Hitre hangolva...

A Kosárkötő és az Isten

A Kosárkötő és az Isten

3. Szappanopera

2018. február 15. - a Kosárkötő

Szappanopera

 Láttál már brazil szappanoperát? Mik a tipikus „kellékek”? Mindenképpen kell egy szegénynegyed is. Nem gondoltam, hogy Magyarországon is vannak ilyen helyszínek. Hát vannak. Ahol testvérem él, az egy olyan „utca”, ahol inkább fabódék a házak. A lakók pedig olyan, hogy is mondjam, egyszerűbb emberek. Egy hajléktalannak egy ilyen hely már a királyságot jelenti. Van, ahol villany sincs, víz sincs, csak egy kút van az utcában.  Egyébként gyönyörű maga a táj, hiszen ez a Mecsek oldal. Azért maradhatott meg így, „érintetlenül”, mert alatta bánya járatok vannak, és még mozog a föld. Régen a bányászok bérelhettek itt kisebb telkeket, és munka után itt pihenhettek, kertészkedtek. De ezek a bányászok már meghaltak, és a kis fa szerszámtárolókba, picike építményeikbe, ami még áll egyáltalán, jöttek az új lakók. Na ennyit arról, miért pont ez a cím. És most jöjjön a történet: a telefon egyik végén én, a másik vége bizony ott van, de már elképzelhető, igaz?

Egy délután úgy éreztem beszippantott egy Tv-sorozat, mert nincs más magyarázat arra, ami akkor történt velem: Túl meleg volt aznap, eléggé kiütött a fűnyíró javításának az ára is, meg a súlya se semmi egy törékeny 50 évesnek. Szóval csüggedten cipeltem a szervizből hazafelé a fűnyírómat. Na és akkor történt az ugrás… Igen, volt technika, gépek, fülhallgató, telefon. A dallam, és testvérem hívott, átadta a telefont egy ismerősének, és pár másodperc múlva egy asszony vidáman, úgy tűnt boldogan, és főként megállíthatatlanul énekelt és énekelt nekem újra és újra ismeretlenül és kifogyhatatlanul a telefonba! Réges-régi nótákat, betyárosokat, szerelmeteseket, mindenfélét. „Hej, azt a kacskaringós ostorvégit, hiába szól a szakító nóta, hej, a kiskésit!” Huuu. Kb. 40 percig ültem egy padon, és hallgattam a nótákat, mert már leültem, a csodálkozástól is, mert ilyen, azért valljuk be, nem fordulhat elő! Elfeledtem a fűnyírót, mindent. A végén már azt éreztem, hogy valami furcsa világba pottyantam, odatartozóként.

Testvérem aznap beszélt ebben a családban Istenről. A férjnek.

Íme az Evangélium:

- Minek kell Isten? Kicsoda Isten?

- Szereted a feleségedet? Jézus adja a szívedbe az érzést. Jézus adja a szeretetet!

Ez az egyetlen kincse ennek a házaspárnak, hogy nagyon szeretik egymást, és nagyon szépen élnek. Egy icipici kisszobában, de tényleg példa értékű lehetne mindenkinek, ahogyan egymáshoz szólnak, amilyen szavakat használnak, az a nyugodtság, az a békesség, ami körülveszi őket, mint egy burok. Testvérem megérezte, mi az az egy dolog, amin keresztül ők Istent „kitapogathatják”.

 

János 17.26

26És megismertettem velük a te nevedet, és ezután is megismertetem, hogy az a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én is őbennük. (PB)

 

Róma 8.35 és 38,39

35Ki választana el minket a Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhezés, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver?  38Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, 39sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban. (PB)

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://akosarkoto.blog.hu/api/trackback/id/tr6313671644

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása