Jancsika
2 Mózes 3.14
14Isten ezt felelte Mózesnek: Vagyok, aki vagyok. Majd azt mondta: Így szólj Izráel fiaihoz:
A Vagyok küldött engem hozzátok. (PB)
Kicsoda Isten? A Vagyok. Az Igazság. A Valóság. A szeretet.
Zsolt 85.12,
12Hűség sarjad a földből, és igazság tekint alá az égből. (Károli)
1János 4.8
8Aki nem szeret, nem ismeri az Istent, mert az Isten szeretet. (SZITB)
Párbeszéd 50 évvel ezelőtt a városi kórház szülészetén a takarító és a lányanya között:
- Néni! Én most mit csináljak? Nekem nem kell ez a gyerek!
- Hogy mondasz te ilyet? A te fiad a legszebb itt a kórházban! Mindenki megnézi milyen szép! Hajasbaba, csodálják. Milyen nyugodt! Nézd! Ez a te gyereked!
- De mit tudjak én csinálni vele? Nem hisz nekem nénike, hogy nincs hova elvigyem?
- Ne sírj te lány! Ha neked nem kell, add nekem. Majd én fölnevelem. Elviszem a lányom mellé.
A lány nagy sírások közepette szült meg, aztán hamarosan el is tűnt. Nem volt hely a csecsemőotthonban, így a kórházban maradt Jancsika, merthogy ez lett a neve a fiúcskának. Rózsika, a takarító pár hónap múlva tényleg hazavihette Jancsikát, addig várták, hátha visszajön érte az anyja. De nem jött. Rózsika lánya 10 éves volt, örült a kistestvérnek. Nem tudta senki, hogy nem Rózsikáé, mert ezt mondta: „sokáig gyönge volt a gyerek, nem engedték hazahozni, de most már erős, már elhozhattam.” Akkoriban nem volt Gyes, Gyed, csak pár hét szülési szabadság. A szomszédok ugyan mondták, hogy „alig vettük észre hogy terhes vagy Rózsika!” – de megvolt rá a válasz:
„hát persze hogy nem, farba hordtam!” Egyszer fölbukkant Jancsika anyja, hozott pénzt, de Rózsika mondta: nem kell, keres a férjem elegendőt. Tetszett minden a lánynak, ahogy Jancsikával bántak, nem akarta, hogy elvigyék a menhelyre a gyereket, így elmentek a hivatalokba, elintézték a papírokat, és Rózsikáék örökbe fogadták Jancsikát. Jancsika jó gyerek volt, szófogadó, okos. Szabadnapokon elvitték a Sétatérre, a Négytornyoshoz. Ott szépen köszönt, elbeszélgetett a nénikkel a gyerek. Édes Mamám, drága Anyukám, így hívta Rózsikát. 19 éves volt Jancsika, amikor elmondták neki, hogy nem Rózsika szülte ki. Jó gyerek volt, ez nem összetörte, hanem még jobban szerette e miatt a szüleit, hogy vállalták őt, az otthagyott csecsemőt.
Mérnök Úr lett belőle, egy másik városban él a családjával.
Három hetente, havonta jön.
Mindig jön.
„Anyám vigyázz magadra nagyon, mert ha valami történik veled, én abba rögtön meghalok!”
Márk 9.10
10Vigyázzatok, ne vessetek meg egyet se e kicsik közül! Mondom nektek: angyalaik az égben szüntelenül látják mennyei Atyám arcát. (SZITB)
Titus 3.14
14Tanulják meg a mieink is, hogy másokkal a kényszerítő szükségben jót tegyenek, különben gyümölcstelenek lesznek. ((SZITB)
Jelenések 22.12
12Hamarosan eljövök, s velem lesz a jutalmam, hogy mindenkinek megfizessek tettei szerint. (SZITB)