A nagy rendelés
- Úristen! Ez micsoda?
- Azt én nem tudom, de ezt kérték.
- De hát mi ez a monstrum „izé”?
- Aki kérte, ő is van vagy 2 méter magas. Onnan, a zöld tetős háztól egy munkás. Egy kőműves rendelte. Lehet, hogy az ő házában minden ilyen nagy.
- Mint a mesebeli óriásnál! Akkor tudom mi ez, ruhatartó. Vagy ágyneműtartó. Mi más lehetne? Gyönyörű! De olyan nagy!
- El is fogyott az összes főzött vesszőm. Mérje csak le, megvannak a méretek?
- Jó. Azta! 110 cm hosszú és 80 cm széles!
- Ne azt mérje, azt tudom, méret szerint csináltam, a magasságát mérje, mikor fejezhetem be?
- 72 cm!
- Akkor lassan befejezhetem, 80 cm magasat rendeltek. A fedelét már elkezdtem, de azt majd holnap csinálom meg. Mára ennyi elég, nem sietünk, nem kapkodunk, mindennek rendelt ideje van.
Prédikátor 3.1
1Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak. (Károli)
Prédikátor 3.2,4,5
2Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak. Megvan az ideje az ültetésnek, és megvan az ideje az ültetvény kitépésének. 4Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek. Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak. 5Megvan az ideje a kövek szétszórásának, és megvan az ideje a kövek összerakásának. Megvan az ideje az ölelésnek, és megvan az ideje az öleléstől való tartózkodásnak. (PB)
- Most menjünk föl, begyújtok, megjött az eső, megjött a hideg idő. Szereti a tűz hangját, az illatát? Üljön csak le, látja, hamar begyújtottam. Pattog, szikrázik, ezt szeretem. Nézze csak! Ezt magának hoztam!
- ?
- A tuja gallyakat, igen. Rárakom a tűzre, és olyan illat lesz itt, mindjárt meglátja! Tudja most eszembe jutott, amit este olvastam. Az óriásokról.
- Nem is szokott mesekönyvet olvasni!
- Mostanában nem. Mostanában azt gondolom, hogy elég egy könyv.
- Na de milyen könyv?
- A Biblia. Abban minden benne van. Minden, ami szükséges.
- És óriásokat talált benne?
- Tényleg találtam. És Isten haragudott azokra, akik megijedtek tőlük. És megjutalmazta azt a kettőt, akik hittek Isten szavának. Olvasta már azt a részt a Bibliában, amikor kijött Izrael népe Egyiptomból Mózes vezetésével, és utána 40 évig bolyongtak a pusztában, kőrbe járkálva? Tudja miért volt ez? Az óriások miatt.
- Ez biztos?
- Igen. Felolvasom:
4Móz 13.1,2
1Ezt mondta az Úr Mózesnek: 2„Küldj előre embereket, hogy szerezzenek híreket Kánaán földje felől, amelyet Izrael fiainak szándékozom adni. Atyáik minden törzséből küldjetek egyet, olyat, aki a vezetők közé tartozik. (SZITB)
4Móz 13.25,31,b,33
25Negyven nap múlva, miután az országot kikémlelték, megfordultak,
„Nem vagyunk képesek azzal a néppel szembeszállni; erősebbek, mint mi vagyunk.”
33Óriásokat is láttunk ott. Enak fiait, az óriások nemzetségéből, úgyhogy olyannak éreztük magunkat mellettük, mint valami szöcskék, és az ő szemükben is épp olyannak látszhattunk.” (SZITB)
4Móz 14.4
4És már így biztatták egymást: „Válasszunk magunknak vezért és térjünk vissza Egyiptomba!” (SZITB)
4Móz 14.6-9a
6Azok közül meg, akik az országot kikémlelték, Józsue, Nun fia s Kaleb, Jefunne fia, megszaggatták ruhájukat, 7és beszédet intéztek Izrael fiainak egész közösségéhez: „Az a föld, amelyet bejártunk, hogy kikémleljük, jó ország, nagyon jó. 8Ha elnyerjük az Úr tetszését, elvezérel bennünket abba az országba, s tejjel-mézzel folyó országot ad nekünk. 9Nem szabad az Úr ellen lázadoznotok, sem pedig annak az országnak a népétől félnetek. (SZITB)
4Móz 14.10
10Már épp azon gondolkozott az egész közösség, hogy megkövezi őket, amikor az Úr dicsősége Izrael minden fia előtt megjelent a megnyilatkozás sátoránál. (SZITB)
4Móz 15.29,30,35
29Testeteket elnyeli a puszta, akiket számba vettetek húsz évtől fölfelé, mivel zúgolódtatok ellenem. 30Sose juttok el arra a földre, amelyen azt akartam volna, hogy éljetek. Erre, íme, esküre emeltem a kezem! – kivéve Kalebet, Jefunne fiát és Józsuét, Nun fiát.
35Én, az Úr beszéltem. Ezt teszem ezzel az elvetemült közösséggel, amely összecsődült ellenem: Ebben a pusztában kell megérniük életük végét, és itt kell meghalniuk!” (SZITB)
Az Úr nem engedte meg a szolgalelkű népnek, hogy bemenjenek az ígéret földjére. A gondolkodásuk miatt nem voltak erre alkalmasak. Az igaz, hogy 40 évig ép maradt a ruhájuk, cipőjük, ez Isten gondoskodása.
Nehémiás 9.21
21Negyven évig gondot viseltél rájuk a pusztában, nem szenvedtek hiányt semmiben, ruhájuk nem vásott el, lábuk nem tört fel. (SZITB)
Miért mondom, hogy szolgalelkű nép? Mivel a 430 Egyiptomban eltöltött év alatt nagyon sokan lettek, félni kezdtek tőlük az Egyiptomiak és rabszolgákká tették őket:
2Mózes 1.11,14
11Ezért munkafelügyelőket rendeltek föléjük, hogy kényszermunkával sanyargassák őket. Raktárvárosokat kellett építeniük a fáraó számára: Pitómot és Ramszeszt. 14Kemény munkával keserítették az életüket: sárkeveréssel, vályogvetéssel és mindenféle mezei munkával; sokféle munkával kegyetlenül dolgoztatták őket. (PB)
Isten kihozta őket Egyiptomból (a szolgaság házából) Mózes vezetésével, így a rabszolga kényszermunkától megszabadult a testük, de a lelkük nem lett szabad, a gondolkodásuk nem változott meg. Addig jártak körben a pusztában, amíg ez a nemzedék teljesen kihalt. A gyerekeik már máshogy gondolkodtak, ők már szabad emberként nőttek fel. Ők vehették át Isten ajándékait, ők mehettek be az ígéret földjére. Meg Józsué és Káleb, abból a régi nemzedékből, csak ők ketten.
Ők ketten nem ijedtek meg az óriásoktól, nem féltek, hanem hittek Isten ígéreteinek.
- Tudja Mónika én is hiszek Isten ígéreteinek. Hiszem, hogy személy szerint nekem szólnak, és hogy föl akar emelni engem az Úr. Kaptam egy nagy rendelést. Hiszem, hogy minden rendben lesz, és meg fogom tudni időre csinálni.
~~~
Most pár napig nem beszélgetek magával. El kell mennem vesszőt vágni, le kell főznöm, fát is kell valahonnan szereznem. Kap tőlem egy mesét, amit szeretek. A tölgyfásat. Gondolkodjon el rajta… Isten áldja.
