Hitre hangolva...

A Kosárkötő és az Isten

A Kosárkötő és az Isten

22. Jancsika

2018. február 21. - a Kosárkötő

Jancsika

 2 Mózes 3.14
14Isten ezt felelte Mózesnek: Vagyok, aki vagyok. Majd azt mondta: Így szólj Izráel fiaihoz:
A Vagyok küldött engem hozzátok. (PB)

 Kicsoda Isten? A Vagyok. Az Igazság. A Valóság. A szeretet.

Zsolt 85.12,
12Hűség sarjad a földből, és igazság tekint alá az égből. (Károli)

1János 4.8
8Aki nem szeret, nem ismeri az Istent, mert az Isten szeretet. (SZITB)

Párbeszéd 50 évvel ezelőtt a városi kórház szülészetén a takarító és a lányanya között:

- Néni! Én most mit csináljak? Nekem nem kell ez a gyerek!
- Hogy mondasz te ilyet? A te fiad a legszebb itt a kórházban! Mindenki megnézi milyen szép! Hajasbaba, csodálják. Milyen nyugodt! Nézd! Ez a te gyereked!
- De mit tudjak én csinálni vele? Nem hisz nekem nénike, hogy nincs hova elvigyem?
- Ne sírj te lány! Ha neked nem kell, add nekem. Majd én fölnevelem. Elviszem a lányom mellé.

A lány nagy sírások közepette szült meg, aztán hamarosan el is tűnt. Nem volt hely a csecsemőotthonban, így a kórházban maradt Jancsika, merthogy ez lett a neve a fiúcskának. Rózsika, a takarító pár hónap múlva tényleg hazavihette Jancsikát, addig várták, hátha visszajön érte az anyja. De nem jött. Rózsika lánya 10 éves volt, örült a kistestvérnek. Nem tudta senki, hogy nem Rózsikáé, mert ezt mondta: „sokáig gyönge volt a gyerek, nem engedték hazahozni, de most már erős, már elhozhattam.”  Akkoriban nem volt Gyes, Gyed, csak pár hét szülési szabadság. A szomszédok ugyan mondták, hogy „alig vettük észre hogy terhes vagy Rózsika!” – de megvolt rá a válasz:
„hát persze hogy nem, farba hordtam!” Egyszer fölbukkant Jancsika anyja, hozott pénzt, de Rózsika mondta: nem kell, keres a férjem elegendőt. Tetszett minden a lánynak, ahogy Jancsikával bántak, nem akarta, hogy elvigyék a menhelyre a gyereket, így elmentek a hivatalokba, elintézték a papírokat, és Rózsikáék örökbe fogadták Jancsikát. Jancsika jó gyerek volt, szófogadó, okos. Szabadnapokon elvitték a Sétatérre, a Négytornyoshoz. Ott szépen köszönt, elbeszélgetett a nénikkel a gyerek. Édes Mamám, drága Anyukám, így hívta Rózsikát. 19 éves volt Jancsika, amikor elmondták neki, hogy nem Rózsika szülte ki. Jó gyerek volt, ez nem összetörte, hanem még jobban szerette e miatt a szüleit, hogy vállalták őt, az otthagyott csecsemőt.

Mérnök Úr lett belőle, egy másik városban él a családjával.
Három hetente, havonta jön.
Mindig jön.

„Anyám vigyázz magadra nagyon, mert ha valami történik veled, én abba rögtön meghalok!”

 Márk 9.10
10Vigyázzatok, ne vessetek meg egyet se e kicsik közül! Mondom nektek: angyalaik az égben szüntelenül látják mennyei Atyám arcát. (SZITB)

Titus 3.14
14Tanulják meg a mieink is, hogy másokkal a kényszerítő szükségben jót tegyenek, különben gyümölcstelenek lesznek.  ((SZITB)

Jelenések 22.12
12Hamarosan eljövök, s velem lesz a jutalmam, hogy mindenkinek megfizessek tettei szerint. (SZITB)

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://akosarkoto.blog.hu/api/trackback/id/tr9013687800

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása