miben! A másik lelkében, vagy csak a „rózsaszín fürtjeiben”!

- A mélységekről beszél, igaz? Hogy a hormonok, vagy a szív, a lélek keresi a párját, ugye erről beszél?

- Igen. Okos lány maga, megérti, amire gondolok. Tudja, hogy a Bibliában is érintve van ez a téma?

- Micsoda? A szerelem, vagy a párválasztás?

- Hát az életben ezt mindig külön lehet szedni? Mesélek magának, ugyanannak az embernek a két választásáról. A Bibliában van. Akarja hallani?

- Hát persze hogy akarom hallani!

 Dávidot, amikor még nem ő volt Izrael királya, üldözte Saul, a saját királya őrült féltékenységében, és már odáig jutott, hogy meg akarta ölni Dávidot.

1Sámuel 18.5a,6-8a,9 (SZITB)

 ⁵Amikor Dávid kivonult, bárhova küldte is Saul, mindig győzedelmeskedett. ⁶A bevonuláskor, amikor Dávid a filiszteusok legyőzése után visszatért, Izrael városaiból az asszonyok Saul király elé mentek, énekeltek és táncoltak, dobszóra, örömujjongás közepette és cintányért ütögetve. ⁷És a táncoló asszonyok így énekeltek: „Saul legyőzte ezreit, Dávid meg tízezreit.” ⁸Emiatt Saul nagy haragra gerjedt, mert nagyon nem tetszett neki ez a dolog.  ⁹Ezért ettől a naptól kezdve Saul irigy szemmel nézte Dávidot. 

 600 katonájával bujdosott Dávid. Egyszer elküldte Dávid 10 emberét Nábálhoz:

„ez igen tehetős ember volt: háromezer juha és ezer kecskéje volt néki. És Kármelben épen juhait nyírta. ³feleségét Abigailnak hívták, a ki igen eszes és szép termetű asszony volt; a férfi azonban durva és rossz erkölcsű vala,” (1Sám. 25.2b,3 Károli)

 ¹⁴Abigailt pedig, a Nábál feleségét értesíté a szolgák közül egy ifjú, mondván: Ímé Dávid követeket küldött a pusztából, hogy köszöntsék a mi urunkat, de ő elűzé őket. ¹⁵Azok az emberek pedig igen jók voltak mi hozzánk; és nem volt bántódásunk, és semmink nem hibázott az alatt az egész idő alatt, míg velök jártunk, mikor a mezőn voltunk. ¹⁶Olyanok voltak reánk nézve, mint a kőfal, mind éjjel, mind nappal, az alatt az egész idő alatt, míg velök valánk, mikor a juhokat őriztük. (1Sám. 25.14-16 Károli)

 ¹⁸Akkor Abigail sietve vőn kétszáz kenyeret, két tömlő bort, öt juhot elkészítve, öt mérték pergelt búzát, száz kötés aszúszőlőt és kétszáz kötés száraz fügét, és a szamarakra rakta. (1Sám. 25.18 Károli)

 ²³Mikor pedig meglátta Abigail Dávidot, (aki már elindult 400 emberével elégtételt venni Nábálon,) sietve leszállott a szamárról, és arczczal leborula Dávid előtt, és meghajtá magát a földig. (1Sám. 25.23 Károli)

 1Sám 25.25a,26a (Károli)

²⁵Kérlek, ne törődjék az én uram Nábállal, ezzel a kegyetlen emberrel, mert a milyen a neve, olyan ő maga is; bolond az ő neve és bolondság van benne. ²⁶Most pedig, óh uram! él az Úr és él a te lelked, hogy az Úr akadályozott meg téged, hogy gyilkosságba ne essél, és ne saját kezeddel szerezz magadnak elégtételt

1Sám 25.32,33 (Károli)

³²És monda Dávid Abigailnak: Áldott legyen az Úr, Izráelnek Istene, a ki téged ma előmbe küldött! ³³És áldott legyen a te tanácsod, és áldott légy te magad is, hogy a mai napon megakadályoztál engem, hogy gyilkosságba ne essem, és ne saját kezemmel szerezzek magamnak elégtételt! 

