Drágakövek és virágok…
Éneklek az Úrnak, amíg élek, zsoltárt zengek Istenemnek, amíg csak leszek. Zsolt.104.33 (PB)
Te vagy az én erőm, rólad zeng énekem. Zsolt.59.18a (PB)
Nappal szeretetét rendeli mellém, éjjel éneket ad számba az ÚR; imádságot életem Istenéhez. Zsolt.42.9 (PB)
Látja, készen van ez a kosár is. Holnap jönnek majd érte. Tetszik magának?
Amikor elmegyek árusítani a boltokba, várnak már és fogadnak. Fogadnak egyfajta módon.
Tudja, ez azért van, mert amikor elindulok, az utamon összeszedem a virágokat, a drágaköveket…
Nem megyek üres kézzel, ezeket viszem. Viszem és odaadom, magammal együtt, a kosaraimmal együtt ezek a dolgok is belépnek a boltba, és érzékelik, akik a boltban vannak a virágokat, az Úr virágait. Nem kapni akarok már, elismerést, vagy jó szót. Adni akarok. Az Urat, az Úr érzelmeit, az Őáltala létrejövő fényt akarom nekik átadni, legyenek boldogok ők is. Ha pillanatokra, akkor is. Vágyakozzanak erre a fényre, akarják érzékelni, befogadni, és akarjanak mind többet már saját maguk is gyűjteni a virágokból, a drágakövekből.
Az Úr Országát lehet így is hirdetni. Nem erőszakkal, nem szavakkal.
Hogyan?
Az Úr jelenlétével. Az Úr kiáradásával.
Nem kell Holt-tengerként féltékenyen őrizni, amit már fölfogtunk belőle.
Hagyni kell szabadon áradni, átfolyni magunkon. Akkor mi magunk is megújulunk, frissekké válunk, képesek leszünk Új Éneket énekelni az Úrnak.
Számtalan helyen írja a Biblia, várja maga Isten a mi „újságunkat”, hogy legyünk élők, elevenek. A Vele való kapcsolatunk is legyen eleven, friss, megújuló, nap, mint nap.
Új éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét. Zsolt.40.4a (PB)
Új éneket éneklek neked, Istenem, tízhúrú lanton zengedezek neked. Zsolt.144.9 (PB)
14Én pedig szüntelenül remélek, és folyton dicsérlek téged. 15Igazságodról beszél a szám és szabadító tetteidről mindennap, bár nem tudom felsorolni őket. 16Az Úrnak, az én Uramnak nagy tetteit hirdetem, egyedül a te igazságodat emlegetem. 17Istenem, te tanítottál ifjúkorom óta, mindmáig hirdetem csodáidat. 18Istenem, ne hagyj el késő vénségemben sem, míg csak hirdethetem hatalmadat, nagy tetteidet a jövő nemzedéknek. 19Istenem, igazságod a magas égig ér, mert hatalmas dolgokat vittél véghez. Van-e hozzád hasonló, Istenem? 20Sok nyomorúságot és bajt láttattál velem, de újra megelevenítesz, még a föld mélyéből is újra fölhozol engem. 21Igen naggyá teszel, hozzám fordulsz, és megvigasztalsz. 22Én is magasztallak hárfával, hűségedért, Istenem! Lantot pengetve éneklek neked, Izráel Szentje! 23Ujjong az ajkam, ha tenéked zenghet, lelkem is, amelyet megváltottál.
Zsolt.71.14-23 (PB)
A fényesség szétárad, látom benne arcod.
Drága Istenem, én megvívtam a harcot!
