Sárkánymese

 Máté 7. 12
¹²Amit csak szeretnétek, hogy az emberek tegyenek veletek, mindenben ugyanúgy tegyetek ti is velük, mert ezt tanítja a törvény és a próféták. (PB)

 Egy kerek erdő közepében éltek ők, a két lány, meg a többiek.  Szépek voltak, szép barnák és bongyorhajúak.  Aztán eljött a baj az erdőbe, egy idegen fiú személyében, ki mindkét lánynak tette a szépet… Addig nőtt a baj, míg a fiatalabbik lány a fiú végett úgy megverte az idősebbet, micsoda botrány, hogy azt már nem tűrhette az apjuk sem; ő meg erre a lányát verte meg annyira, hogy az sárkánnyá változott!

Kicsi sárkány lett a lányból, nem tudott tüzet fújni, hanem valami elektromosságot tudott csinálni. Nem maradhatott az emberek között, mint sárkány, mert féltek tőle és meg akarták ölni. El kellett menekülnie, el kellett bujdosnia a kicsi sárkánynak. Nappal meg képzelje hattyúvá változott! De hattyúként is menekülnie kellett, mert az emberek meg akarták enni. Pedig nagyon szép hattyú lett a lányból, énekes hattyú, különleges, de ezt az emberek nem vették észre. Folyton vándorolt, menekült, nappal hattyúként, éjjel kicsi sárkányként. Egy fiatal vadász, hogy lehet? De mindig ott volt, figyelte a hattyút. Tulajdonképpen a hangját hallotta meg először, és kezdte keresni, mi lehet ez a hang. Ezért is tudta követni, mert követte nappal az énekes hattyúvá változott lányt. Nagy távolságot tettek meg így, megesett, hogy az erdő illatú vadász bajba keveredett.  A lány gondolta, ha már sárkánnyá változott, megkeresi a sárkányok földjét, ott biztosan élhet majd velük, nem lesz többé veszélyben az élete. A lány így eljutott a sárkányokhoz, de azok is üldözték, mert túl kicsi volt, nem olyan, mint ők.  Követte őt a vadász a sárkányok világába is, már vigyázni akart a gyönyörű madárra, de ott az Ember, ő maga volt a legnagyobb veszélyben. Végül egy elhagyatott várban talált a kicsi sárkány egy sárkánycsaládot, ahol voltak kicsik is, sárkánygyerekek, és azokkal játszott sokat, és ezek a sárkányszülők befogadták őt, és megtanították harcolni.

Lám, lám. De nincs ám vége, mert az erdőillatú vadászfiú az „ő” hattyúját ide is követte, mert már szerette, bár egy madár volt, de akkor is, nem tudott már nélküle a régi életében megmaradni. Egy hajnalon, éppen amikor felkelt a nap, meglátta, ahogyan hattyúvá lett a kicsi sárkány. Igazából, amit érzett ez az erdőillatú vadász a szívében, az törte meg a varázslatot, ezért változhatott vissza lánnyá az énekes hattyú. Mert visszaváltozott bongyorhajú barna lánnyá, és többé már nem vált kicsi sárkánnyá sem, amikor lement a nap. Igaz szerelem volt ez. Végül ennél a sárkánycsaládnál éltek tovább, mint emberek, az a lány, abból a kerek erdőből és az erdőillatú vadász, aki megszerette őt.

 Jézus szavai: Máté 26.52
„Tedd vissza kardodat a helyére, mert akik kardot fognak, kard által vesznek el.”  (PB)

Példabeszédek 12.14
¹⁴Amit mond az ember, annak a gyümölcséből lakik jól, és amit tesz az ember, azt fizetik neki vissza. (PB)

Lukács 6.31

³¹És amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük! (PB)