 Ebben a történetben, ami megfogja az embert, - Dávidot is megfogta: ennek az asszonynak az ügyessége, okossága, a cselekedete, ahogy jól rendezte el a dolgokat, és ebben a részben 3x van leírva, hogy jöttével és a szavaival Abigail megakadályozta Dávidot abban, hogy maga szolgáltasson igazságot magának, megóvta a vérontástól, ami Isten előtt nem kedves. Mindezek után Abigail hazament Nábálhoz, aki annyira részeg volt, hogy csak másnap tudta neki elmondani a történteket a felesége. Akkor Nábált gutaütés érte és 10 nap múlva meg is halt. Miután Dávid értesült erről:

Elmenének azért Dávid szolgái Abigailhoz Kármelbe, és beszélének vele, mondván: Dávid küldött minket hozzád, hogy téged elvegyen feleségéül. 1Sám 25.40 (Károli)

 Hát látja ebben a történetben nem a hormonok voltak a döntőek, hanem az asszony bölcsessége volt itt az ékesség, és az, hogy segített Dávidnak az Úr törvényét betartani:

 ¹⁹Ne szolgáltassatok magatoknak igazságot, szeretteim, hanem hagyjatok teret az Isten haragjának, hiszen írva van: „Enyém a bosszú, én majd megfizetek” – mondja az Úr.

Róma 12.19 (SZITB)

 Érdekes volt, igaz?

A másik történet nem valami dicsőséges, de nagyon tanulságos, több okból is. Ebben is Dávid a főszereplő, de már, mint Izrael királya. Éppen háború volt, de Dávid nem ment el a háborúba. Vajon miért? Hiszen a város férfiai a háborúban voltak.

 ²Az egyik nap estefelé történt, hogy Dávid fölkelt fekvőhelyéről és fölment királyi palotája tetőteraszára. A tetőről meglátott egy asszonyt, amint épp fürdött. Nagyon szép asszony volt. ³Dávid elküldött és értesüléseket szerzett az asszony felől. Így tájékoztatták: „Batseba az, Eliam lánya, a hettita Urijának a felesége.” ⁴Erre Dávid elküldte embereit és elhívatta. El is ment hozzá, és ő együtt hált vele, (…) az asszony teherbe esett. (…) ⁶Ekkor Dávid üzenetet küldött Joábnak: „Küldd nekem haza a hettita Uriját!” 2Sám11.2-6a (SZITB)

 Urija meg érkezett, de nem akart az asszonyához menni:

 ¹¹Urija így válaszolt Dávidnak: „A láda, valamint Izrael és Júda sátorban laknak, parancsnokom, Joáb és parancsnokom szolgái a puszta földön táboroztak. Hát akkor én hogy menjek le házamba enni, inni és asszonnyal hálni? Amint igaz, hogy az Úr él és te élsz: ilyet nem teszek!” 2Sám 11.11 (SZITB)

¹⁴Másnap reggel Dávid levelet írt Joábnak, és Urijával vitette el. ¹⁵A levélben ezeket írta: „Állítsátok Uriját előre, ahol leginkább tombol a harc. Aztán húzódjatok mögüle vissza, hogy eltalálják és halálát lelje.”  2Sám11.14,15 (SZITB)

²⁶Amikor Urija felesége hírét vette, hogy férje meghalt, elsiratta férjét. ²⁷Amikor azonban letelt a gyász ideje, Dávid elküldött, és magához vette a házába. Így felesége lett, és fiút szült neki. De az a tett, amit Dávid elkövetett, nem tetszett az Úrnak. 2Sám 11.26,27 (SZITB)

¹Akkor az Úr elküldte Nátán prófétát Dávidhoz. El is ment hozzá, és így beszélt: „Egy városban élt két ember. Az egyik gazdag volt, a másik szegény. ²A gazdagnak rengeteg juha, kecskéje és barma volt.³A szegénynek azonban nem volt egyebe, csak egy kis báránya, vette magának. Etette, úgyhogy megnőtt, vele magával és gyermekeivel. Evett a kenyeréből és ivott a poharából. Az ölében aludt, s olyan volt, mintha a lánya lett volna. ⁴Egyszer vendég érkezett a gazdag emberhez. De nem tudta rászánni magát, hogy a juhai vagy barmai közül egyet is elvegyen, és a vendégnek, aki érkezett, elkészítse. Ezért elvette a szegény ember báránykáját, és azt készítette el vendégének.” ⁵Dávid nagyon megharagudott az emberre, és azt mondta Nátánnak: „Amint igaz, hogy az Úr él: az az ember, aki ilyet tesz, az a halál fia. (…)  ⁷Erre Nátán így szólt Dávidhoz: „Magad vagy ez az ember! Ezt mondta hát az Úr, Izrael Istene: Fölkentelek Izrael királyává és kiszabadítottalak Saul kezéből. ⁸Neked adtam urad házát, (…) rád bíztam Izrael házát és Júda házát. S ha ez kevés lett volna, még megtetéztem volna ezzel meg azzal. ⁹Miért vetetted hát meg az Urat, s tettél olyat, ami gonosznak számít az Úr szemében? Kard által elveszítetted a hettita Uriját, hogy feleségül vedd a feleségét. 2Sám.12.1-9a (SZITB)

