Nagyapám és az orgonaillat

 Példabeszédek 27.9

⁹Az olaj és a jó illat vidámít, de a jó barát lélekből jövő tanácsa is. (PB)

 Miért kapcsolódik össze bennem? Mert ez a Nagyapám. Egyszerre volt jelen ez az illat és Nagyapa. Ha egy-egy „kóstolgatás” után az ölébe vett, a nyakába bújtam, és csak szívtam be az orgona illatát. Miért kóstolgatott, ingerelt bennünket? Ő vajda volt, és akarta tudni, egy-egy süvölvény kisunokájában ki lakozik, milyen jellemmel bír az a kislegény. Élvezte-e ez az erős férfiember, hogy bennünket igencsak ki tudott hozni a sodrunkból, normális viselkedési szokásainkból? Hát nem tudom. Mindenesetre, amit tudni akart, megtudta rólunk. Tiszteltük őt, tekintélye volt. Szeretett dolgozni, de bármihez is fogott, mindennap fehér inget húzott és mindennap megborotválkozott. Akkor volt teljesen napra kész, ha már az orgonaillatot is felöltözte. Igen, ő mindig ezt az illatot használta. Különös szokása volt, hogy minden nap hajnali 4-kor fölkelt, kiment szemlélődni. Egyszer láttam az arcát egy ilyen hajnalon. Azt sosem fogom elfelejteni. A tekintetével befogadott és birtokolt és elengedett hatalmas békességben. A pirkadás minden árnyalatát, minden dombot, minden hajlatot, minden harmatcseppet mintha külön-külön üdvözölt volna, mint amikor egy király ünnepi szemlét tart és megelégedett. Nem tudom ezt elmondani. Valahogy a részévé vált akkor nagyapa a hajnalnak, és akkor, tudom, akkor ott minden a helyén volt.

Lebuktam. Pár napig testvéremnél volt a telefonom, és rájött a hajnali ébresztőmre: indok nélkül 4.40-kor kelek, és én is megnézem a hajnalt… Jó, akkor önként elmondom: miután testvérem mesélt a nagyapjáról, tudni akartam, látni akartam, mi történik az „ébredéskor”, így a kutyámmal mi is beléptünk a hajnali zsongásba. Nálunk itt minden lapos, nincs domb, de a réten komolyan zsongás van, nem egy-egy beazonosítható hang, hanem hangverseny, dicsőítése a Teremtőnek, mintha minden kicsi élőlény Neki, Hozzá beszélne, mintha nyelveken énekelne…

 Zsolt 69.35

³⁵Dicsérje őt az ég és a föld, a tenger, és minden, ami bennük mozog. (PB)

 Zsolt 92.2

²Milyen jó hálát adni az ÚRnak, és zengeni neved dicséretét, ó Felséges,  ³hirdetni reggel szeretetedet, hűségedet minden éjjel. (PB)

 Zsolt 145.4

⁴Nemzedékről nemzedékre dicsérik műveidet, hirdetik hatalmas tetteidet. (PB)

 Zsolt 148

¹Dicsérjétek az URat! Dicsérjétek az URat, ti mennyeiek, dicsérjétek a magasságban! ²Dicsérjétek őt, ti angyalai mind, dicsérje őt minden serege! ³Dicsérje őt a nap és a hold, dicsérje minden fényes csillag! ⁴Dicsérjék őt az egek egei, még a vizek is ott fönn az égben! (PB)

 Zsolt 150

¹Dicsérjétek az URat! Dicsérjétek Istent szentélyében, dicsérjétek a hatalmas égboltozaton! ²Dicsérjétek hatalmas tetteiért, dicsérjétek nagyságához méltóan! ³Dicsérjétek kürtzengéssel, dicsérjétek lanttal és hárfával! ⁴Dicsérjétek dobbal, körtáncot járva, dicsérjétek citerával és fuvolával! ⁵Dicsérjétek csengő cintányérral, dicsérjétek zengő cintányérral! ⁶Minden lélek dicsérje az URat! Dicsérjétek az URat! (PB)