Dávid király és a szivacs
- Na Mónika maga mi tud Dávid királyról?
- Hát hogy nem volt mindig király, és „Dávid és Góliát” története, meg az öt kövecske…
- Milyen öt kövecske?
- Amit Dávid a pataknál gyűjtött, azokkal szokott parittyázni!
1Sámuel 17.40
40Kezébe vette a botját, és kiválasztott a patakból öt sima kövecskét; beletette azokat a pásztortáskájába, a tarisznyájába, és parittyával a kezében közeledett a filiszteushoz. (PB)
- Beteszi a parittyába, és pörgeti és pörgeti és elengedi, és repül a kicsi kő, ki tudja hol áll meg? A Góliát homlokában állt meg! Ugye így volt?
- Na hát igen, így volt. Tudta Mónika, hogy Dávid akkor még pásztorfiú volt? De ne úgy képzelje, mint egy festményen a libapásztorlányt! Az igaz, hogy még nagyon fiatal volt akkor Dávid, a harcba is csak azért került, mert élelmet vitt a három legidősebb bátyjának. Na de figyeljen, milyen pásztor volt Dávid!
1 Sámuel 17.34,35
„Szolgád atyja juhait őrzi, s ha jött egy oroszlán vagy medve és elragadott egy juhot a nyájból, szolgád utána eredt, leütötte és kiragadta a torkából. Ha aztán megtámadott, megragadtam a sörényénél fogva és agyonvertem.” (SZITB)
- Miért nem hagyta, hogy vigye csak az oroszlán azt a bárányt, csak menjen már! Miért volt ilyen bátor ez a Dávid?
- Mert nem egyedül volt.
- Miért, vele volt az apja is? De akkoriban még nem lehetett hatlövetű puskája az apjának sem! Ha vele volt is az apja, akkor miért nem ketten féltek?
- Mónika állítsa már le a fantáziáját! Pont arról akarok magának beszélni, hogy Dávid megtalálta az igazi apukáját és mindig vele volt.
- Honnan tudja? Elmondja?
- Dávid volt a legkisebb, 7 fiútestvére volt. Dávidra maradt a nyáj. Sokat volt egyedül. Amit kapott az apukájától, azt használta, nem ásta el. Tudja Mónika mit kapott? Képességet zenélni, és a saját lelkét felemelni.
- Az apukája is zenélt?
- Sőt! Megmutatta Dávidnak a „mennyei fölvételeket”, és adott képességet Dávidnak lehozni a földre azt a zenét! Amikor hárfán játszott, a gonosz lelkeknek el kellett menniük, nem bírták elviselni azt a zenét, amiben Isten lelke volt.
- De akkor ki volt az apukája? Maga az Atya? Vele volt közösségben ott a pusztaságban?
-Tudja Mónika, nem lehet elcsöndesedés nélkül Istenre rátalálni. Kell egyedül lenni, kell a „pusztaság”, amikor az ember tényleg leáll. Abban a csöndben van meg az esély rátalálni az Alkotóra, a saját megalkotónkra. Kontaktba kerülni Vele.
