A fekete tábla
Mi jut eszembe a fekete tábláról? Hát a gyerekkorom. Meg az iskola. És hogy annyira ritkán írhattunk arra a nagy fekete táblára. Kimenni az osztály elé és szépen, lassan, rajzolva írni a krétával…
Az iskoláról meg eszembe jut Erzsi néni iskolás emléke. Ő már nagyon öreg, az emléke is nagyon öreg, régi időkből. Erzsi néni 6 elemit végzett, erre nagyon büszke is, mert akkoriban 4 osztályt végeztek a szegényebb gyerekek. Ő az volt. A gyakorlati órájukon a lányok hímeztek. Szép fehér anyagra. Erzsi néni hímzése, illetve Erzsike kislány hímzése nagyon szépen sikerült, de a fehér anyag egy öreg ingből lett kivágva, és a tanárnő nem a szép munkát nézte, hanem a szegényes anyagot és megszégyenítette Erzsikét az osztály, a lányok előtt. A 83 éves Erzsi néni ezt még mindig sírva meséli el, ha éppen ez kerül elő emlékei közül. Ha belegondolok, több mint 70 éve „dédelgeti” ezt az emléket. Dédelgeti, mert ragaszkodik hozzá, nem engedi belepottyanni a feledésbe, életben tartja, engedi, hogy lüktessen, fájjon, ugyanúgy, mint akkor.
Erzsi néni nagyon szereti az Urat, a mindene az Úr. De ez az emlék a szívében elfoglal egy helyet. Nem engedi meg Istennek, hogy ezt a helyet is a fény, az Isten szeretete járja át, mert foglalt ez a hely, már van ott valami.
9Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok. Zsolt.38.9 (Károli)
28Sír a lelkem a keserűség miatt; vigasztalj meg a te igéd szerint! Zsolt.119.28 (Károli)
1 János 1.5
5Ez pedig az az üzenet, amelyet tőle hallottunk, és hirdetünk nektek, hogy az Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség. (PB)
1 János 2.8,9
8Viszont új parancsolatot írok nektek: azt, ami igaz őbenne és tibennetek, hogy múlik a sötétség, és már fénylik az igazi világosság. 9Aki azt mondja, hogy a világosságban van, de gyűlöli a testvérét, az még mindig a sötétségben van. (PB)
1 János 2.11
11aki pedig gyűlöli a testvérét, az a sötétségben van, és a sötétségben jár, és nem tudja, hova megy, mert a sötétség megvakította a szemét. (PB)
Este beszélgettünk testvéremmel a megbocsájtásról. Van e még valaki, akinek nem bocsátottam meg? Ha van, akkor az olyan, mintha egy fekete táblát tartanék Isten világossága, szeretete elé, hogy ne tudjon engem elérni és gyógyítani. A fekete táblám nagysága az őrizgetett sérelmek számától, mélységétől függ. Lehet ez a fekete tábla már akkora, hogy amikor az ember odatartja Isten és önmaga közé, a súlya ráesik és összeroppantja. Lehet ez a fekete tábla kicsi, vagy irinyó-pirinyó, de minek bármit őrizgetni? Engedd Isten világosságát betörni a teljes személyiségedbe! Ne tarts vissza helyeket!
Zsid. 12.15
15Vigyázzatok, Isten kegyelmét közületek senki le ne késse, nehogy valami mérges gyökér szárba szökkenjen, kárt okozzon és sokakat megfertőzzön. (SZITB)
Zsolt. 73.21-26
21Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:
22Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.
23De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.
24Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem.
25Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!
26Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké! (Károli)
