Ibolya
Végre tavasz van. Tele van minden ibolyával. Nem is értem, még a patak partja is ibolyától kéklik, pedig ott nem is szokott lenni. Az árokparton, a fák alatt, ott igen, de a patak partján? Elmentünk kutyázni, velünk jött Ibolya is. Magas, vékony, idős magyar asszony. Látszik rajta valami másság, valami nyugalom. Elég hamar a lovakra terelődött a szó. Ibolya 35 éven át lovazott, versenyzett, később lovagoltatott. Ahol most lovazik, előbb került kapcsolatba a lovakkal, és csak jóval később ismerte meg a gazdájukat. Azt mondja, ha a ló érzi a tiszteletet (nem a félelmet!), - ha partnernek, munka-társnak, értelmes lénynek tekinti a lovat az az ember, aki dolgozik vele, akkor a ló megmutatja az intelligenciáját. Mert a ló okos, értelmes, intelligens állat. Nagyon intelligens. Ibolyának ez a véleménye a kutyákról is, megköveteli a tiszteletet, ha állatokról, vagy gyerekekről van szó. Azt mondja, a tanítás lényege az egymásra hangolódás, a ráfigyelés képessége egy fontos feltétel. Ezt érzi meg a ló, a gyerek, a kutya. Ez jelenti a tiszteletet. A teljes ráfigyelés állapota öröm, ezért szeretnek tanulni a kutyák, a kontakt’ miatt. A kényeztetés önmagában nem hoz jó eredményeket, akár állattal, akár gyerekkel foglalkozunk, mert szükségük van stabilitásra, egyértelmű és nem változó korlátokra. Nem azonos rangú felek vagyunk, és minden szereplő azt játssza, tegye, ami! És akkor abban a rendben mozgunk, amiben a vándormadarak, a méhek, a hangyák… (mintha tudnánk még, mi is a dolgunk.) Valahogy ez az Élet tisztelete. Ibolya virágot sem szed, mert az ott szép, és ott sokáig szép. Ha kedve tartja, eljön újra, holnap is gyönyörködhet benne. Itt. Messzire mentünk, az erdő felé, jó sokat beszélgettünk. Bár tavasz van, mégis mesélt a télről, az erdőről is Ibolya, az eldohányzott, mély, Tina Turner-es hangján: „a kukoricásban szabad böngészni, mindig eljárok, mert megengedik, és télen, amikor megyek az erdőbe fát hozni, viszek az őzeknek kukoricát, amikor tudom, hogy már éheznek”. Ibolya így élt. Egyszer elkísérte a fia, amikor elment fát hozni az erdőből. Alig akarta elhinni a fiú, amit saját két szemével látott: Ibolya ott fűrészelt, az őzek kicsit odébb nyugodtan ettek. Ették a nekik böngészett kukoricát. Ez a kép bennem előhozta a Messiási kor valóságát:
Ézsaiás 11.6-9
6Akkor majd együtt lakik a farkas a báránnyal, és a párduc együtt tanyázik a gödölyével. Együtt legelészik majd a borjú s az oroszlán, egy kisgyerek is elterelgetheti őket. 7Barátságban él a tehén a medvével, a kicsinyeik is együtt pihennek; és szalmát eszik az oroszlán, akárcsak az ökör. 8A csecsemő nyugodtan játszadozhat a viperafészeknél, s az áspiskígyó üregébe is bedughatja a kezét az anyatejtől elválasztott kisgyerek. 9Sehol nem ártanak, s nem pusztítanak az én szent hegyemen. Mert a föld úgy tele lesz az Úr ismeretével, mint ahogy betöltik a vizek a tengert. (SZITB)
Az emberiség történelmét keretbe foglalja a Messiási kor, és a teremtés korszaka. A teremtéskor sem az emberek, sem az állatok nem ették meg egymást, nem ettek húst. Csak az özönvíz után mondta ki Isten, hogy megeheti az ember az állatokat. Az eredeti tervben ez nem szerepelt. Amikor új eget és új földet teremt Isten, visszaállnak majd az eredeti állapotok.
1Mózes 1.30,31
30A mező vadjainak, az ég madarainak s mindennek, ami a földön mozog és lélegzik, minden zöld növényt táplálékul adok.” Úgy is történt. 31Isten látta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott. (SZITB)
1Mózes 1.27-29
27Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket. 28Isten megáldotta őket, Isten szólt hozzájuk: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halai, az ég madarai és minden állat fölött, amely a földön mozog.”29Azután ezt mondta Isten: „Nézzétek, nektek adok minden növényt az egész földön, amely magot terem és minden fát, amely magot rejtő gyümölcsöt érlel, hogy táplálékotok legyen. (SZITB)
Az özönvíz után pedig ez történt:
1Mózes 9.1-3
1Isten megáldotta Noét fiaival együtt, és így szólt hozzájuk: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, és töltsétek be a földet. 2A föld minden állata, az ég minden madara, a föld minden csúszómászója és a tenger minden hala féljen és rettegjen tőletek: a kezetekbe adom őket. 3Minden, ami él és mozog, szolgáljon nektek eledelül, mindent nektek adok, mint a zöld növényt. (SZITB)
Hát jelenleg ebben élünk.