¹³Erre Dávid így szólt Nátánhoz: „Vétkeztem az Úr ellen!” Nátán ezt válaszolta Dávidnak: „Így az Úr is megbocsátja bűnödet, s nem halsz meg. ¹⁴De mert ezzel a tetteddel káromoltad az Urat, a fiú, aki született neked, meghal.” 2Sám13.13,14 (SZITB)

 Látja Mónika ez telik ki az embertől. Csodálatos a szememben, ahogy Isten mégis szükségesnek tartotta ezt pontosan így leíratni az Ő Szent Könyvében. Tudja miért? Mert egy ilyen nyilvánvaló előre kigondolt gonosz tett, egy gyilkosság után is, ha az ember meg tudja látni önnön magát, és el tud borzadni saját cselekedetén, és Isten előtt képes összetörni önnönmagától elborzadva, az ilyen szív mégis az a szív, amivel Isten tud mit kezdeni. Fel tudja építeni, a magát megalázó ember Isten kezében egy értékké válik. Csodálatos az Úr, máshogy gondolkodik, mint ahogy mi tesszük. Mi képesek vagyunk megbocsátani? Isten képes rá.

Dávidnak ez a gyermeke Nátán próféta szavai szerint valóban meghalt, de utána megszületett Salamon. Dávid ekkora bűn után is kegyelmet talált az Úrnál. Istennek Dávid kedves. Dávid írta a Zsoltárokat a Bibliában. Dávid és Betsabé fia Salamon. Salamon az, aki felépítette a Templomot Jeruzsálemben. A Bibliában pedig máig ott van a Példabeszédek könyve, amit Salamon írt, híres volt a bölcsességéről. Csodálatos és kegyelmes az Úr.

 Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet oh Isten nem veted te meg! 51.Zsolt.19 (Károli)

 ¹A karmesternek: Dávid zsoltára, 
²abból az időből, mikor nála járt Nátán próféta, mert bement Dávid Betsabéhoz. 
³Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal! 
⁴Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem! 
⁵Mert tudom, hogy hűtlen voltam, és vétkem mindig előttem van. 
⁶Egyedül ellened vétkeztem, azt tettem, amit rossznak látsz. Ezért igazad van, ha szólsz, és jogos az ítéleted. 
⁷Lásd, én bűnben születtem, anyám vétekben fogant engem. 
⁸Te pedig a szívben levő igazságot kedveled, és a bölcsesség titkaira tanítasz engem. 
⁹Tisztíts meg izsóppal, és tiszta leszek, moss meg engem, és fehérebb leszek, mint a hó. 
¹⁰Engedd, hogy vidámságot és örömöt halljak, és megújuljanak tagjaim, amelyeket összetörtél. 
¹¹Rejtsd el orcádat vétkeim elől, töröld el minden bűnömet! 
¹²Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem! 
¹³Ne vess el orcád elől, szent lelkedet ne vedd el tőlem! 
¹⁴Vidámíts meg újra szabadításoddal, támogass, hogy lelkem készséges legyen, 
¹⁵hogy taníthassam utaidra a hűtleneket, és a vétkesek megtérjenek hozzád. 
¹⁶Ments meg, mert vért ontottam, ó, Isten, szabadító Istenem! És igazságodat ujjongva hirdeti nyelvem. 
¹⁷Nyisd meg ajkamat, Uram, és dicséretedet hirdeti szám. 
¹⁸Hiszen a véresáldozatot nem kedveled, és ha égőáldozatot adnék is, nem vennéd szívesen. 
¹⁹Isten előtt a töredelmes lélek a kedves áldozat. A töredelmes és megtört szívet nem veted meg, Istenem! 51.Zsolt.1-19 (PB)