Róma 1.20
20Mert ami benne láthatatlan: örök ereje és isteni mivolta, arra a világ teremtése óta műveiből következtethetünk. (SZITB)
Abban az időben nyilván nagyon sok pásztorfiú volt, de Dávid, akárcsak Ábrahám észrevette, megérezte az Istentől való érintést a szívében, engedte, hogy átjárja Isten szelleme és teljes lényével beszívta azt, és válaszolt rá, az életével. Dávid lényege és tartalma az Úr lett. A fölkent zenélésének híre ment, és amikor az akkori király, Saul vétett az Úr ellen, és elhagyta Sault a kenet, Isten lelke, és egy gonosz szellem kezdte el gyötörni, ez történt:
1Sámuel 16. 18,19,23
18Ekkor megszólalt az egyik legény, és ezt mondta: Én láttam a betlehemi Isai egyik fiát, aki tud lantot pengetni, derék férfi, harcra termett, okos beszédű, daliás ember, és vele van az ÚR. 19Ezért követeket küldött Saul Isaihoz ezzel az üzenettel: Küldd hozzám fiadat, Dávidot, aki a juhok mellett van! 23És valahányszor megszállta Sault Istennek az a rossz szelleme, fogta Dávid a lantot, és pengette a kezével. Saul ilyenkor megkönnyebbült, jobban lett, és a rossz szellem eltávozott tőle. (PB)
Tudja Mónika ez így eddig egy nagyon szép történet, de Saul király féltékeny lett Dávidra, és elkezdte üldözni Dávidot, meg akarta ölni, pedig a lányát, Mikált is hozzá adta feleségül, és így telt el 10 év, bujdosással, meneküléssel a király elöl. Egyszer Dávid egy szomszéd király udvarába menekült, ahol bolondnak kellett tettetnie magát, hogy ne kerüljön bajba. Most már elhiszi, hogy nehéz élete volt Dávidnak, mielőtt még Izrael királya lett? Az Dávid titka, hogy bármilyen veszedelemben volt, akkor is az Úrban bízott, az Úrnak mondta el, hogy ellenség elől kell futnia, és az Úrtól várta a szabadítást. Mennyei Atyjával beszélgetett, Benne reménykedett, Benne gyönyörködött. Így születtek a Bibliában a Zsoltárok. Dávid írta őket, a legtöbbet. Dávid minden élethelyzetében az Úrral volt tele. Képzeljen el egy vízzel teli szivacsot: bármi hozzáér, bármennyire nyomkodják, szorongatják, facsarják, csak az bír kifolyni belőle, ami benne van.
34.Zsoltár
1Dávidé, abból az időből, amikor eszelősnek tettette magát Abímeleknél, aki aztán elkergette, ő pedig elment.
2Áldom az URat mindenkor, állandóan őt dicséri szám.
3Az ÚRral dicsekszik lelkem. Hallják ezt az alázatosak, és örülnek.
4Hirdessétek velem az ÚR nagyságát, magasztaljuk együtt az ő nevét!
5Az ÚRhoz folyamodtam, és ő meghallgatott, megmentett mindattól, amitől rettegtem.
6Örömre derülnek, kik rátekintenek, nem pirul az arcuk.
7Kiáltott a nyomorult; az ÚR meghallgatta, és minden bajából kiszabadította.
8Az ÚR angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket.
9Érezzétek, és lássátok, hogy jó az ÚR! Boldog az az ember, aki hozzá menekül.
10Féljétek az URat, ti szentjei, mert nem szűkölködnek az istenfélők.
11Az oroszlánok is sínylődnek, és éheznek, de akik az ÚRhoz folyamodnak, nem nélkülözik a jót.
12Jöjjetek, fiaim, hallgassatok rám, megtanítalak benneteket az ÚR félelmére.
13Ki az az ember, akinek tetszik az élet, és szeretne jó napokat látni?
14Vigyázz, hogy nyelved ne szóljon rosszat, és ajkad ne beszéljen csalárdságot!
15Hagyj fel a rosszal, és cselekedj jót, törekedj békességre, és kövesd azt!
16Az ÚR szeme látja az igazakat, füle meghallja kiáltásukat.
17Az ÚR a gonosztevők ellen fordul, emléküket is kiirtja a földről.
18Akik az ÚRhoz kiáltanak, azokat meghallgatja, és kimenti őket minden bajból.
19Közel van az ÚR a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti.
20Sok baj éri az igazat, de valamennyiből kimenti az ÚR.
21Megőrzi minden csontját, egy sem törik el közülük.
22Halálos veszedelem éri utol a bűnöst, megbűnhődnek, akik gyűlölik az igazat.
23Az ÚR megváltja szolgái életét, és nem kell bűnhődnie senkinek, aki hozzá menekül. (PB)
