A kerekasztal lovagjai… és a lencse
- Mónika tudja, mi az a bizonyos „Kerekasztal”?
- Ó igen, Artúr király, Camelot vára, a lovagok… Britanniában, I.sz. 500 körül. Csiszolt kör alakú márványasztal a legenda szerint. Artúr király 12 lovagja ezt az asztalt ülte körbe, s így a király akarata szerint egyikük sem érezhette magát különbnek, magasabb rangúnak, előkelőbbnek, mint a másik lovag. Az egyenrangúság szimbóluma volt. Olyan jó a film, látta? Onnan tudom néhány lovag nevét: Sir Galahad, Sir Lancelot du Lac, Sir Gawain, Sir Percivale, Sir Lionell, Sir Gareth, Sir Bedivere…
- Jó, jó, lassítson egy kicsit Mónika. Tehát el tudja képzelni ezt a kerekasztalt, igaz?
- Igen, igen, a filmben is…
- Most csak képzelje el pontosan ezt az asztalt, ott ülhetnek a lovagok is, ha maga úgy akarja.
Elképzelte?
- Ó igen!
- Látja pontosan?
- Igen, igen!
- Na most azt képzelje el, hogy a kerekasztal közepén van egy tál lencse. Szereti? Lencsefőzelék, tudja. Maga nagyon, de nagyon éhes. Mit fog tenni? Hogy fogja elérni?
- Hát…
- Megint itt van a rusnya kacsája? Ne hápogjon itt nekem! Na mit fog tenni? Nem kérhet segítséget, magának kell megoldania. Elkezd körbejárni, igen. Hányszor? És mi fog történni? Közelebb kerül magához? Nem? Nincs segédeszköz, hogy oldja meg?
- Hát… Fölmászok az asztalra és elveszem!
- Igen! Ez az! Tudja valami ilyesmi a hit is. Ott van a kerekasztal közepén, maga már tudja, hogy kell magának, és az asztalnál ülnek kőrbe-kőrbe a jóllakott lovagok. Maga elég illedelmes kis hölgy, ennél fogva nem erőszakos, nem csinál botrányt, megütközést keltő dolgokat. Körbe jár, esetleg évekig. Kérdezgeti a jóllakott lovagokat, egyre inkább mardossa az éhség, megoldást remélve elbeszélget hol az egyik lovaggal, hol a másikkal. Mondja meg őszintén, közelebb kerül ez által magához az, ami az asztal közepén van? Bár ismeretet már szerzett róla, ami jó, mert legalább vágyik rá, mert ha nincs ismeret, meg se születik magában, hogy igen, ez kívánatos, ez kell nekem! De önmagában az ismeret által az éhsége nem csillapodott, ismerjük be.
Viszont! Ha végre önállósítja magát, a hallott, vélt, vagy mások által megélt dolgoktól, és meg meri tenni, hogy ugrik! Akkor bingó, ön nyert, öné a tál lencse!
Érti már, hogy a hit az a meggyőződés, amit az egyén nem tud elvenni, átvenni a másiktól? Teljesen személyesen Isten és az egyén között jön létre. Egy darabig el lehet kísérni valakit, de ha az egyén nem ugrik, a hit megmarad a vágyak szintjén.
Hogy lehet ugrani? Pl. ha megnyitja a szívét. Nem az agyát, a hit nem agymenés. Tehát nem az eszét nyitja meg, nem az ismeretek szintjét, mert az Úr nem ott fog lakni, a szívében fog lakni!
Jel 3.20
20Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem. (PB)
Ez bizony közösség, az Úr és az egyén között! Elég intim közösség.
Lukács 14.17
17A vacsora órájában elküldte a szolgáját, hogy mondja meg a meghívottaknak: Jöjjetek, mert már minden készen van. (PB)
Ki az, aki hív? Ki az, aki elkészített mindent?
János 6.44a
44Senki sem jöhet énhozzám, ha nem vonzza őt az Atya, aki elküldött engem. (PB)
Isten az, aki hív, aki vonz. Ha valaki képes fogni az adást, valami módon vételre állítódik, nem bírja ki, hogy ne válaszoljon a szeretetre.
Efézus 2.4
4De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, mellyel minket szeretett,
(Károli)
Efézus 3.18
18A szeretetben meggyökerezvén és alapot vevén, hogy megérthessétek minden szentekkel egybe, mi a szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága az Isten jóvoltának, (Károli)
Efézus 3.19
19És megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felül haladó szeretetét, hogy ekképen beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig. (Károli)
